WWE Teljesítményindex (1. rész)
A WWE pankrátorainál soha nem áll meg a verkli. Most,
hogy túlvagyunk a naptári év felén, érdemes lehet megvizsgálni, hogy mely
birkózók tudtak előrelépni az elmúlt év vége felé mutatott teljesítményükhöz,
vagy az akkor betöltött státuszukhoz képest; kik azok, akik egy helyben
topognak, és kik számára lehetett visszalépés az elmúlt fél év. Első lépésben a
RAW szereplőit vesszük górcső alá.
Megjegyzés: ezt a "teljesítményindexet"
leginkább negyedéves léptékben érdemes számolni, így elképzelhető, hogy
bizonyos esetekben erősebben fogom súlyozni azt, hogy milyen irányt vettek a
dolgok az elmúlt három hónapban, de természetesen nem feledkezem meg a
WrestleMania-szezonról sem, hiszen mégis az az év fénypontja.
ELŐRELÉPTEK (+1)
Alexa Bliss: Little Miss Blissnek már
tavaly is kitűnő éve volt, és ha netán azt hittük volna, hogy ezt már nem lehet
fokozni: dehogynem! Ráadásul minden fronton, karakter és meccsek terén is.
Zseniális promói, a Niával - és lassan Rousey-val - folytatott viszályai,
ízig-vérig heel győzelmei a chamberben és az MITB-meccsben... Lexa jelenleg a
női mezőny megkoronázott királynője, és e pillanatban Ronda tökéletes heel
ellenpólusa, ami óriási dicséret az ő előmenetelének!
Bo Dallas: Ez a jóember jobberből
tag team bajnok lett. Kell még mondani valamit? A B-Team nem egy rossz
formáció, legalábbis arra a célra, amire szánják, bár a tag mezőnyt nem erősíti
a regnálásuk. Bo-ról az NXT óta tudjuk, hogy jó előadó, most a
versenyképességét is bizonyíthatja.
Bobby Lashley: A Mania után debütált,
aztán három hónapig nem csinált semmit. Az elmúlt néhány hétben viszont
sikerült megvillantania a tudását, és ez remek hír az előmenetele szempontjából
is.
Curtis Axel: Lásd a Dallashoz írottakat,
azzal a különbséggel, hogy az Ax-Man korábban már megmérettetett bajnokként,
nem túl nagy sikerrel. Itt az újabb lehetőség, és most legalább komfortosnak
tűnik a szerepében.
Dolph Ziggler: Lentebb többen is vannak,
akiknek a RAW-ra draftolás negatív fordulatot hozott, de nem úgy a Show-Offnak.
Nem mintha hirtelen drámai változások történtek volna vele, de Drew-val közösen
fogyaszthatóbb köntösbe került (az HBK-Diesel páros formula sokkal jobb, mintha
egyénileg majmolná Michaelst), és bár már máskor is volt középkategóriás
bajnok, hirtelen nem tűnik úgy, mintha csak epizódszereplője lenne a
műsornak.
Drew McIntyre: Lassan és magabiztosan
lépeget, pillanatnyilag jó helyen van, nála a fő rosterre kerülés nem okozott
törést. NXT bajnokként megvillantotta, mennyit fejlődött, megvan benne a
kinézet, a sötét karizma és a teljesítmény, a kommentátorok már a jövő
bajnokaként emlegetik. Legyen úgy! (De a zenéjét miért kellett lecserélni???)
Elias: Rutinos podcast hallgatók
már tudják, hogy belőlem semmit nem vált ki, amit csinál, de az overségét nem
lehetett elvitatni. Különös fekete bárányból az egyik legértékesebb entertainer
arc lett a rosteren; ha valakinek negyedórán át egy magánszámmal kell
szórakoztatnia a közönséget, mert lyuk tátong az adásban, őt küldjük ki. Fene
se tudja hogyan, de befutott!
Ember Moon: Sokat gondolkodtam, hová
tegyem Embert, hiszen a fő rosteren eddig nem váltotta meg a világot, de a
pozitívumok végül legyőzték a negatívumokat. A Bayley és Asuka utáni NXT női
arca lett, az évet kiváló feuddal indította Baszler ellen, jól szerepelt a női
Rumble-ben, aztán Mania után felkerült a nagyokhoz, ahol - még - nem rontották
el. Szóval kis pirospont. Szintén díjazom, hogy jobb, komplexebb előadó lett.
Finn Bálor: Talán ez is furcsának
hathat részemről, hiszen olyan kiemelkedő eredményt a Bálor Club arca sem tud
felmutatni, azonban számára érzésem szerint arról szól ez az év, hogy abszolút
megszilárdítsa a helyét. Finn démonmentesítve is ezt teszi, a Rumble-ben az új
arcok egyik top képviselője volt, értékes helyet kapott a Manián, és azóta is
megbízhatóan teljesít upper midcardban. Ebből már aligha robbantják ki őt.
