Header Ads

New to New Japan – A birkózók 2. rész: CHAOS

Második cikkemben a NJPW jelenlegi legidősebb stable-ét, a 2009-ben alakult CHAOS-t mutatom be. A Shinsuke Nakamura által alapított csapat az akkortájt domináns  alakulat, a Togi Makabe vezette Great Bash Heel tagjaiból verbuválódott. Elsőként Makabe legfőbb csatlósa, Toru Yano állt át Nakamura oldalára, őt pedig Tomoaki Honma kivételével sorra követte a többi GBH tag is.



A CHAOS deklarált célja a New Japan korábbi védjegye, az úgynevezett strong style felélesztése volt. Heel csapatként kezdték, majd a náluk erőszakosabb és erkölcsileg romlottabb Bullet Club és Suzuki-gun megjelenésével fokozatosan tolódtak a jó oldalra, bár továbbra sem áll tőlük távol a szabályok kijátszása és az arrogáns viselkedés. A strong style központúságukból is vesztettek az évek során, jelenleg afféle exkluzív, elit klubként működnek a NJPW égisze alatt. Ezt a jelleget erősíti, hogy az istálló tagjai között gyakran figyelhetünk meg mentor-tanítvány viszonyt. 2018-ban szövetséget kötöttek a New Japan Hontai-jal, így a két istálló pankrátorai immár vállvetve néznek szembe a szervezet alattomosabb egységeivel.


Kazuchika Okada




2012-ben hazaért tanulmányi útjáról egy Kazuchika Okada nevű pankrátor. Rainmakernek hívta magát, kihívta a nehézsúlyú bajnok Hiroshi Tanahashit, és azt ígérte, hogy ő lesz a következő ace, aki pénzesőt fog csinálni a szervezetnek. Kijelentéseit kétely és közröhej fogadta, hisz visszatérő meccsén semmi kiemelkedőt nem mutatott, kinézete ócska volt, valamint úgy tűnt, hogy ő maga sem hiszi el azt, amit mond. Volt azonban egy ember, aki hitt benne. A CHAOS oszlopos tagja, Gedo a szárnyai alá vette. Ő lett a Rainmaker menedzsere, és a két birkózó hosszú időn át elválaszthatatlan volt egymástól.

A Tanahashi elleni címmeccsre már egy egészen más Okada érkezett. Megjelenése olyan volt, mint egy igazi szupersztáré, és tömény önbizalmat sugárzott magából. A ringben egyszerűen leiskolázta a szervezet addig megkérdőjelezhetetlen ászát, és a meccs végén ő emelte magasba az IWGP nehézsúlyú bajnoki címet. Így vette kezdetét egy gigászi párharc a két birkózó között, melynek első felvonása négy éven keresztül zajlott, és melynek eredményeként Okada lett az új ace.

Az elmúlt években több pankrátorra is megpróbálták ráaggatni a „Best in the World” címkét, de ha van egy, aki valóban rászolgált, az Kazuchika Okada. Istenadta tehetség, egy élmény nézni, ahogy birkózik. Bárkivel képes öt csillagos meccset összehozni, egymás után szállítja a legendás összecsapásokat. A Kenny Omega ellen vívott csatáit minden idők legjobbjai között tartják számon. Mindehhez tökéletes kinézet és páratlan karizma társul. Okada valóban Rainmaker, hisz amióta ő a szervezet arca, a New Japan korábban nem látott üzleti sikereket könyvelhet el.

Közeli viszonyt ápolt Shinsuke Nakamurával, így nem is volt kérdés, hogy ő fogja átvenni tőle a CHAOS vezetését. Ötszörös IWGP nehézsúlyú bajnok. Legnagyszerűbb bajnoki futása közel két éven át tartott, ezzel a cím történetének leghosszabb uralkodását tudhatja magáénak. Ennek során tizenkétszer védte meg az övet, mellyel ugyancsak rekordernek számít. Státusza a szervezet élén megkérdőjelezhetetlen, ahogy birkózó tudásban sem tud senki felérni a szintjére. Kivéve talán azt a birkózót, aki sok szempontból a legközelebb áll hozzá.


Tomohiro Ishii




Félig ember, félig szikla. Talán így lehet a legjobban jellemezni Tomohiro Ishiit. A „Kőpitbull” becenévre többszörösen rászolgáló Ishii a strong style képviselője, egy kivételesen kemény brawler és a szervezet egyik legerősebb birkózója. Bár alapvetően sztoikus jellem, meccseit elképesztő intenzitás jellemzi. Bárkiből kihozza a maximumot, és ez minden alkalommal kiváló összecsapásokat eredményez. Egyetlen dolog van, ami elválasztja attól, hogy belépjen azon birkózók szűk táborába, akiknek sikerült megszerezniük az IWGP nehézsúlyú bajnoki övet. Ez nem más, mint az a tény, hogy Ishii jobban szeret harcolni, mint nyerni. Hajlamos túlpörgetni magát, ezt pedig ellenfelei rendre kihasználják és behúzzák ellene a győzelmet.

