Header Ads

101 meccs, amit látnod kell! - A Kamra

Újabb meccstípus érkezik 101-es sorozatunkba, hiszen ez az epizód az Elimination Chamber mérkőzéssel foglalkozik; időgépünk a 2002-es évet veszi célba, amikor első ízben került sor a napjainkra már hagyományossá váló hatemberes ütközetre. Természetesen most sem elégszünk meg annyival, hogy megmutatjuk magát a meccset; szót ejtünk majd a Chamber létrejöttének hátteréről, és az emberről, akinek józan emberi számítás szerint nem lett volna szabad jó formában lennie ezen az estén, s ő mégis újfent bizonyította, hogy számára a pankráció olyan, akár a biciklizés. Emellett pedig feltesszük a kérdést: nem volt már túlságosan is régen a legutolsó ehhez hasonló innováció?

TRIPLE H vs. KANE vs. BOOKER T vs. CHRIS JERICHO vs. ROB VAN DAM vs. SHAWN MICHAELS

NEHÉZSÚLYÚ VILÁGBAJNOKI CÍMMÉRKŐZÉS -
ELIMINATION CHAMBER



Ha a pankráció utóbbi éveit vesszük alapul, akkor a meccstípusok között tapasztalható innováció hiánya az egyik dolog, ami feltétlenül jogosnak mondható a sok okkal - ok nélkül megfogalmazott kritika közül. A szervezetek sokáig ragaszkodtak a régi, jól bevált(?) módszerekhez, és nyomokban is alig tapasztalhattunk újításra való hajlamot, ami 1994-2004 között azért gyakorta jellemezte az ipart. Ezekben az években annyi új elem ütötte fel a fejét a profi birkózásban, hogy kis túlzással máig megélnek belőle. 2016-ra aztán már elkezdtek kibontakozni az új alternatívák, mint amilyen a Lucha Underground, a WWE-ben viszont a mostani évtized feléig bezárólag mindössze annyi "forradalmi" dolog történt, hogy beengedték, és bizonyos mértékig előtérbe is helyezték a függetlenek világában nevelkedett, sajátos stílusú pankrátorokat (CM Punk, Daniel Bryan, Cesaro, Shield-ék, stb.), de voltaképpen ezzel sem tettek mást, mint hogy végre teret adtak egy ringstílusnak, ami jó tíz-tizenöt évvel ezelőtt kezdett el kibontakozni a "bolhapiacokon", majd az NXT révén elkezdték a saját képükre formálni azt (szerencsére pozitív előjellel). Ez a folyamat azóta gőzerővel zajlik, és egyre gyorsul, valamint kiegészült a női birkózás attrakcióvá válásával, de ez a változás az előadókat és a cég politikáját érinti. A Network bevezetése az üzleti modellbe hozott újat. Pusztán kreatív szemszögből nézve viszont a legutolsó, valóban hosszú távúnak bizonyuló újító koncepció a Money in the Bank létrameccs bevezetése volt... mikor is? Mintegy tizenhárom éve.

Persze, itt is felmerül a kérdés, hogy hová lehet még fokozni a dolgokat? Az Attitude-éra és az ECW fennmaradó fortélyai már így is extrém szintre emelték a kockázatvállalást, abban pedig talán még az ultra-erőszakos pankráció rajongói is egyetértenek, hogy az a stílus nem a popvilág közönségének való (különösen nem a jelenlegi környezetben). Ahogy a húszezer folytatást megélő filmeknél, úgy itt is lehet ujjal mutogatni arra, hogy az eredeti ötletek már mind elfogytak. Pedig a sikeres újításhoz a pankrációban néha már az is elég lenne, ha csavarnának egy kicsit a dolgokon. Ha belegondolunk, a Money in the Bank esetében sem maga a meccstípus a különleges (a TLC-k keretein belül már jóval előbb megcsinálták azt, hogy fél tucat birkózó esik-kel a létrák között), hanem a hozzá kidolgozott koncepció (a győztes bárhol, bármikor beválthatja a szerződését). A 2002-ben életre hívott Elimination Chamberrel is hasonló a helyzet - ezt a gigászi tákolmányt és a hozzá illő meccset más, sikeres koncepciók elemeiből gyúrták össze. Mégis befutott, és máig is itt van.


