Header Ads

Heyman szerint az előadóké a felelősség

Nem az a kérdés, mit tehet a WWE érted - mit tehetsz te a WWE-ért? Akár ez is lehetne az alábbi Paul Heyman interjú mottója. Az "őrült tudós" kendőzetlenül nyilatkozik arról, hogy mit gondol Cody Rhodes WWE-n kívüli sikeréről, és szerinte mit kell tennie azoknak a fiatal birkózóknak, akik elégedetlenek a helyzetükkel. Végül pedig arra is kitér, hogy milyen mentalitás lehet a siker - vagy a kudarc - záloga.

Az NBC Sports újságírója, Scott Dargis nemrégiben meginterjúvolta Paul Heymant, és a beszélgetés végéről - amely egyben a legérdekesebb része is volt - külön átiratot készített.

- Cody Rhodes olyan ember, aki "megrekedt" Stardust szerepében. Úgy döntött, hogy távozik, megtalálta önmagát, a saját kreatív hangját, és most kimagaslóan teljesít főmeccses szintű előadóként. Kik lehetnek még azok a fő rosteren, akiknek hasznukra válna egyfajta kreatív megtisztulás a WWE-n kívül?
- Látja, én nem így tekintek erre.

- Érdekes...
- Cody arra a Steve Austinra emlékeztet engem, aki távozott a WCW-ból. Steve-nek is meg kellett találnia önmagát, és amikor egy műsor után még leültettem őt hajnali ötkor a kamera elé Philadelphiában, előtört belőle az a dühös, fáradt és frusztrált Steve Austin, aki később életet adott Stone Coldnak. 

Cody nagyon hasonló helyzetben találta magát, és a feszültség, amit az okozott nála, hogy a WWE-ben nem valósíthatta meg az elképzeléseit, új magaslatokra emelte őt a cégen kívül. Erre nem lett volna képes, ha marad. Le a kalappal Cody előtt, amiért elment, ragaszkodott a látomásához, és felfedezte magában azt a box office vonzerőt, ami mindig is megvolt benne.

Vannak még mások a WWE-ben, akiknek talán jót tenne, ha elszakadnának attól, amit most csinálnak, de én mindig azt vallottam, hogy a csata fele abból áll, hogy a megfelelő pillanatban kell belépni az ajtón. És amint valaki odabent van, már csak azon múlik minden, hogy elmagyarázza az illetékeseknek, legyenek azok az írók, az executive producer Kevin Dunn, Vince McMahon, Paul Levesque, vagy bárki más, aki döntési helyzetben van: ez és ez a módja annak, hogy a cég még több pénzt keressen rajtam.

Néha csak arra lenne szükség, hogy a megfelelő időben add elő a megfelelő javaslatot, a megfelelő embernek. Időnként hasznos lehet prezentációt készíteni, mintha egy állásinterjúra készülnél, ahol arról próbálod meggyőzni a leendő munkaadóidat, hogy "ezért és ezért kellene felvenniük engem." Ez pontosan ugyanerről szól, hiszen egy üzletről van szó.

Vince McMahon utálja, amikor ezt mondom, de ez az üzlet a kizsákmányolásról szól. Kiaknázzuk a magával ragadó egyéniségeket, és olyan történetekbe helyezzük őket, amiket értékesíteni tudunk. 

Ha egy előadó elégedetlen az aktuális szerepével, az a feladata, hogy más színben tüntesse fel magát a döntéshozók előtt, és ezzel elérje, hogy a döntéshozók azt gondolják: "így még több pénzt kereshetünk rajta!"

Cody Rhodes számára bevált az, hogy kívül kereste a boldogulást, de ez nem mindenki számára járható út. Ha valaki egyszer bejut ide, akkor éljen a lehetőséggel, hiszen már belépett az ajtón! Módjában áll kommunikálni a döntéshozókkal. A szerződését már papírra vetették. Hát rajta! Mondja el nekik, hogyan kereshetnek rajta még több pénzt! Figyelni fognak rá, elvégre az üzlet alapvető célja a nyereség.

- Csak úgy tűnik, mintha számos fiatal megelégedne azzal, ahol most tart, és...
- De ez a fiatalok hibája!

- Hát persze.
- Rajtuk múlik. A két Uso KIVÁLÓ példa erre. Mindig is frusztráltak voltak, mert úgy érezték, hogy az új generáció meghatározó tag teamjévé válhatnának. Nem elégedtek meg a jó meccsekkel, a fülbemászó bevonulózenével, vagy azzal, hogy jól néznek ki a PPV-ken és a tévében. Ők esélyt akartak arra, hogy a nemzedékük meghatározó tag teamjévé váljanak.

Nagyon sok mindent megpróbáltak, hogy eljussanak erre a szintre, aztán végül előálltak a formabontó promóikkal. Ha most promóznak, az innovatív, progresszív, annyival a többiek előtt járnak, hogy már nem csak amellett érvelhetünk, hogy a jelenlegi WWE-ben ők a legjobbak, de amellett is, hogy övék az elmúlt évtized legjobb tag teamje, és versenghetnek azért, hogy minden idők legjobbjai legyenek.

Vagy vegyük Rusevet. A "Rusev Day" kellett ahhoz, hogy át tudjon lépni egy küszöböt. Az ember azt gondolná, hogy ha eleve úgy debütál, hogy John Cena ellenfelének szánják egy WrestleManián, és a kezdeti arculatához megkapja maga mellé Lanát, aki fantasztikusan végzi a dolgát, akkor ez fogja meghatározni őt. De mi lendítette át őt a holtponton? A Rusev Day! Talált valamit, amivel a közönség azonosulni tudott, és ez attrakcióvá tette, akiért fizetnek. Nem kellett felmondania, Japánba mennie, és ott laposra verni mindenkit. Ez a folyamat belül ment végbe. Talált valamit, amiről úgy gondolta, hogy működni fog, és lőn, működött is. Most nézzünk rá: sztár lett belőle a Smackdownon.

