Header Ads

G1 Climax élménybeszámoló - Első forduló

Az elmúlt években rendszerint  összedobtam valamilyen ajánlót a G1 Climax-hez, idén azonban úgy döntöttem, formátumot váltok. Előzetes kedvcsináló helyett inkább fordulónként írok minden meccsről egy-egy rövid élménybeszámolót és elemzést. Kezdjünk is neki!


Azoknak, akik még nem hallottak a tornáról, itt egy kis gyorstalpaló:

A G1 körmérkőzéses torna, azaz a csoportokon belül mindenki megküzd mindenkivel. Húsz pankrátor vesz részt, akiket két csoportba sorolnak (A és B). Győzelemért 2, döntetlenért 1, vereségért 0 pont jár. A csoportelsők a döntőben találkoznak és közülük kerül ki a torna végső győztese.

Idén a járványügyi helyzet miatt a G1 őszre tolódott, valamint ugyanebből az okból kifolyólag a közönségnek végig csendben kell ülnie. Továbbá elmaradnak a New Japantól megszokott több emberes csapatmeccsek is, a torna mérkőzésein kívül mindössze csupán a növendékek gyakorló összecsapásai kerülnek az adásokra, melyek így kifejezetten baráti, mindössze 2-2,5 óra hosszúságúak (a szüneteket leszámítva).

Mielőtt rátérnék a meccsekre még megjegyezném, hogy a közönség kényszer csendje szinte semmit nem von le az adás élvezhetőségéből. Bár kiabálni nem tudnak, tapssal és dobogással továbbra is ki tudják fejezni izgalmukat, kiváló hangulatot teremtve ezzel.

A csoport

Will Ospreay vs Yujiro Takahashi

A meccs egyértelműen Ospreay visszatérése köré épült, hiszen február óta nem láthattuk őt birkózni sem Japánba, sem másutt, és azt kell hogy mondjam, itt egy igazi, nagybetűs sztár érzetét keltette. Will még a karantén időszak elején nyilatkozta, hogy az otthon töltött időnek számára két lehetséges végkimenetele lehet: vagy még jobban kigyúrja magát, vagy elhízik, mint a disznó. Szerencsére az előbbi szituáció valósult meg, és a magára szedett tömegnek köszönhetően jobban néz ki, mint valaha. Mindez nem gátolja meg abban, hogy továbbra is alkalmazza a tőle megszokott repkedős mozdulatokat, ám birkózó stílusa egyre inkább a nehézsúlyúakéhoz kezd most már hasonlítani.


Az A csoport elképesztően erős mezőnyéből némileg kilógó, egyébként tehetséges, de a legtöbb rajongó által lustának tartott Yujiro Takahashi is korrektül birkózott, ám túl nagy akadályt nem jelentett Will számára, aki simán hozta a győzelmet. A meccs utáni rövid promójában a tőle megszokott lelkesedéssel köszöntötte a japán közönséget, viszont a szokásosnál több arroganciát és önbizalmat mutatva a világ legjobb birkózójának nevezte magát. Az élmezőnyben kétségtelenül benne van, a torna megnyerésével pedig legitimizálhatja a fenti kijelentését. Érdemes lesz rá figyelni!

Győztes: Will Ospreay


Jeff Cobb vs Taichi

Cobb sokak szerint a tavalyi mezőny leggyengébb láncszeme volt, mely nagyban betudható, hogy meglehetősen el volt hízva. Szerencsére az idei első meccsére jóval karcsúbban érkezett, mely kétségtelenül pozitívan hatott a teljesítményére. Taichi, mindenki kedvenc seggfej heelje, hozta a tőle megszokott színvonalat,  sőt véleményem szerint még felül is múlta valamelyest. Klasszikus sémára épülő összecsapás volt, meglepően jól illet egymáshoz Cobb suplexekkel tarkított powerhouse, valamint Taichi csalásokkal fűszerezett stílusa. A győzelmet végül az utóbbi szerezte meg, tovább erősítve ezzel a Suzuki-gun idén demonstrált lendületét.

