Header Ads

101 meccs, amit látnod kell! - Vérfürdő a Cellában

Sorozatunk ezen epizódjában egészen szokatlan módon fordul a kocka. Egy hírhedt Hell in a Cell mérkőzésre látogatunk el 2002-ből, amelyen a Pokol Kapui épp arra az emberre zárultak rá, aki talán a legjobban ismeri őket. Ugyanis, mint kiderült, egy jövőbeni Szörnyeteg is otthon érezte magát a rácsok között... Ez a cikk egy új korszak kezdetéről, egy új sztár felemelkedéséről, és egy végletekig szívós legenda önfeláldozó makacsságáról szól, és az elmúlt évek gigantikus háborúi után talán még inkább izgalmas lehet felidézni. Időgép indul!

BROCK LESNAR VS. THE UNDERTAKER
WWE VILÁGBAJNOKI CÍMMÉRKŐZÉS, HELL IN A CELL


Olykor még az abszolútnak vélt és megváltozhatatlanul ismerősnek tűnő dolgok is átalakulnak.

Elvégre 2002-ben a WWE megszűnt World Wrestling Federation-nek lenni, jött helyette az E betű és az Entertainment. Nem volt többé Hétfő Esti Háború, és a naptári év kezdetére már a WCW Invázió maradékát is eltakarították. A RAW és a Smackdown mezőnye különvált egymástól. Az Attitude-éra halhatatlan sztárjai közül The Rock Hollywood felé vette az irányt a WrestleMania 18 után, és egy rövid (ám fontos) időszakot kivéve már nem is tért vissza ebben az esztendőben. Stone Cold Steve Austin egészségügyi problémákkal küzdött, és különben is tele volt a puttonya a szervezet - olykor valóban megkérdőjelezhető - döntéseivel, úgyhogy június elején ő is otthagyta az egész hóbelevancot (lásd még: "fogta a golyóit és hazament"). A súlyos térdsérülésből visszatérő Triple H nem volt már az a birkózó, mint annakelőtte, változtatnia kellett a stílusán és a ringben végzett munkáján.

Ugyanakkor a nagy változások mindig utat nyitnak valami újnak. Szinte üstökösként robbant be a WWE-be a 2000-ben induló OVW-osztály talán legnagyobb üdvöskéje, egy mindössze 25 éves fiatalember... mit fiatalember, bivaly! Ezt a bivalyt Brock Lesnarnak hívták, és már akkor is maga mellett tudhatta az egész pankrációipar egyik legkiválóbb koponyáját, Paul Heymant, mint menedzserét. Bevallottan ő volt a "Next Big Thing", a következő megasztár a bizniszben!

Lesnar lenyűgöző háttérrel büszkélkedhetett. Főiskolai évei alatt az egész Egyesült Államok egyik legelismertebb amatőr sportolójának tartották; 2000-ben ráadásul megnyerte a rangos NCAA amatőr birkózóbajnokságot, amiről tudni kell, hogy sok esetben a birkózó olimpikonok (mi több: olimpiai bajnokok, mint az orosz medvét, Alekszandr Karelint Sydney-ben legyűrő Rulon Gardner) előszobájának számít. Fizikai paraméterei is lenyűgözőek voltak: 190 centiméteres magasságához 130 kilogramm társult, nyers ereje pedig egészen meghökkentőnek bizonyult. Egyedül a beszélőkéje hiányzott ahhoz, hogy a történelem bármelyik nagyágyújával felvehesse a versenyt, de ezért is volt mellette Heyman. Az ECW egykori főnöke kettő helyett is épp eleget jártatta a száját, miközben Lesnar megelégedett a "csendes gyilkos" szerepével, és fenyegető aurájára, kisugárzására bízta személyes üzenetei közvetítését; ha valaki ránézett, azonnal tudta, hogy ez egy olyan ember, aki kérdés nélkül szétrúgja bármidet.

Brock felemelkedésére a WWE egy olyan időszakában került sor, amikor a szervezetnek óriási szüksége volt arra, hogy új megasztárokat építsen. Ennek megfelelően komoly terveik voltak az ifjonccal, aki egyből a dolgok közepébe csöppent - és eközben maximálisan kihasználta, hogy egy olyan elme állt az oldalán, mint Heyman. Illetve fordítva: a WWE akkori légkörében Paul Heyman volt talán a legjobb mentor, akit egy feltörekvő sztár maga mellé kaphatott. A mindig progresszív gondolkodású "Őrült Tudós" ugyanis szinte kifogyhatatlan az ötletekből, és a színfalak mögött ugyanúgy komoly figyelmet fordít protezsáltjai előmenetelére és fejlődésére, mint amikor a ringben kell képviselnie az érdekeiket.

