Header Ads

Az álarc rögvest lehull - Interjú Undertakerrel

A Money in the Bank PPV-t követően debütál a WWE Networkön az "Undertaker: The Last Ride" című ötrészes dokumentumfilm-sorozat első epizódja, ami első ízben enged majd közvetlen betekintést a Halott Ember pályafutásába és valódi gondolataiba. Beharangozó gyanánt az ESPN.com készített interjút Takerrel, amiben szóba került, hogy miért döntött a lapok kiteregetése mellett, mitől volt ennyire időtálló a karaktere, és milyen véleménnyel van az elmúlt években mutatott teljesítményéről.


Az eredeti interjút Greg Wyshynski készítette az ESPN.com-nak.


"Van valami megdöbbentő abban, ha kuncogni hallod az Undertakert. Igaz, nem Undertaker bőrébe bújva beszél velem a telefonon, de a valóság az, hogy mindig ő az Undertaker. A vonal túlsó végén Mark Calaway fogad, egy ötvenöt éves houstoni úriember, akinek a harminc éves WWE-s pályafutása Undertakerként a hosszát és a hagyatékát tekintve is példátlan.

Ahogy a titoktartás szempontjából is. Calaway régóta hírhedt volt arról, hogy őrzi a "kayfabe"-et, és nem enged betekintést a karakter mögött álló ember életébe. Az utóbbi években ez a fal már repedezni kezdett, és az "Undertaker: The Last Ride" című ötrészes dokumentumfilmben végleg összeomlik.

"Azt hiszem, már nagyon sokan szerették volna látni azt, amit most végre látni fognak. Épp csak harminc évet kellett várniuk rá." - nyilatkozta a fentebb már említett kuncogással az ESPN-nek.

"Az embereket megdöbbenti és lenyűgözi majd, amit látnak, és sokkal jobban fogják érteni, hogy kicsoda Undertaker, és kicsoda Mark Calaway."

- Ahogy Chris Jericho mondta az első epizódban, ön nem szokott podcastekben szerepelni, és interjúkat adni. Most viszont nem pusztán karaktert tör, hanem engedi, hogy sebezhetőnek lássák, mint amikor Vince McMahon rohanvást kért segítséget önnek, miután súlyos agyrázkódást szenvedett egy meccsen. Mennyire esett nehezére így megnyílni?
- Őszintén szólva eléggé. De az én ötletem volt, hiszen közeleg a vég. (nevet) Tudtam, hogy dokumentálnom kell az eseményeket, mert nem lesz rá még egy esélyem. Ha egyszer befejezem, többé nem készülhetnek rólam felvételek a színfalak mögött, és nem beszélhetek az érzéseimről abban az adott helyzetben. Eleinte nem tudtam, hogyan fogjuk felhasználni az anyagot, nem volt rá kész tervünk. Csak elkezdtünk filmezni, azzal a céllal, hogy majd egyszer talán lesz belőle valami.

De szörnyen nehezemre esett. Hiába volt az én ötletem, hogy stáb kövessen mindenhová, még így is rémálomszerű volt hozzászokni, és elengedni magam előttük. Mindig ott voltak és filmeztek. Aztán egyszer csak rájuk förmedtem, hogy miért vesztek engem? Azt felelték, hogy azért, mert ezt kértem tőlük. Mire én: a pokolba is, igazuk van.

Hírhedten régimódi vagyok. Kínosan érzem magam, amikor más emberek a meccseikről beszélnek, mert én mindig is óvtam a bizniszt. Természetesen látom, hogy változnak az idők, és ez a természetes fejlődés következő szakasza, de ez nem feküdhet mindenkinek. 

Részben ez az oka annak, hogy Undertaker ennyire időtálló lett, mert az emberek sosem kaptak mást, csak Undertakert.