Győztes: Taichi


Minorus Suzuki vs Tomohiro Ishii

És ha már Suzuki-gun, érkezett is a csapat főnöke. Az 52 éves Minoru Suzuki 2020-as menetelésének köszönhetően többen már az év birkózója címet is megelőlegezték neki, az első fordulóban mutatott formája alapján pedig e hangok csak még erősebbek lesznek. Persze ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy Tomohiro Ishii-vel szinte csak jó meccset lehet vívni. Mindkét birkózó a kőkemény adok-kapok stílust képviseli, ennek megfelelően alaposan megdolgozták egymást. A győzelmet végül a regnáló NEVER nyíltsúlyú bajnok Suzuki szerezte meg, miután egy brutális Gotch-style piledriverrel a földre kényszerítette ellenfelét, és így ért véget a legtöbb néző által az első forduló legjobbjának tartott összecsapás. Számomra azonban az igazi csemege csak ezután következett.

Győztes: Minoru Suzuki


 

Jay White vs Shingo Takagi

Nem titok, hogy messiásként vártam a Bullet Club vezérének  visszatérését japánba. Nehezen tudnék olyan birkózót találni, akinek jobban élvezem jelenleg a munkásságát, mint „Switchblade” Jay White-ét. Rövid pályafutása alatt nem csak hogy beváltotta, de túl is szárnyalta a hozzá fűzött reményeket, villámgyorsan felnőtt a main eventer szerephez és a képességei egyre csak javulnak. Metodikussága, mozdulatainak kivitelezése, gesztusai, egyszerűen minden a helyén van. Mindehhez adjuk hozzá Shingo Takagi kirobbanó intenzitását, és meg is kaptuk a nap szerény véleményem szerinti legjobb mérkőzését, melynek színvonalán az sem csorbított, hogy Jay menedzsere, a jó öreg Gedo több ízben is beavatkozott pártfogoltja javára. A meccs hajrájában Shingonak sikerült bevinnie kivégző mozdulatát, ám a bíró sajnos épp eszméletét vesztve hevert a ring mellett, így nem sikerült leszámolnia a hármat. Ezt követően pedig fordult a kocka, és végül „King Switch” zsebelte be a győzelmet, és ha engem kérdeztek, az idei G1 döntőjében is ő fogja.

Győztes: Jay White


 

Kazuchika Okada vs Kota Ibushi

Az idén két naposra nyújtott Wrestle Kingdom gála első főmérkőzésének visszavágója zárta az estét. Az azóta trónfosztott Kazuchika Okadától már megszokhattuk, hogy nehézsúlyú világbajnoki címe elvesztése után az önbizalma rendszerint megcsappan, ez pedig kihat a teljesítményére is. Idén ez abban nyilvánul meg, hogy nem hajlandó az egyébként jól bevált kivégző mozdulatát, a Rainmaker clothesline-t bevetni. Helyette a legendás Sgt. Slaughter egykori fogásával, a cobra clutch-al próbálja feladásra kényszeríteni az ellenfeleit, több kevesebb sikerrel. Vele szemben a torna tavalyi győztese, a bizonyítása vágytól fűtött Kota Ibushi állt.


Míg a januári találkozásuk jó eséllyel ott lesz az év legjobbjainak listáján, itt azért némileg kisebb fordulatszámon pörögtek. Persze ők a legrosszabb esetben is „csak” nagyon jó meccset tudnak egymással birkózni, Okada mélyrepülése azért rányomta a bélyegét erre az összecsapásra. A „Rainmaker” látszólag nem tudott válaszolni Ibushi támadásaira, aki így teljesen tisztán és váratlanul tudott nyerni, majd a meccs után azt nyilatkozta, hogy az idei torna végére nem elégszik meg a győzelemmel, egy igazi „istenséggé” akar válni.