Jelen volt a CHAOS megalakulásánál, és éveken át Shinsuke Nakamrua jobbkezének számított. E pozícióját Okada vezetése alatt is megőrizte, jelenleg ő a csapat második számú embere.  Ha a fent említett hiányosságát kiküszöbölné, akkor komoly kihívójává válhatna az IWGP nehézsúlyú bajnoki övnek. Az már most bizonyos, hogy ő az egyetlen birkózó a szervezetben, aki képes volt Kazuchika Okadát legyőzni az elmúlt két évben anélkül, hogy a Rainmaker megbosszulta volna a vereséget. Ki tudja, talán egy szép napon még arra is rá fog ébredni, hogy ő maga is képes lenne a CHAOS vezetésére.


Toru Yano




Első ránézésre egy bambán vigyorgó dagi viccbirkózó, aki még a bevonulása során is pólóit, meg az általa forgatott DVD-ket reklámozza. Ám a látszat néha csal. A ringcsengő megszólalása után derül ki, hogy Yano a pocakos termetéhez képest villámgyors, jámbor jelleméhez képest ravasz, körmönfont és semmibe veszi az összes létező szabályt. Elmondható, hogy a komplett stratégiáját illegális mozdulatokra építi fel. Övön aluli ütések és rúgások, székütések, a ringsarkok szivacsos párnázatának leszerelése, vagy épp  az ellenfél lábainak összekötése. És ez csak néhány kiragadott példa volt, több tucat hasonlóan kifinomult technika lapul még a tarsolyában, melyekkel az évek során olykor még a szervezet legnagyobb sztárjait is képes volt két vállra fektetni legalább három másodpercig. Meccsei rövidek, szórakoztatóak és jobb kedvre derítik a nézőt.

Toru Yano a ringen kívül is találékony, főleg ha pénzcsinálásról van szó. Bevonulása közben a felkonferáló  Yano külön kérésre minden alkalommal bemondja, hogy a meccs után megvásárolhatók a pólói, valamint a már említett DVD-k. Ezeken CHAOS-os csapattársai különböző tévés vetélkedőkből jól ismert játékokban vesznek részt és csinálnak magukból komplett idiótát. Ha ez nem lenne elég, még egy sportkocsmát is üzemeltet Tokióban „Ebrietas” néven, ami latinul annyit tesz: részegség.  Nem csoda, hogy már a ringbe is egy üveg rizsborral érkezik, na meg persze a jó öreg piros székével, ami már több ízben győzelemhez segítette.


Hirooki Goto




Egy igazi harcos, a szamuráj erkölcs megtestesítője. Hirooki Goto számára mindennél fontosabb a becsület és a bátorság. A New Japan egyik legkiválóbb pankrátora, akiről kirívó személyiségjegyek hiánya miatt gyakran méltatlanul megfeledkeznek. Pedig még Hiroshi Tanahashi is azt nyilatkozta, hogy a komplett pályafutása alatt Goto ellen vívta a legjobb meccseit. Bár szinte mindent megnyert már, amit a NJPW-ben egy nehézsúlyú birkózó megnyerhet, a világbajnoki címet nyolc próbálkozásból még  egyszer sem tudta megszerezni. Gyakran hívják ezért örök vesztesnek, de ez Gotót nem törte meg, sőt, egyre kitartóbbá vált az évek során.

Goto sokáig Shinsuke Nakamura egyik fő riválisának számított, ám miután a strong style királya távozott a szervezetből, az új vezető, Okada felajánlotta neki, hogy csatlakozzon a legjobbakat tömörítő CHAOS-ba. Goto többször is visszautasította az ajánlatot, de miután Okada megmentette őt a Los Ingobernables de Japón támadásától, végül beadta a derekát. Azóta a csapat szerves részévé, és az egyik legbiztosabb pontjává vált.


Will Ospreay




A brit birkózás reneszánszának legfényesebben ragyogó csillaga, aki úgy uralja a levegőt, ahogy azt csak nagyon kevesen tudják. Néhány éve tehetséges, de abszolút zöldfülű srácként érkezett Japánba, ahol maga a Rainmaker hívta meg őt a csapatba és vette a szárnyai alá. Ma pedig már érett férfiként, és a világ egyik legjobb aktív pankrátoraként méltó tanítványává és  riválisává vált mentorának.