- Ön most olyan, mint egy bűvész, aki elkezdte kiteregetni a trükkjeit.
- Pontosan! Tehát eleinte nehéz volt elengednem magam. Az is időtlen időkig tartott, amíg beléptem a közösségi médiába. Néhány évvel ezelőtt belevágtam, aztán olyan üzeneteket kaptam, hogy "Undertaker fenn van az Instán. Most ment tönkre a gyerekkorom." (nevet) Ennyire védtem azt a karaktert. Vannak, akik nyitottak arra a tényre, hogy én is megnyílok, míg mások úgy tesznek, mintha tönkretenném vele a gyerekkorukat. 

- A profi birkózásban számos kirívó karakter előfordult már, de szinte mindig van egy kifutási idejük. A rajongók idővel rájuk unnak. Ric Flair azt mondta, hogy az Undertaker gimmick a legnagyszerűbb a műfaj történetében, hiszen évtizedekig tartott. Volt olyan időszak, amikor félt attól, hogy az Undertaker karakter ideje is lejárt, és talán már túlerőltették?
- Ez a veszély mindig fennáll. Különösen úgy, ha heti hat órában gyártunk műsorokat. Mindegy, milyen karakterről van szó, mindenki a kiégést kockáztatja, már csak a tartalom puszta mennyisége miatt is. És ezt nem tudom másképp mondani, amióta a smart markoknak és a dirt sheeteknek egész kultusza alakult ki, a karaktereknek egyre nehezebb dolguk van, ha életképesek akarnak maradni, mert náluk egy hétig menő vagy, aztán ellened fordulnak.

Én azért is maradhattam életképes, mert védtem a karakteremet. Az emberek nem kaptak tőlem mást, csak ezt. Engem nem láthattak filmeket forgatni. Lett volna lehetőségem belekóstolni más dolgokba, de mindig visszautasítottam. Én csak a birkózást, a WWE-t és Vince-t ismertem. Ez volt a szenvedélyem, és ez ma sem változott. Tudtam, hogy nem lehetek itt Undertaker, ha közben valami mást csinálok máshol. Az emberek nem fogadták volna el, és kiszerettek volna a karakterből.

Amikor úgy éreztem, hogy megrekedtem az Attitude-érában, arra gondoltam, hogy ha nem változtatok, a karakter nem fogja túlélni azt a korszakot. Az egy valóságalapú, mindent bele időszak volt. Ekkor váltottam az American Badass karakterre. Megtartottam az Undertaker néhány jellemzőjét, és persze a nevét, de átmenetileg levettem a béklyókat a karakter prezentációjáról. És bevált. Az emberek elfogadták, és illett abba a korszakba. Amikor úgy éreztem, hogy lejárt az ideje, gond nélkül vissza tudtam hozni Undertakert. Abba már belevittem az eredeti karakter egyes részeit, az American Badass egyes részeit, és képes voltam mindig hozzáadni valamit, miközben végig hű maradtam hozzá. Ennek köszönhetem az időtállóságomat: alkalmazkodtam, de közben ragaszkodtam a karakter velejéhez.

- A sorozat egyik előzetesében azt láthatjuk, hogy visszanézi a Roman Reigns elleni mérkőzését a WrestleMania 33-ról, és "mélyen csalódik" a saját teljesítményében.
- Akkor épp nagyon rossz volt, hogy ott voltak a kamerák. Az volt az első alkalom, hogy visszanéztem azt a meccset. Olyan szinten undorodtam tőle, hogy nem is akartam látni.


- Ön büszkeséget merít a ringben nyújtott teljesítményéből, de milyen érzés visszanézni azokat a mérkőzéseket, amelyek nem működtek? Építő jellegűnek találja az ilyesmit?
- Adok egy kis bepillantást abba, hogyan működött ez régen. Vasárnap PPV-t tartottunk, hétfőn pedig tévéfelvételt. Amíg ettünk a színfalak mögött, visszajátszották nekünk az előző napi PPV-t. Mindenki a meccseket nézte, de én képtelen voltam rá. Ilyen környezetben nem bírom magamat nézni. Csak akkor néztem vissza a meccseimet, amikor már egyedül voltam otthon, feleség és gyerekek nélkül. Szükségem volt az egyedüllétre. Sosem a jót kerestem bennük, hanem mindig a rosszat. Azt, hogy mit kellett volna másképp csinálnom. Ízekre akartam cincálni. Amikor a társaiddal nézed a meccseket, ők biztatni fognak, hogy ez király volt, de én nem akartam ezt hallani.

