Header Ads

A hét meccse (május 5. - május 11.)

A profi birkózásban soha nem áll meg a verkli, a mókuskerék örökké csak forog, így minden héten új meccsek és új szegmensek tömkelege kerül a nagyérdemű elé. Most arra vállalkozunk, hogy kiválasszuk és kielemezzük az elmúlt hét nap legjobb mérkőzését, ami ezúttal nem volt nehéz döntés!



A HÉT MECCSE: SETH ROLLINS VS. THE MIZ (BACKLASH)

Noha a Backlash nem kényeztetett el bennünket túl sok azonnali klasszikussal, a múlt hétvégi PPV nyitómérkőzése azért kellően emlékezetesre sikeredett (Michael Cole utána rögtön behívta a kommentárban, hogy sok sikert annak, aki felül akarja múlni ezt a produkciót, nem is sikerült senkinek). Rollins és Miz összecsapásán már a legelső manőver előtt érezni lehetett, hogy meg van terítve az asztal a varázslathoz, hiszen a newarki Prudential Center közönsége mindkét birkózót hatalmas üdvrivalgással fogadta, és a rangadóhangulat a csengő megszólalása után is ott maradt a levegőben.

Rollins és Miz egy 20 perces, main event stílusú meccset birkóztak le openerben, ami önmagában véve ellentmondásos is lehetne, hiszen a nyitánynak rendszerint nem ez a szerepe a cardon, de ennek az adásnak szüksége volt egy ilyen mérkőzésre. A résztvevők kiválóan elmesélték a meccs történetét, ami arról szólt, hogy a Királyölő a gyengébb tavalyi évét követően végre túllendült a térdsérülésén, és újra szárnyal (az idei teljesítményét elnézve nehéz lenne vitatkozni ezzel), ennek megfelelően a mérkőzés első szakaszában inkább Seth irányította a küzdelmet, és ő próbálkozott tuskísérletekkel. Vele szemben Miz, aki a saját sztorijának megfelelően pitbullként próbált kapaszkodni az általa oly nagyra becsült IC övbe (és a Smackdownra kerülvén tudta, hogy hosszú ideig ez lehet az utolsó esélye a megszerzésére), logikusan arra épített, hogy Rollinsnak fizikailag és mentálisan is a térd lehet a gyenge pontja, amivel kizökkentheti őt újsütetű magabiztosságából, így azt igyekezett támadni. Seth végig kiválóan adta el fájó térdét, a sellingjében nyoma sem volt kihagyásoknak, a támadó- és a védekező mozdulatoknál is a ring-pszichológia sarkalatos pontja maradt, hogy nem tudja megfelelően használni a lábát. Végül azonban két sikertelen Skull-Crushing Finale, és egy kivédett középső köteles Curbstomp után csak bevitte a stompot, és ezzel meg is nyerte a mérkőzést.

Kritikaként talán annyit lehetne megfogalmazni velük szemben, hogy Miz főleg a mérkőzés elején elég ügyetlenül strike-olt, az ütések és a rúgások is rosszul néztek ki, valamint egy nyitómérkőzésbe talán már túl sok volt az, hogy Rollins a második Skull-Crushing Finale-ból is kirúgott. Ettől függetlenül ez a meccs méltó lezárása volt annak az IC-viszálynak, aminek végig Rollins és Miz volt a két legfontosabb mozgatórugója, és sikerült eladni vele azt, hogy ezúttal elvitték egymást a határokig.

Tegyük hozzá, hogy bár a WWE rendre azt próbálja kiemelni, hogy Rollins milyen forró áru lett az idén, Miz nem kevésbé csúcsformában van. Ezt ékesen bizonyította a heti Smackdownon is, ahol a hét második legjobb összecsapását vívta (megint 20 percben) a Randy Orton ellen még meglehetősen unott meccset birkózó Jeff Hardyval. Ha a folytatásban is ilyen formát hoznak, mindkettőjüknek szép éve lehet a maga brandjén!    

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.