Győztes: Kota Ibushi


 

B csoport

Juice Robinson vs Yoshi-Hashi

Az év elején a rajongók egy része, köztük jó magam is, elkezdték leírni Juice Robinsont. Igaz, ami igaz, az előző években tanúsított, látványos fejlődési mutatója megtorpanni látszott. Egyre furcsább kinézetekkel kísérletezett, a ringben pedig stagnált. A visszatérő meccse után azonban örömmel jelentem: Juice jobb, mint valaha! Nem tudom mi történhetett vele a karantén alatt, talán barátnője, az elbűvölő és tehetséges Toni Storm volt rá jó hatással, de Juice Robinson itt olyan jelenléttel lépett a ringbe, amilyent még nem láttam tőle korábban. Vadonatúj, a kultikus Blues Brothers által inspirált megjelenése egyszerűen tökéletes, a közönséggel folytatott interakciói pedig a második nap fénypontjainak számítottak. Mindemellett a ringbeli repertoárját is frissítette. Mindezek tükrében szegény Yoshi-Hashi megint másodhegedűs szerepbe szorult, mely visszatérő motívum a pályafutása során. Ezzel együtt ő is hozta a tőle megszokott szintet, de ez nem volt elég számára a győzelemhez.

Győztes: Juice Robinson


 

Toru Yano vs SANADA

Van egy birkózó, akit egyedül úgy lehet legyőzni, ha túl teszel rajta ravaszságban, és valahogy sikerül túljárnod az eszén. Ő Toru Yano, aki az egész stratégiáját a japánban honos, némileg lazább szabályrendszer kijátszására építi. Magyarul ott csal, ahol tud. Az utóbbi időben kedvenc fegyverévé a ragasztószalag vált, mellyel rendszerint a ringen kívül kötöz meg valakit, aki így nem tud időben visszaérni, és kiszámolással bukja a meccset. Ez most sem volt másként, a bíró motozás közben három tekercs szalagot is talált nála, ám mint az végül kiderült, még így sem végzett elég alapos munkát.


SANADA, aki egyébként Juice-hoz hasonlóan piszkosul menő, friss szerelésben érkezett, ennek ellenére majdnem kifogott rajta. Sikerült ugyanis Yanót befognia bevonuló rámpán a paradise lock-ba, mellyel gyakorlatilag élő pereccé hajtogatja ellenfelét, aki így megmozdulni sem tud. Itt érkezett el számomra az első két nap egyetlen igazán negatív pillanata, amikor is a New Japan növendékek egyike, akik egyébként az adások alatt a ring mellett segédkeznek, minden ok nélkül kiszabadította Yanót. Ezt még a lazábbra vett szabályok keretében sem láttam elfogadhatónak, bár tény, hogy a támadó jellegű külső beavatkozásoknál is van némi tűréshatár a bíró részéről.


Egy szó mint száz, a ringben várakozó SANADA látva Yano szabadulását visszasietett a rámpához, ám Yano ekkor sikeresen összekötözte az lábát az őt korábban kisegítő növendékével, majd szimplán besétált a ringbe. SANADA nem tudta a növendékkel együtt időben visszavonszolni magát a ringbe, így kiszámolás áldozatául esett, és bukott két értékes pontot. Bár általában élvezem Yano stílusát, néha sok tud lenni, és itt véleményem szerint ez történt. Remélem a torna további részében kerülni fogják az efféle pillanatokat.

Győztes: Toru Yano


 

Hirooki Goto vs KENTA

A tavalyi év egyik legtüzesebb rivalizálása kapott újra lángra e két birkózó között, mely akkor kezdődött, mikor KENTA elárulta egykori közös barátjukat, Katsuyori Shibatát. Goto azóta már egyszer bosszút állt, ám útjaik itt újfent keresztezték egymást.  KENTA karrierjét gyakorlatilag újjáélesztette a Bullet Clubhoz való csatlakozással, azóta pedig a szervezet leggyűlöltebb heel birkózójává lépett elő. E státuszához méltóan szinte azonnal célba vette ellenfele karját, és a meccs első felében szinte megállás nélkül támadta. Az apadhatatlan küzdőszelleméről híres Goto azonban állta a sarat, és egy kritikus ponton fordítani tudott. Innentől kezdve már csak az volt a kérdés, hogy kinek a karja bírja tovább. Végül KENTA egy brutális fogással feladásra kényszerítette  riválisát, két ponttal közelebb jutva ezzel a végső győzelemhez.