Amikor a RAW és a Smackdown mezőnyét különválasztották a 2002-es Drafton, a fejesek arra törekedtek (legalábbis egy ideig), hogy a két show-nak bizonyos mértékig önálló arculata legyen. Az Elimination Chamber, melynek életre hívását a RAW igazgatójaként szolgáló Eric Bischoff jelentette be 2002. október 21-én, sokáig a hétfő esti műsor exkluzív attrakciója volt (2006 decemberében, a WWE-féle ECW egyik adásán került sor az első Chamber meccsre, amiben nem a RAW pankrátorai vettek részt). A Chamber a Hell in a Cell, a klasszikus Survivor Series eliminációs meccsek és a WCW-ból ismert War Games meccstípus elemeit ötvözte magában. A War Games, amelynek módosított változatát tavaly az NXT-ben is megcsodálhattuk, egy Dusty Rhodes által megálmodott, két egymás mellé állított ringben megrendezett csapatháború volt, egy hatalmas ketrecben, amit két birkózó kezdett el, aztán a csapatok többi tagja meghatározott időközönként, felváltva csatlakozott a küzdelemhez. Bár a Chamberben mindenki egyénileg küzd, itt is megtartották azt a szabályt, hogy ketten kezdenek, a további résztvevők pedig ötpercenként csatlakoznak. Ezt összekeverték az eliminációs meccsek szabályrendszerével, tehát szép sorban ki kell ejteni mindenkit, így egy adott pillanatban akárhányan lehetnek a ringben. Mindehhez pedig hozzáadódott a Hell in a Cell koncepciója, ami nagyobb mozgásteret jelent a hagyományos ketrecmeccsekhez képest - bár a Chamberben nem lehet a ring alatt kotorászni, a rácsos fémpadló (amit az utóbbi két évben sajnos burkolt felületre cseréltek...), a láncketrec és a plexikalitkák számos plusz lehetőséget biztosítottak a küzdő feleknek.

A hivatalos WWE magazin egyik 2009-es cikke szerint annak idején több különböző dizájnt is számításba vettek, mielőtt az általunk is ismert verzió mellett döntöttek. Az eredeti kamrát Colorado államban rakták össze, építése 6-8 héten át tartott és negyedmillió dollárba került. Maga a struktúra feketére festett acélból készült, a külső váz 16 darab, egyenként 140 kilós elemből áll. A kamra közel 5 méter magas, az átmérője 11 méter, teljes tömege pedig 15-16 tonna, amiből tízet az acél tesz ki. Az acélvázas plexikalitkák lapjai darabonként 225 dollárba kerülnek. A ketrechez felhasznált láncok összesített hossza meghaladja a három kilométert, súlyuk pedig az öt tonnát. Szállítás után az arénában további nyolc órát vesz igénybe az összerakása, és nyolc különálló motor tartja a levegőben az irdatlan építményt.




Mint tudjuk, a Chamber olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy önálló PPV-vel (illetve Network-különkiadással) is rendelkezett, de mint mindent, ezt is el kellett kezdeni valahol. 2002 novemberében az újonnan életre hívott nehézsúlyú világbajnoki cím sorsa forgott kockán az acél poklában. Minekutána az aktuális WWE bajnok Brock Lesnar a Smackdownon vert tábort, Eric Bischoff bevezette a WCW-ban is használatos Nagy Arany Övet, mint nehézsúlyú világbajnokságot, és meccs nélkül Triple H-nek ítélte azt. Hunter első PPV-s címvédéseire a rendkívül népszerű ex-ECW-s Rob Van Dam, aztán pedig Kane ellenében került sor (ez utóbbi esetben az interkontinentális övet is egyesítették a világbajnokival, így néhány hónap erejéig nem létezett ilyen cím), ám ezeket az alkalmakat aligha fogjuk felidézni 101-es sorozatunkban, mert finoman szólva sem tartoznak a pankráció fénypontjai közé. Talán Kane esete a kirívóbb, őt ugyanis HHH nekrofíliával vádolta meccsük felvezetése közben (aztán egy bábu és egy koporsó segítségével be is mutatta, hogy mire gondolt). Mondanunk sem kell, a renoméjukon nemigen javítottak ezek a meccsek, pedig a közönség eredetileg mind RVD-t, mind Kane-t szívesen látta volna bajnokként.