Ha valaki még kételkedne abban, hogy Lesnart csakugyan a következő megasztárnak szánták, annak figyelmébe ajánlom a következőket: kevesebb mint 3 hónappal a debütálása után megnyerte a 2002-es Ring Királya versenysorozatot, menet közben olyanokat legyűrve, mint az ötszörös WCW bajnok Booker T, vagy éppen az ECW legendája, Rob Van Dam. Ezzel máris kihívói jogot szerzett magának a világbajnoki címre. De még mielőtt eljutott volna odáig, puszta kedvtelésből ELPUSZTÍTOTTA Hollywood Hulk Hogant az egyik Smackdownon. Aztán a 2002-es Summerslamen éppenséggel a nyári hónapokra visszatérő The Rockot győzte le az éremért, ami azt jelentette, hogy MINDEN IDŐK legfiatalabb WWE bajnokává vált (éppen Rocktól orozta el ezt a címet, amit technikailag a mai napig birtokol, hiszen Randy Orton nem erre, hanem a nehézsúlyú övre tette rá a mancsait 24 évesen, még Brocknál is fiatalabban). És mindezt kevesebb, mint FÉL ÉV leforgása alatt.

Amikor azonban a bajnokká avanzsáló Lesnar véglegesen a Smackdownra került (a RAW újdonsült igazgatója, Eric Bischoff bevezette a nehézsúlyú világbajnoki címet, mint a hétfő esti műsor főövét), várt rá még egy arc a régi időkből, aki a maga módján az előbbieknél is keményebb diónak tűnt, hiszen korántsem volt még annyira öreg, mint Hogan - és nem is filmezésből ugrott vissza birkózni, mint The Rock. Ez bizony nem volt más, mint az akkor négyszeres világbajnok Holt Ember, az Undertaker.


Ha már korábban változásokról beszéltünk, Taker szintén komoly átalakuláson ment keresztül az új évezred elején. Akik a kilencvenes években követték őt, vagy már csak újkori arculatát látták, talán rá sem ismertek volna ebben a periódusban. Eltűnt a hullasápadt élőhalott, nyoma veszett a sátáni Sötét Nagyúrnak és a hátborzongató temetési indulónak. Ehelyett egy "normális" ember tért vissza a WWE-be 2000 közepén, egy törvényen kívüli motoros fenegyerek, az "American Badass", akinek először Kid Rock, majd később a Limp Bizkit muzsikált. Talán ha Karl May száz évvel később él, az ő vadnyugati antihősei is úgy festettek volna, mint az "új" Undertaker. Lényegében arról volt szó, hogy Taker egyre több sérüléssel bajlódott az Attitude-éra zenitjén, 1999 végén és 2000 elején kb. 8 hónapot hagyott ki, különféle izomszakadások miatt, és ebben az időszakban még az is megfordult a fejében, hogy a teste nem fogja tovább bírni a kiképzést, és elképzelhető, hogy vissza kellene vonulnia. Bizonytalanságát leküzdve a Fenomén úgy döntött, hogy csavar egyet évtizedesen használt karakterén; egy időre félreteszi a Sötét Oldalt, és úgy jelenik meg, mint a "nagykutya az udvaron", a harcedzett veterán, aki valójában volt. Az "American Badass" a hírek szerint annyira közel állt Taker - addig gondosan rejtegetett - valódi személyiségéhez, amennyire csak lehetett. Később még csavart egyet-kettőt ezen a formán (időszakosan elhagyta a motorbicikliket), levágatta a haját, és lett belőle "Big Evil", de az alapötlet három és fél éven keresztül tulajdonképpen ugyanaz maradt.

Ebben a formában ütközött meg Lesnarral is, akinek augusztus végén lett a kihívója, de a szeptemberi Unforgiven gálán vívott első meccsük dupla diszkvalifikációval ért véget (bunyó közben a bírót is bedarálták). Október hónapban, a No Mercy-n erre már nem volt lehetőség, hiszen a visszavágóra az Ördög Játszóterén került sor - a Taker által meghonosított Cellában -, hála a Smackdown igazgatójának, aki - na ki? - Stephanie McMahon volt. (Egyébként javítsatok ki, ha tévedek, de úgy látom, a 2002-es No Mercy az első gála sorozatunkban, amiről egynél több meccs került fel a listára.)