Győztes: KENTA


 

Zack Sabre Jr. vs EVIL

A heel vs heel összecsapások mindig izgalmasak, és ez alól a soron következő mérkőzés sem volt kivétel. Bár Zack esetében a botsáska alkatának köszönhetően ez kevésbé látványos, honfitársához hasonlóan ő is szedett magára némi tömeget a tavaszi karantén időszak alatt. Vele szemben pedig a Los Ingobernables de Japón istállóból frissen kiugrott új Bullet Club tag, EVIL állt. A sötétség ura nem is húzta sokáig az időt, szinte azonnal megkísérelte szilánkosra törni ZSJ gerincoszlopát.


A taktika sikeresnek bizonyult, és bár volt Zacknek is néhány megmozdulása, alapvetően itt a túlélésre játszott. Tovább nehezítette a helyzetét, hogy EVIL menedzsere, Dick Togo is folyamatosan bele avatkozott a meccs történéseibe. Ám végül az első két nap legnagyobb meglepetéseként Zack egy ügyes mozdulattal a semmiből le tudta szorítani ellenfelét, és hajszál híján behúzta a győzelmet. Ezt követően a kimerültségtől még perceken át feküdt a földön a ring mellett, EVIL pedig szemmel láthatóan csalódott volt az eredmény miatt.

Győztes: Zack Sabre Jr.


 

Tetsuya Naito vs Hiroshi Tanahashi

A NJPW híres a jobbnál jobb párosításairól, ám ha van egy, amely fölött gyakran elsiklanak, az a Naito vs Tanahashi. Alapvetően hasonló, látványos mozdulatokkal tarkított stílusban küzdenek és rendkívül jó közöttük a kémia. Az interkontinentális címért vívott trilógiájuk a mai napig a kedvenceim között van, így izgatottam ültem le a B csoport első főmérkőzése elé.  A két veterán ezúttal sem okozott csalódást, és az előzetes várakozásokkal ellentétben bebizonyították, hogy legyen bármilyen erős is idén az A csoport mezőnye, bizony a B-vel is számolni kell.


Tanahashi visszanyúlt a Naito ellen egyszer már jól bevált taktikájához: kíméletlenül támadta a világ-és interkontinentális bajnok gyenge pontját, a már több sérülésen is átesett térdét. Sokáig úgy tűnt, hogy nyert ügye van, ám Naito képes volt felvenni a tempót, és nem csak hogy egyenlített, de a végül az ő kezét emelték a magasba. Igazi főbajnokhoz méltó teljesítményt nyújtott, Tanahashi pedig újfent bebizonyította, hogy bizony van még üzemanyag a tartályában.

Győztes: Tetsuya Naito


 

A torna állása az első forduló után:


A csoport:


Will Ospreay: 2 pont
Taichi: 2 pont
Minoru Suzuki: 2 pont
Jay White: 2 pont
Kota Ibushi: 2 pont
Yujiro Takahashi: 0 pont
Jeff Cobb: 0 pont
Tomohiro Ishii: 0 pont
Shingo Takagai: 0 pont
Kazuchika Okada: 0 pont


B csoport:


Juice Robinson: 2 pont
Toru Yano: 2 pont
KENTA: 2 pont
Zack Sabre Jr.:2 pont
Tetsuya Naito: 2 pont
Yoshi-Hashi: 0 pont
SANADA: 0 pont
Hirooki Goto: 0 pont
EVIL: 0 pont
Hiroshi Tanahashi: 0 pont

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.