Ospreay egy high-flyer virtuóz, a repkedés nagymestere. Repertoárjában több kivégző mozdulat is szerepel, melyeket az adott szituációtól függően vet be. Látványosabbnál látványosabb összecsapásokat vív akár a hasonló, akár a gyökeresen eltérő stílusban birkózó ellenfeleivel is. 2016-ban a Ricochet elleni nagy port kavaró meccsével hatalmas publicitást generált a szervezetnek, és több ezer új rajongót vonzott a New Japan Pro Wrestlinghez, köztük engem is.

Azóta túl van több bajnoki futáson és tornagyőzelmen, így a könnyűsúlyú divízió egyik legsikeresebb és legdominánsabb birkózójának számított. Újabb kihívások után kutatva szerencsét próbált juniorként a nehézsúlyúak között is, majd 2020 elején végérvényesen súlycsoportot váltott. Célkeresztjében immár az IWGP nehézsúlyú bajnoki cím áll, melynek megszerzése a mostanáig elért eredményei alapján csupán idő kérdése.


Robbie Eagles




Vérbeli CHAOS csapattaghoz híven nem kellett sok idő, hogy Will Ospreay is találjon magának egy méltó tanítványt. A két fiatal birkózó közti stílus- és személyiségbeli hasonlóságokon túl elmondható, hogy Robbie hasonló szerepet töltött be az utóbbi években újjáéledni látszó ausztrál birkózásban, mint amilyent Will töltött be az Egyesült Királyságban.

Ám mentorával ellentétben Robbie-t némileg rögösebb út vezette a jelenlegi istállójáboz. Bár eredetileg Ospreay felfedezettje volt, először mégis inkább a Bullet Club meghívására válaszolt, ahol Taiji Ishimori partnereként kezdte meg karrierjét. Ez a párosítás kiválóan működött, ám rövidesen újabb könnyűsúlyú érkezett a BC-be: El Phantasmo. Két junior ász nem fér meg egy istállóban, és míg Robbie túlnyomó részt sportszerűen birkózik, ELP a legaljasabb technikáktól sem riad vissza. A kettejük közti feszültség egyre csak fokozódott, még a békítő szerepben fellépő Ishimori sem tudta közös nevezőre hozni csapattársait. A helyzet odáig fajult, hogy Robbie végül hátat fordított a Bullet Clubnak, és átállt a a CHAOS oldalára.

Így született meg Eagles és Ospreay kettőse, a Birds of Prey. Azóta több ízben megmérettették magukat a könnyűsúlyú tag team divízióban, Will távozásával pedig minden jel arra mutat, hogy Robbie lesz az istálló junior reménysége.


Yoshi-Hashi




A CHAOS alsó mezőnyébe tartozó Yoshi-Hashi, bár nem alapítótag, régi motorosnak számít. Karrierje legelején Kazuchika Okada riválisa volt, majd miután nagyjából egyszerre csatlakoztak a stable-hez, gyakran alkottak csapatot tag team meccsekben. Viszont Okadával ellentétben Yoshi-Hashiban a karizmának csak apró szikrái fedezhetőek fel, és elmondható róla, hogy a coolság és a lazaság teljes mértékben hiányzik belőle. Utóbbiakért a NJPW japán származású birkózói gyakran mennek Mexikóba afféle tanulmányi útra, például Nakamura is ott vált egy meglehetősen szürke és unalmas birkózóból azzá a showmanné, akit ma ismerünk. Yoshinak sajnos ez sem segített, mindössze a „Tacos” becenevet sikerült összeszednie odaát. Fizikai adottságai középszerűek, nem véletlen, hogy csak harmadszorra vették fel a New Japan Dojóba. A ringbeli alapok rendben vannak nála, egyedi mozdulatokat használ, de még egy tag team övet sem sikerült nyernie az évek során.

Ezen a ponton jogosan merülhet fel a kérdés: „Miért van ő egyáltalán itt?”. A válasz egyszerű. Yoshi-Hashi keményebben dolgozik, mint bárki más. Tisztában van a hiányosságaival, gyengeségeivel, és kőkemény munkával kompenzálja őket. Ebből kifolyólag ő az egyik leghitelesebb underdog az egész szervezetben. Képes arra, hogy a néző teli torokból szurkoljon neki, akkor is, ha nála sokkal karizmatikusabb és menőbb birkózóval lép ringbe. Yoshi-Hashi esendősége miatt szerethető, teszetoszaságával pedig kiváló humorforrásként szolgál csapattársainak. Még a rendíthetetlen komolyságáról híres Ishiit is képes volt megnevettetni egy elbénázott promójával, ami valljuk be, bizonyos szempontból nagyobb teljesítmény, mint bármilyen bajnoki cím elnyerése.