Az előadóknak kell kezdeményezniük. Ha nincs indíttatásuk arra, hogy vért izzadjanak, és megküzdjenek a top pozícióért, nem is várhatják el a WWE-től, hogy top pozícióba helyezze őket, mert láthatóan nem akarják eléggé.

Van erre egy jó történetem. Hallott már Stella Adlerről?

- Nem.
- Stella Adler az egyik legkiválóbb színészoktató volt New Yorkban, Lee Strasberg mellett. Olyan tanítványai voltak, mint Robert De Niro vagy Harvey Keitel. Lee Strasbergnek ott volt Richard Dreyfuss és Al Pacino, de Stella Adler is A-listás ügyfelekkel dolgozott.

Egy napon De Niro és Keitel adtak elő egy jelenetet, mire Stella Adler azt mondta nekik, hogy most cseréljenek szerepet. Így is tettek, de Keitel talált magának egy stílust, és a másik szerepet is ugyanúgy adta elő. Utána visszacserélték a szerepeket, és Adler azt kérte tőlük, hogy mutassanak valami egészen mást. De Niro tehát akcentust váltott, de Keitel ragaszkodott ahhoz, amit addig csinált.

Stella Adler cigarettára gyújtott, és megkérdezte: "Harvey drágám, miért? Miért játszol mindig ugyanúgy? Háromszor adtad elő a jelenetet, de más-más szerepben is ugyanazt csinálod." Keitel így felelt: "Azért, mert működik." Mire Adler: "De én azt akarom, hogy változtass!" Azonban Keitel közölte, hogy ő elégedett ezzel.

Adler azonnal véget vetett az órának, és minden tanítványát kidobta. A másnapi óra kezdetén megkérdezte tőlük, hogy van-e valakinek kérdése. Harvey Keitel feltette a kezét, és megkérdezte, hogy miért dobta ki őket tegnap. Adler így felelt: "Azért, mert elégedett voltál. A showbizniszben ez maga a halál, Harvey, mert csak a tehenek elégedettek!"

Ha elégedettnek érzed magad a WWE-ben, az azt jelenti, hogy számodra nincs feljebb. Kenyérkeresőként nem leszel képes többet hazavinni a családodnak, mint amennyit most keresel, és nem tudsz több tehetséget kínálni a WWE-nek, amit kiaknázhatnának. Tudok mondani két nagyszerű ellenpéldát, és szerencsés módon ez nem más, mint Brock Lesnar és Roman Reigns.

Roman Reigns zsinórban a negyedik WrestleMania főmeccsére készül, de nem az jár a fejében, hogy ez lesz az utolsó. Roman Reigns számára ez a mérkőzés arról szól, hogy máris bejelentkezik vele zsinórban az ötödikre!

Brock Lesnar úgy tekint április 8-ra, hogy meghatározó pillanat a pályafutásában. Ez ugyanaz a város, ahol véget vetett az Undertaker sorozatának, ami talán a legsokkolóbb pillanat volt a WWE történetében. 
 
Sem Brock Lesnar, sem Roman Reigns nem elégedettek. Sem azzal, amit eddig elértek, sem azzal, ahol most vannak. Mindketten magasabbra törnek, és mindig is meglesz bennük az ambíció, hogy még többre vigyék.

- Jól beszél. Le vagyok nyűgözve!
- De ez az igazság!

- Roman mondott nekem valamit néhány napja, ami eszembe jutott, amíg ön az ambícióról beszélt. Azt mondta, bizonyos értelemben örül annak, hogy a Shield újraegyesülése nem vált be, mert ez lehetővé tette, hogy újra az egyéni pályafutására összpontosítson, mert ez egy olyan szerep, amiben még sokkal több célja van.

A közönség könnyen beleesik abba a hibába, hogy Vince srácaként gondol rá, aki csakis ezért lehet hasonló helyzetben, miközben nem látják, hogy milyen sok munkát tesz bele valójában.
- Még annyit tudok hozzáfűzni, hogy ez nem csak a munka mennyiségén múlik. Brock Lesnar és Roman Reigns azért lehetnek a WrestleMania 34 főmeccsében, mert egyikük sem elégedett, és mindketten elég ambiciózusak ahhoz, hogy tovább feszegessék az eddigi legnagyszerűbb pillanatuk határait. Mert sosem fognak beletörődni abba, hogy a legnagyszerűbb már mögöttük van. Sosem fognak úgy gondolkodni, hogy már felértek a csúcsra. Az a céljuk, hogy még magasabbra jussanak.

Vince McMahon ugyanígy gondolkodik. Hiába 72 éves, két éven belül fociligát indít, és ez még nem minden. Biztosra veszem, hogy egyéb terveket is forgat a fejében, mert ő ilyen ember. Vince McMahon tovább akarja építeni az örökségét.

És nem akarja, hogy a WrestleMania főmeccsébe olyan előadó kerüljön, aki azt mondja, hogy keményen megdolgozott érte, és most ez a jutalma. Vince azt akarja, hogy ez az illető úgy tekintsen a WrestleMania főmeccsére, mint egy lehetőségre, ahol bizonyíthatja, hogy miért érdemes ő ennél is többre! 

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.