Header Ads

101 meccs, amit látnod kell! - Egy macsó sárkány

Soha nem nyúltunk még ennyire régre, mióta meccseket válogatunk Nektek, holott a nyolcvanas évek közepe felettébb izgalmas időszak volt a pankráció szempontjából. Mondhatni ekkortájt alakult ki az a birodalom, amit napjainkban is ismerünk: a WWE felemelkedett, és elfoglalta a helyét a pankrációvilág trónján. A legtöbben bizonyára Hulk Hogant azonosítják ezzel a korral, hiszen ő volt a Megállíthatatlan Erő maga, a megközelíthetetlen ikon. Azonban a korai WrestleManiák egyik legszínvonalasabb és legtöbbet emlegetett meccsét mégsem az ő neve fémjelezte, hanem két olyan emberé, akik a maguk módján szintén bevonultak a műfaj halhatatlanjai közé. De voltaképpen mit is jelentett akkor a WrestleMania? Hogyan indult el világhódító hadjáratára Vince McMahon? Egy legendás interkontinentális bajnoki címmeccsen túl ezekről a dolgokról is szót ejtünk majd!


"MACHO MAN" RANDY SAVAGE VS. RICKY "THE DRAGON" STEAMBOAT
INTERKONTINENTÁLIS BAJNOKI CÍMMÉRKŐZÉS


A 80-as évek közepe úgy vonul be a történelembe, mint a nagy "wrestling boom" időszaka (ami nem tévesztendő össze a LégiBumm csapatával, ha még emlékszik valaki szegény pórul járt Evan Bourne-ra). Mindez nagyrészt annak köszönhető, hogy egy ember, bizonyos Vince McMahon Jr. fittyet hányt az évtizedeken át territóriumi alapon működő iparág íratlan szabályaira, és feltett szándéka volt egyeduralkodót faragni az északkeleti (New York) székhelyű WWE-ből. Miután az általa vezetett befektetőcsoport megvette a szervezetet Vince apjától, az "örökös" Amerika-szerte terjeszteni kezdte a műsorait, és még fizetni is hajlandó volt a regionális tévétársaságoknak a sugárzásukért cserébe. Ő volt az első promóter a pankrációban, aki komoly lehetőséget látott a reklámbevételekben, és hatékonyan ki is aknázta azokat. A szélesebb körű műsorsugárzásból, videókazetta-eladásokból és a tévés reklámfelületek értékesítéséből származó bevételt arra használta fel, hogy leigazolja a rivális szervezetek top pankrátorait, akikkel exkluzív szerződéseket kötött, imígyen a WWE-hez láncolva őket. Ráadásul országszerte turnéztatta az alaposan megerősített mezőnyt, további ismertséget szerezve ezzel cégének.

"Mindent vagy semmit" játszmákba kezdett, ahol az esetleges bukás már-már anyagi csőd kockázatával fenyegetett. Ezek közé tartozott az első WrestleManiák megrendezése is, amelyeknek a sikerén nagyon sok múlott. A húzóneveiket elveszítő riválisokkal szemben McMahon azt a stratégiát követte, hogy először ajánlatot tett a szervezetek felvásárlására. Az általa megszabott feltételek módosításáról nem volt hajlandó tárgyalni. Az őt visszautasító társaságok hosszabb távon nem bírták vele a versenyt; McMahon kivéreztette, és végül így is-úgy is megszerezte őket. A territóriumi rendszer rövid idő leforgása alatt összeomlott. Később, amikor a WWE fizetős gálái már bejáratott események voltak, attól sem riadt vissza, hogy megfenyegesse a kábelszolgáltatókat: amelyik cég beveszi kínálatába a riválisok PPV-it, az nem sugározhatja a következő WrestleManiát. Jó páran engedtek a nyilvánvaló zsarolásnak.

McMahon a Rocky 3 filmszerepe révén országos hírűvé váló, a laikus nézők által is jól ismert Hulk Hogant állította a szervezet középpontjába. A hírneves rocksztár, Cyndi Lauper és a legendás pankrációs menedzser, "Captain" Lou Albano részvételével megszületett a "Rock&Wrestling Kapcsolat", ami a populáris kultúra világába emelte a WWE-t. Hogy minél jobban felkeltse az egyszeri tévénézők figyelmét, McMahon számos hírességet szerepeltetett a legfontosabb gálákon; a teljesség igénye nélkül olyanokat, mint a legendás ökölvívó, Muhammad Ali; a Szupercsapat c. sorozatból ismert Mr T; vagy éppen a zene világából felbukkanó Ray Charles, Alice Cooper és Ozzy Osbourne.

Ám ez a fajta országos terjeszkedés magától értetődően irdatlan költségekkel járt. A WWE az anyagi bukás küszöbén egyensúlyozott, és amikor 1985-ben megszületett a WrestleMania, McMahon mindent egy lapra tett fel a szupershow megrendezésével. A gála óriási sikernek bizonyult, csaknem 20 000 nézőt vonzott a Madison Square Gardenbe, és több mint egymillióan kísérték figyelemmel a 135 zártkörű hálózat valamelyikén (ez akkoriban rekordnak számított). Az első főmérkőzésen Hulk Hogan és Mr T párosa győzte le Paul Orndorff és Roddy Piper csapatát. A sikerek hatására a tömegmédia is egyre jobban felkarolta a WWE-t, így két évvel később a WrestleMania 3, bár szintén ambiciózus és kockázatos vállalkozás volt, már nem a puszta létért vívott küzdelem termékeként vonult be a történelembe, hanem úgy, mint az este, ami bebetonozta a szervezetet a szórakoztatóipar gigászai közé.