Mikey Nicholls




Az istálló másik ausztrál tagja, Mikey Nicholls egy időben a New Japan Los Angeles-i dódzsójában edzett. Átütő sikert mégis egy másik japán szervezetben, a Pro Wrestling NOAH-ban ért el partnere, Shane Haste oldalán. Az ausztrál duó The Mighty Don't Kneel néven a 2010-es évek egyik legsikeresebb tag teamjének számított az országban. Még Orlandóban is felfigyeltek rájuk, a srácok pedig éltek a lehetőséggel, és szerencsét próbáltak az NXT-ben. A lelkesedés nem tartott sokáig. A TMDK szinte azonnal eltűnt a mezőnyben, így nem tudták kamatoztatni tehetségüket. Shane úgy döntött, hogy Floridában marad, míg Mikey inkább továbbállt. Köszönhetően múltbeli kötődésének a szervezethez rövidesen rövidesen meg is érkezett a NJPW-be, ahol a CHAOS tárt karokkal várta. Sajnos azóta nem túl sokat láttunk tőle, ezért még kérdéses, hogy mennyire tudja majd egyéni birkózóként megállni a helyét a szervezetben.


Rocky Romero




A CHAOS könnyűsúlyú tag team felelőse, a kubai származású Rocky Romero, aki egyben a csapat legrégebbi gaijin, azaz külföldi, nem japán származású tagja. Három különböző partnerrel nyolcszoros IWGP Junior Tag Team bajnok, amivel rekordtartó a NJPW történetében. Első tag team partnere Davey Richards volt. Ő hívta Rockyt a szervezetbe, hogy Japánban egyesítsék újra az egykori ROH-es csapatukat, a No Remorse Corps-ot, ezúttal a CHAOS égisze alatt. Richardsot Alex Koslov követte, akinek neve ismerősen csenghet a veterán TNA nézőknek is. Rocky és Alex a Forever Hooligans csapatnevet választották, és sikert sikerre halmoztak egészen addig, amíg Koslov váratlanul visszavonult. Ezután a CHAOS-ba frissen belépett Trent Barettával állt össze az évtized egyik legszórakoztatóbb csapatává, melyet a híres tokiói szórakozónegyed után Roppongi Vice-nak kereszteltek.

Trent oldalán Rocky minden addiginál jobban kibontakozhatott. Pörgős, eszement stílusát remekül ellensúlyozta Trent visszafogottsága. Kiváló csapatdinamikájuknak köszönhetően négyszer szerezték meg a Junior Tag Team bajnoki címeket, és még a Super Jr. Tag Tournament nevű tornát is sikerült megnyerniük. Hatalmas csatákat vívtak a Bobby Fish és Kyle O'Reilly alkotta reDRagonnal és a Young Bucksszal is. Végül 2017-ben közös megegyezés alapján feloszlottak, mondván mindent elértek, amit egy könnyűsúlyú csapat a New Japannél elérhet. Trent a nehézsúlyú divízió felé vette az irányt, Rocky pedig úgy döntött, hogy ideje a háttérbe vonulnia, és menedzserként építeni tovább a CHAOS és egyben a szervezet jövőjét.


Sho és Yoh




Ahogy az az előző bekezdésekből kiderülhetett, Rocky Romeronak soha sem okozott problémát, hogy új társakra találjon. A Roppongi Vice felbomlását követően azonnal elkezdett olyan fiatal tehetségek után kutatni, akikből sikeres könnyűsúlyú tag teamet nevelhet. Meg is találta őket az  ROH-ben eltöltött tanulmányi útjukról visszatérő Sho Tanaka és Yohei Komatsu személyében. Velük alakult  meg a Roppongi 3K, amely Rocky elmondása szerint háromezerszer jobb lesz, mint amilyen a Roppongi Vice volt. A kezdeti sikerek alapján akár még igaza is lehet, hisz debütálásuk után nem sokkal Super Jr. tornát nyertek, azóta pedig már többszörös tag team bajnoknak mondhatják magukat.

Sho és Yoh elképesztő fizikai adottságokkal megáldott birkózók. MMA-s hátterükhöz méltóan sikeresen ötvözik a pörgős high flying és a kőkemény strong style stílusokat. Rocky ez idáig kiváló menedzsernek bizonyult, aki mindig fel tudja tüzelni pártfogoltjait a legszorultabb helyzetekben. Japán popsztárokat megszégyenítő kinézetükkel rövid idő alatt a NJPW női rajongótáborának kedvenceivé váltak, kezdeti sikereiknek köszönhetően még maga Okada is elismerően nyilatkozott róluk, és így hamar be tudtak illeszkedni a CHAOS-ba is. Fényes jövő áll előttük csapatként és egyéniben egyaránt, ehhez kétség sem férhet.

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.