Nia Jax: Nia teljesítménye kellemes
meglepetés, hiszen legtöbb társához képest rutintalanul kellett berobbannia, de
él a lehetőségeivel. Hamar otthonosan mozgott a női mezőny tetején, jól
váltogat a szerepek között, és képes kihasználni az attrakció státuszát. Az
Alexa elleni küzdelmeiben is impresszív volt, Rousey ellen, ring generalként
pedig még inkább. Kiváló a fejlődési görbéje, szóval így tovább!

Ronda Rousey: Amikor a WWE idei
sztárigazolása, a korábbi UFC bajnok megérkezett, sokan kétkedve vagy
fanyalogva fogadták őt, azonban Rousey eddig nem csupán cáfolatot ad a félelmekre,
hanem a legvadabb várakozásokat is felülmúlja a teljesítményével. Bár színészi
téren egybites, de gyorsan tanul, elhivatott és elképesztő aurát hoz magával, a
dolog atlétikai részét és a sellinget is villámgyorsan elsajátítja. A
Mania-meccsét még lehetett a rutinos társak számlájára írni, a Nia elleni
övmeccset már nem. Rousey megérkezett, és ha ilyen ütemben fejlődik, szédítő
belegondolni, hogy akár csak egy páréves pályafutás leforgása alatt is mit
érhet el.
Titus O'Neil: Ne vicceljünk, gyerekek!
Azzal a szaúdi orrabukással beírta magát a történelembe, és ez több, mint amit
az eddigi pályafutása alapján elmondhatott magáról. :)
STAGNÁLTAK (-)
Authors of Pain: Miután az NXT-ben
kimerítették a lehetőségeiket, sikerült felkerülniük a fő rosterre, ahol
ejtették Paul Elleringet (kár), ellenben megtanultak beszélni. A RAW-n sajnos
más célokra használják a tag mezőnyt, így nehéz lesz érvényesülni. Érdemi
programjuk még nem volt, de a random meccseiket megnyerik.
Braun Strowman: Számára idáig az év jó híre, hogy sikerült sokoldalúbbá válnia előadóként, ebben a Mania és a Mixed Match Challenge is sokat segített neki. Ugyanakkor a várt nagy ugrás eddig nem következett be, hiába a mondvacsinált Greatest Royal Rumble győzelem, majd a - számára furcsa - Money in the Bank siker, és bár még mindig nagyon népszerű, érzésem szerint a közönség kezd belefáradni abba, hogy sok körülötte a töltelék.
Curt Hawkins: Ugyanazt csinálja, mint
eddig. És ugyanazt is fogja. Nincs ezzel gond.
Dana Brooke: Szintén nem változott
sokat. Bár újabban néha birkózik is.
Goldust: Ő is teszi azt, amit eddig. A Mixed Match Challenge-ben imádtam!
Heath Slater: Olyan céltudatosan tartja
a sebességét, mintha tempomattal menne végig a pályafutásán. Ezer éve itt van,
jó neki.
Kevin Owens: A fura feudok embere.
Rétestészta módjára nyúló viszály Shane-nel, se veled-se nélküled barátság
Samivel (kellene nekik egy dupla randi Sashával és Bayley-vel), most pedig
éppen céltalan keringő Braunnal. KO számára eddig Jericho volt a csúcs, és bár
az elmúlt év második felében és most is prominens szerepeket kap, azt a szintet
nem tudta újra megközelíteni.
Matt Hardy: Csapattársával ellentétben
őt ide rangsorolom, méghozzá azért, mert ő tavalyhoz képest jobban áll
valamelyest, a kilátásai viszont kevésbé. A Broken Univerzum megvillantása és a
tag team regnálás jobb a tavalyi stagnálástól, viszont az is látszik belőle,
hogy a WWE tudja, de nem igazán akarja futtatni ezt a vonalat, enélkül pedig ő
bizony a szürke, öreg Matt.
Mickie James: Visszakerült Alexa mellé,
ahol kb. ugyanazt csinálja, mint korábban, de azt nagy rutinnal és
sallangmentesen. Nem rossz szerep neki.
Mike Kanellis: Ugyanolyan jobber, mint
tavaly, persze egy gonosz szerelmes gimmick hová is tartana a párja nélkül?
Mondjuk ha rosszmájúan közelítem meg, Maria friss anyasága garantálja neki a
melót. És legyőzni látszik a függőségét, ez szintén mellette szól, és ez jó.
Mojo Rawley: Már az SD-n sem tartott
sehová, és most a RAW-n sem, de legalább mindkét branden kapott egy-két
értelmezhető meccset. Közben ejtette a spannolt gimmicket, amivel semmivel sem
lett több direkciója. És eddig még Gronk számára sem tudott kapudrog lenni a
WWE-be.