A világ természetesen a nagy főmérkőzésre, Hulk Hogan és Andre The Giant összecsapására figyelt, de a mi szemszögünkből most sokkal érdekesebb az interkontinentális bajnoki címmeccs története, amit a több mint egy éve regnáló "Macho Man" Randy Savage, és a kor egyik legjobb birkózójának tartott Ricky "The Dragon" Steamboat vívtak (ne kérdezzétek, hogyan keveredik össze a Sárkány becenév a "gőzhajó"-t jelentő Steamboattal - bár ha még tovább akarom keverni a dolgot, Steamboat polgári vezetékneve az, hogy Blood, vagyis Vér). Míg a Hogan kontra Andre, és általánosságban véve a korai WrestleManiák top meccsei inkább a képregényes, "larger than life" érzéssel adták el magukat, addig a Savage kontra Steamboat a színvonalával hódított. Számos szakíró szerint nagy hatással voltak az utánuk következő versenyzőkre, és sokaknál a mai napig előkelő helyet foglalnak el a legjobb WM-meccseket felvonultató listákon.


A fukar, mániákusan szőrszálhasogató Savage mindig nagy hangsúlyt fektetett az alapos felkészülésre (és azért arra is, hogy a külvilág szemében pompásnak tűnjön), feleségére, a pankráció First Ladyjének nevezett Miss Elizabeth-re azonban már annál kevesebb tekintettel volt. Az ő románcuk a profi birkózás történetének első igazi love storyja, amire utóbb eleget könnyeztek az amerikai háziasszonyok, ugyanakkor a színfalak mögött is egy zűrzavaros, viharos, se veled, se nélküled affér volt. A kulisszák másik oldalán akadtak néhányan - például az állatias külsővel megáldott George "The Animal" Steele -, akik nehezményezték, hogy Savage meglehetősen durván bánik asszonykájával. Steele még az után is rajta maradt az ügyön, hogy Macho Man rendre legyőzte őt kettejük interkontinentális címmérkőzésein. Ennélfogva nem meglepő, hogy Savage következő nagy ellenfelét is elkísérte a ring mellé.

A hawaii gyökerekkel rendelkező Ricky Steamboat az első WrestleManián debütált a WWE-ben, noha előtte már komoly hírnevet vívott ki magának az NWA gyűjtőszervezet territóriumaiban, mint a világ egyik legjobb birkózója (már ekkor is nagy meccseket vívott Ric Flairrel, noha kettejüknek főleg a nyolcvanas évek végi trilógiája marad emlékezetes). A Sárkány 1986. november 22-én lehetőséget kapott az interkontinentális öv megszerzésére, azonban kiszámolással elveszítette a meccset, ráadásul Savage nem elégedett meg ennyivel, fogta a ringcsengőt, és Steamboat torkába vágta azt, sérülést okozva kihívójának. Ricky két hónappal később tért vissza, megmentette George Steele-t Macho karmai közül, mielőtt a bajnok vele is valami hasonlót tehetett volna, és rövidesen megnevezték őt, mint Savage kihívóját a WrestleMania 3-ra.

Ennél nagyobb színpad pedig nem létezett. A Pontiac Silverdome-ban állítólag 93 173 néző követte figyelemmel az eseményeket. Azért mondom, hogy állítólag, mert bár a WWE a mai napig tartja magát ehhez a számhoz, több független beszámoló is azt állítja, hogy a Silverdome-ba nem zsúfolhattak be ennyi embert, és a valós érték inkább 78 000-hez közelít (ez sem kutya). Mindazonáltal a hivatalos adat beltéri rekordnak számított egészen 2010-ig, amikor is egy NBA All-Stars kosármeccset százezernél is többen tekintettek meg egy fedett stadionban. Akár 93, akár 78 ezer - most magatok is megtekinthetitek a WrestleMania 3 pompáját, a nyolcvanas évek egyik legjobb WWE-s meccsét, és mindezt egy olyan páros kommentálásában, ami legalább annyira legendás, mint JR és Jerry Lawler: Gorilla Monsoon és a később Minnesota állam kormányzójává választott Jesse Ventura hangja tölti be az étert!

WWE WrestleMania 3
1987. március 29.
Pontiac, Michigan, USA
Kommentátorok: Gorilla Monsoon és Jesse "The Body" Ventura



Steamboat uralma végül tiszavirág-életűnek bizonyult; kevéssel az övnyerése után ugyanis szabadságra szeretett volna menni, hogy terhes feleségével lehessen. Vince McMahon nem méltányolta a kérést, a Sárkány gyorsan elveszítette bajnoki címét, és bár egy ideig még a szervezetben maradt, többé már nem ért el sikereket, a nagyobb lehetőségek immár a konkurenciánál vártak rá.

A WrestleMania 3 mindazonáltal elsöprő sikernek bizonyult; a jegybevétel mintegy másfél millió dollárra rúgott, a közvetítést pedig több millióan követték nyomon PPV-n, az ebből származó bevételt tízmillió dollára becsülik. Ez az esemény a pankráció egyik vitathatatlan csúcspontja volt.

* * *

Mivel már legfőbb ideje, hogy más szervezetekbe is ellátogassunk, ezért a következő epizódban egy másik társaság világbajnoki címmérkőzését vesszük majd górcső alá, méghozzá az új évezredből, egy "háborús" helyzet közepette. Tudjátok, olykor az első lövés szól a leghangosabban...

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.