A pályafutásom elején mindent visszanéztem. Jót, rosszat, nem számított. De ahogy idősebb lettem, már odakint is tudom, hogy mikor mozgok túl lassan. Felismerem, ha jobban sántítok, mint kellene. Azt is, hogy mikor késtem le egy spotról. Egyszerűen tudom.

Egy küszködés végignézni azt a meccset. Annyira csalódott voltam Roman miatt. Még azok után is, hogy Brock Lesnar véget vetett a streaknek, a srácok számára fontos dolog volt Undertakerrel birkózni a WrestleManián, ahogy Romannek is, figyelembe véve, hogy hol tartott éppen. És különösen azért, mert ő nyert. Ebben a szerepben az volt a célom, hogy megtegyek érte mindent, amit csak tudok. Nagyon sokra tartom őt. Minden tőlem telhetőt meg akartam tenni érte, és közben tudtam, hogy semmi keresnivalóm nem lenne a ringben.

Megtehettem volna, hogy lazára veszem. Óvom magam. Csak pár dolgot csinálok, amiről biztosan tudtam, hogy menni fog. De én nem így dolgozom, és ez nem lett volna tisztességes vele szemben. Mindent beleadtam, és minél keményebben próbálkoztam, annál többet tettem, de - szerintem legalábbis - rossz este volt, és csalódást keltő. Miután végre visszanéztem, ráadásul egy stáb előtt, nem kellett sokat mondanom. Az arckifejezésemből is látszott, hogy mennyire elégedetlen voltam vele.

- Beszéljünk egy olyan meccsről, ami viszont tetszett az embereknek: az AJ Styles elleni Boneyard meccs nagyon népszerű volt. Meglepte önt ez a reakció, és gondolja, hogy a "mozis" mérkőzések a vártnál is hosszabbra nyújthatják a pályafutását?
- Igen, elnyújhatnák, ha ez lenne a célom. A lehetőség megvan rá, de még meglátjuk, mi történik.

Mindketten nagyon büszkék voltunk erre a meccsre. A körülményekhez képest felettébb elégedettek lehetünk vele. Sokat segített, hogy külső helyszínen, tematikusan forgathattunk. Ahogy már mondtam, számomra a történetről szól minden. Mindig ezt mondom az embereknek: a profi birkózás nem mozdulatokról szól, hanem a történet elmeséléséről. Egy mozdulat a történet elmesélésének eszköze, de sosem az a lényeg. AJ olyan dolgokról beszélt a WrestleManiát megelőző promóiban, amiket még senki sem mert felhozni. Efféle interjúk után egy hagyományos meccsre is igaz lett volna, hogy ököllel esünk egymásnak, hiszen a feleségemet szapulta.

Nem kísérletezem armdragekkel, armbarokkal, meg más hasonlókkal. Addig ütöm az arcodat, amíg az orrod elő nem bukkan a koponyád hátulján. Mert ez az, ami valódi. Szerintem AJ intenzív promóival, majd az azt követő boneyard meccsel nagyszerű történetet meséltünk el, és a nap végén csak ez számít.

Ahogy felvették, az egy mini-akciófilmre hajazott. Szerintem az ilyesmi meg fog ragadni. Bray Wyatt karaktere áll a legközelebb az enyémhez, ő is egy igazán különleges, eszelős figura. Egy efféle környezetben fenomenális dolgokat vihetne véghez. Úgy gondolom, hagyományt teremtettünk, és a jövőben több mozis stílusú mérkőzést is láthatnak majd.

Ami engem illet, meglátjuk, hogy mi történik velem. De elégedett vagyok azzal, amit a boneyarddal elértünk.

- Mind tudjuk, mi a szabály, ha az Undertaker visszatéréséről van szó.
- Soha ne mondd, hogy soha."

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.