Natalya: Fellángolásokat mutat,
időnként jó pozícióba kerül, mint most Rondával (bár a bajnoki címekhez a
tavalyi rövid regnálását leszámítva nem sok köze van), de nem húzónév, inkább a
megbízható zongoracipelő a női mezőnyben. Ő a rangidős tyúkanyó, és a fentebb
említett Mickie-hez hasonlóan jó helyen van.
No Way José: Ha figyelembe veszem, hogy
már egy ideje az NXT-ben sem csinált semmit, és most a RAW-n sem csinál semmit
(a Main Eventen nagy ritkán igen), de mivel ez a fő roster, itt több pénzért csinálja
a semmit, valahol előrelépett. Valahol meg nem.
Revival: Összeszedtek nemrég egy fluke győzelmet Reigns és Lashley felett, és végre mindketten egészségesek, de ahogy fentebb is írtam, a tag mezőny a fő rosteren alapvetően nem a tag birkózásra van kitalálva, így a jó képességű Dawson-Wilder páros továbbra is csendesen lavíroz, érdemi direkció nélkül.
Riott Squad: Tehettem volna őket eggyel
lejjebb, mert a RAW-n eddig elképesztően szürkék (a bandavezér Ruby sérülése
nyilván nem segít a helyzeten), az SD-n komolyabb benyomást tudtak tenni, de
Liv Morgan pl. tipikusan az az ember, akiről megesküdtünk volna, hogy soha nem
jut ki az NXT-ből. Logan a maga módján egyedi, bár rutintalan. Nem süllyedtek
el, de kérdés, mennyire tudják megvetni a lábukat.
Roman Reigns: Az év egészét tekintve a
Big Dog nem nyújt rossz teljesítményt, de a Lesnarral folytatott dolgok és az
előmenetele körüli huzavona eléggé lehúzzák az összképet. Tavaly sokkal inkább
egyben volt, többször villanthatta meg az erősségeit, az idei egyelőre
hullámzónak tűnik, bár összességében magasan van. Az év második felében
javíthat.
Sasha Banks: Elképesztően nagy a
kísértés, hogy Sasha nevét vastag betűkkel írjam be a visszalépős rovatba, mert
ahhoz az ígérethez képest, amivel a női forradalmat kezdte, jelenleg nulla,
ahol tart. Ami mégis visszatart ettől, az az, hogy 2017 második fele sem volt a
legfényesebb számára, és az idén mégiscsak fel tud mutatni egy maratoni
rekordszereplést (55 perc) a női Rumble-ben, egy finálét az első női Chamberben,
és Bayley-vel ellentétben ő "csak" a Mania fő cardját hagyta ki, az
MITB-t például nem. Tény, hogy nem az erősségeire építenek (ahogy Bayley-nek
sem), de meg kell tanulnia sz*rból várat építeni, különben még sokáig olyan
sztorik várhatnak rá, mint az aktuális. A mezőny ugyanis elmegy mellette.
VISSZALÉPTEK (-1)
Apollo Crews: Az év első hónapjában még
tag team övért birkózhatott, azóta viszont folytatja, amit azelőtt csinált: a
semmit. Számára ez azért visszalépés, mert minél tovább stagnál, annál kisebb
az esélye, hogy valaha is kitörjön a szerepéből, pedig még nagyon fiatal. Túl
korán emelték ki az NXT-ből, és ez egy komolyabb karrierbe kerülhetett.
Ascension: A Fashion Files
komédia-gimmickjétől megszabadulva jelenleg két nettó nagydarab jobberről
beszélünk. Nem is nagyon néz ki nekik más.
Baron Corbin: A "Constable" a
majdani nagy push várományosa, ami soha nem akar eljönni. Hát, nem is a
jelenlegi szerepében fog, mert jelenleg egy kevésbé vicces Corporate Kane. A
potenciál még mindig ott van, a fejlődési görbe viszont nincs. De legalább
kinevezték rendőrré.
Bayley: A női Rumble és a
szekvencia Trish Stratusszal biztos álomszerű pillanatok, de egyénileg nézve
Bayley idei éve egyelőre inkább rémálomszerű. Szürke tag meccsek, egyre inkább
ellene forduló közönség, barátok közt szappanopera Sashával, és amikor már úgy
tűnik, hogy végre csinál valamit, kiderül, hogy mégsem. Ennél csak jobb
jöhet.
Bobby Roode: A RAW-ra való ugrás
összességében nem tett jót a pályafutásának, elveszik a mezőnyben, az SD
stílusa jobban feküdt neki. Az év első harmadában még a US öv körül feudolt, de
a reakciói egyre jobban hűltek, és a RAW-n csak rosszabb lett a helyzet.
Érthetetlen számomra, hogy miért generic babyface Roode-ot kaptunk markáns heel
Roode helyett, csak mert van egy menő zenéje.