Az Elimination Chamber azonban más kávéház, s itt mindketten kaptak egy újabb esélyt, valamint csatlakozott hozzájuk az ötszörös WCW bajnok Booker T, és az a Chris Jericho is, aki a történelem első egyesített világbajnokaként kezdte meg a 2002-es naptári évet (éppen Triple H ellen veszítette el címeit a WrestleMania 18-on), de interkontinentális és tag team bajnoki öveket is nyert a nyári hónapok alatt. A legnagyobb figyelmet azonban egyértelműen Shawn Michaels kapta - aki mindössze a második meccsét vívta a Chamberben 1998-as visszavonulása óta.

A "Heartbreak Kid" élete nagyot fordult azóta, hogy krónikus gerincproblémái idejekorán nyugdíjba kényszerítették őt. Hogy pontosan milyen sokat, azzal majd egy későbbi cikkünkben foglalkozunk, dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy megtért keresztény lett belőle, és ezekben az években sikerült szakítania régóta húzódó gyógyszerfüggőségével is. Az új, immáron "tiszta" Michaels jelentősen könnyebb ember volt korábbi énjénél, és ahogy fizikailag és lelkileg is egyre jobban érezte magát, komolyan felmerült benne egy egyszeri visszatérés gondolata. Erre a 2002-es Summerslamen került sor, ahol Triple H ellen birkózott, és nem túlzok, amikor azt mondom, hogy teljesen váratlanul az évtized(!) egyik legkiválóbb meccsét produkálták. Ekkor mondta a legendás Arn Anderson: "Amint látom, neked (mármint Shawnnak) ez olyan, mint a biciklizés." Gyakorlatilag élesben derült ki, hogy Michaels nem egyszerűen alkalmas még a pankrációra, hanem továbbra is képes világszínvonalú teljesítményt nyújtani!

A Summerslamet követően Michaels nem számolt azzal, hogy a közeljövőben birkóznia kellene, így levágatta a haját, és saját bevallása szerint csak lógatta a lábát és falta a sütiket a kisfiával. Totális meglepetésként érte, hogy meghívást kapott a Chamber meccsre, és a sebtiben elkezdett felkészülésnek majdnem rossz vége lett, ugyanis sikerült túlerőltetnie korábban műtött térdét. Végül azonban minden akadály elhárult az elől, hogy ott lehessen a Madison Square Gardenben (egy szerinte is ocsmány ronda birkózónadrágban, amit a WWE kosztümöse nem tudott időben befejezni), és második pályafutása elején újfent történelmet írhasson...

Ez itt a mérkőzést felvezető, lenyűgöző videó:


 
WWE Survivor Series 2002
2002. november 17.
New York, NY, USA
Kommentátorok: Jim Ross és Jerry "The King" Lawler




Míg legutóbb valakinek az első övnyerését láthattuk, úgy ebben az esetben az utolsót (emberünk annyit mondott erre, hogy teljesen más érzés volt számára, mint az előzőek - egyszerűen "jó", mindenféle dráma és egyéb cirkusz nélkül). Győztesünk még négy további Chamber meccsben szerepelt pályafutása során (háromban pankrátorként, egyben bíróként), de többet már nem tudott megnyerni. A mérkőzés kapcsán még annyit kell megjegyeznünk, hogy Triple H torka bizony komolyabban megsérült, amikor RVD rázuhant az egyik plexikalitka tetejéről. Szerencsére az incidens nem járt hosszú távú következményekkel, de a csata hátralévő részét súlyos fájdalmak közepette töltötte a ringben, gyakorlatilag hangot sem igen tudott kiadni magából.

* * *

Egy újabb meccstípust sikerült hát bemutatnunk, és a maga módján ez a következő epizódra is igaz lesz majd, ugyanis egy cirkálósúlyú meccsel térünk vissza a WCW szervezetből, amelyet máig sokan emlegetnek, és amelynek mindkét résztvevője világbajnoki címig vitte a WWE-ben. Tartsatok velünk akkor is!

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.