A hétköznapibb Taker természetesen sebezhetőbb is volt természetfeletti alteregójánál (bár népszerűbbnek nem népszerűbb, ezt azért tegyük hozzá, noha a mai napig van egy kisebbség, amelyik visszasírja ezt az oldalát); a sötét Fenoménról viszonylag nehéz lenne elképzelni, hogy csak úgy felbukkan az adásban a felesége (még akkor is, ha napjainkban már a szintén ex-pankrátor Michelle McCool az), vagy éppen ellenségei - mint ebben az esetben Heyman és Lesnar - úgy próbálják meg hitelteleníti és megalázni őt, hogy becibálnak egy nőt az utcáról, aki azt állítja, hogy viszonya volt a nős Undertakerrel. Azonban egy dolog közös bennük, mert magán az emberen múlik: Taker makacs, mint egy öszvér, és szívósabb az atomháborút túlélő csótányoknál.

Ez a végtelen szívósság az egyik ok, amiért a Holt Embert mélyen tisztelik a kollégái. 1999-es távozása előtt heteken, hónapokon át térd- és csípőproblémákkal küzdött (jól láthatóan sántított a meccsein), aztán lágyékizom-szakadással is birkózni akart. Kollégái legendákat mesélnek róla, hogy tengerentúli turnékon törött bordákkal birkózött, noha vért köhögött fel az öltözőben. Vince Russo, a WWE egykori kreatív munkatársa arról számol be, hogy látta Takert összeesni a fájdalomtól, mindössze pillanatokkal azután, hogy egy vérprofi higgadtságával sétált vissza a színfalak mögé, egy vérprofi higgadtságával  megvívott meccset követően. Hugo Savinovich, a WWE mexikói kommentátora felemleget egy történetet, amikor a Holt Ember könyökén elfertőződött egy seb; az orvos felszúrta, méterekre spriccelt belőle a genny. Fertőtlenítették, bekötözték, és még szivárgott belőle a vér, amikor - tíz perccel később - már a ringben volt. 2007-ben elszakadt a bicepszizma. Szigetelőszalagot tekert köré, ráhúzta a könyökvédőjét, és Last Man Standing, valamint ketrecmeccset vívott Dave Batista ellen. És hogy miért sorolom fel mindezt?

Azért, mert az alábbiakban látható meccset Undertaker legitimen törött kézzel birkózta végig. A trükk csupán annyi volt, hogy nem a begipszelt keze volt eltörve, hanem a másik.

WWE No Mercy 2002
2002. október 20.
Little Rock, Arkansas, USA
Kommentátorok: Michael Cole és Tazz



A Hell in a Cell mészárlását követően Taker többhónapos szünetre vonult, hogy gyógyulgasson. Ami Lesnart illeti: ő tovább haladt előre a maga pusztító útján, ami nem sokkal később Royal Rumble győzelemmel és sikeresen megvívott WrestleMania-főmérkőzéssel folytatódott. Szép kis első év, nemdebár? Ki tudja, ha Lesnar nem érzi úgy 2004 elején (kevesebb, mint két év után), hogy neki márpedig elege van a WWE brutális sűrűségű naptárából, és szeretné inkább kipróbálni magát más dolgokban, mint az NFL, majd később a UFC, akkor az elmúlt másfél évtizedben teljesen másképp alakul a WWE arculata. Talán nem kellett volna keresni a szervezet új arcát, aki végül John Cena lett - mert már ott állt masszívan felépítve Brock Lesnar.

Mégis, milyen különös fordulatokra képes a sors... Amikor a Bestia végül a visszatérés mellett döntött, a WrestleMania 30-on még így is ő lett az, aki véget vetett Undertaker halhatatlannak gondolt 21-0-s veretlenségi sorozatának a WrestleManián, a WWE történetének egyik legsokkolóbb pillanatában. Azóta ő maga is teljesen más szintet képvisel, és Suplex City polgármestereként regnál. Milyen jó, hogy pont azzal kezdtem a cikket, hogy olykor még az abszolútnak vélt dolgok is átalakulnak, nemde?

* * *

A következő körben minden idők egyik leghíresebb interkontinentális bajnoki címmérkőzését fogjuk felidézni, amire hatalmas tömeg előtt került sor, egy legendás stadionban - amely ráadásul nem egyszerűen övmeccs volt, hanem valahol egy családi affér is!

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.