Bray Wyatt: A Világok Falója akár jól
is kijöhetett volna a "Woken" Matt Hardyval folytatott Ultimate
Deletionből, hiszen a karakterére igencsak ráfért a frissítés. Azonban egy
szürke és eseménytelen tag team regnálás, majd a B-Team elleni bukás nem ez a
kategória; Bray talán még sosem tűnt ennyire jelentéktelennek, mint
most.

Chad Gable: Tűrhetően indult az éve, a
Sheltonnal közös tag teamje, ha nem is volt csúcsattrakció, de egyre szilárdabb
lábakon állt. A RAW-ra való draftolása óta ő is eltűnt az alsó-középkategória
hínáros homályában, amiből nem látni, mi zökkenthetné ki.
Fandango: Előbb bukták a Fashion
Files-t, aztán megsérült. Ronda eset, patakvér.
Jinder Mahal: WWE bajnokból lett US bajnok, aztán átment a RAW-ra, ott egyelőre semmi. Nem nehéz látni, hogy ez sebes ütemű visszaesés. Egyesek szerint most kerül a helyére, a valós képességei valahová középre predesztinálják.
Rhyno: Egy ideig jól elvoltak
Slaterrel, de az ex-ECW-s Manbeast egyre inkább benne van a korban, és Slaterrel
ellentétben ő nem az a sokoldalú bohóc, akit már csak ezért is megéri örök
időkig a rosteren tartani.
Sami Zayn: Tavaly úgy tűnt, hogy a
heel-turn életet lehelhet Zayn karakterébe, és sokakkal ellentétben én a ripacs
viselkedését is díjaztam benne. Ám ez idővel furábbnál furább viszályokhoz
vezetett, a KO-val történő szakítás után pedig - Lashley-vel - már-már
borzalmasba torkollott, a tetejébe pedig súlyosan megsérült, és hosszú kihagyás
vár rá.
Tyler Breeze: Ugyanaz, mint Fandango,
mínusz a sérülés.
Zack Ryder: Az SD-n legalább még
úgy-ahogy szerepelt (már amikor nem volt sérült). Mióta draftolták, már azt
sem. Mondjuk amíg akad némi internetes szexepilje, az állása nincs veszélyben.
* * *
SÉRÜLTEK/EGYÉB/NEM RANGSOROLHATÓ:
- Alicia Fox
- Big Show
- Dean Ambrose
- Jason Jordan
A cikk második részében a Smackdown mezőny elemzésével
jelentkezünk majd. Addig is írjátok meg nekünk, hogy ti kit rangsoroltatok
volna máshová a RAW birkózói közül!
korrekt, sethet mondjuk én inkább stagnáltakhoz tenném
VálaszTörléssokan dícsérik ezt az évét, hogy végre grand slam bajnok lett és felfuttatta az ic övet, de ha a tényeket nézzük a shield szétválása óta ez a leggyengébb éve
2014-ben váltak szét
2015-ben már világbajnok volt
2016-ban szinte végig övé volt a main story
voltaképpen a wm 33 után nem tedtak vele mit kezdeni, hiszen lenyomta hhh-t és nem őt akarták brocknak
jobb híján összedobták a shieldet, ami csak azért kellett hogy romant lefoglalják brockig
és ezután került át midcardba ahol most is van
ahogyan bálort is, bár őt lehet inkább a visszaesőkhöz
Törlésaj legyőzésén (aminek nem volt sok értelme, hiszen aj azóta ismét bajnok lett, finn pedig semmit nem tett azóta), és a clubon (ami szintén nem volt hosszú életű) semmi érdemlegeset nem lehet elkönyvelni a neve mellett
a sérülése után lemondtak róla, mire visszajött ismét romant akarták a cég arcának, a push amit az elején kapott semmivé lett, kallódik, és nem igen néz ki más neki a jövőben
Szia! A besoroláskor a teljesítmény, a birkózó munkájának a színvonala legalább annyit nyomott a latban, mint az, hogy hol szerepel éppen a cardon vagy milyen sikereket ér el. Ebből a szempontból érdektelen volt számomra, hogy Seth az IC öv vagy a főöv körül brillírozik, ha egyszer brillírozik.
Törlésmondjuk így érthető
TörlésSeth-en kívül mindenki egy nagy visszaesést mutat a rawn. De ez nem csoda, hiszen aki odalép abból egy punci lesz. Hát Kenny promója novemberben nem volt annyira hülyeség, tényleg mindenki 4-5 szinttel a new japanes srácok alatt van. A meccsek szörnyűek, a sztorik még rosszabbak, és senkinek sincs töke arra, hogy tegyen valamit magáért, hogy ne maradjon ott a semmiben, inkább idióta játékokkal basszák el az időt. Tapsi, tapsi, tapsi.
VálaszTörlés