Header Ads

Régen minden jobb volt? - John Cena visszavág!

A tizenhatszoros világbajnokkal a The Independent készített interjút új animációs filmje kapcsán, amiben többek között arra is felelnie kellett, hogy mit gondol arról a véleményről, mely szerint a WWE jelenlegi terméke rossz, és az Attitude-érában minden sokkal jobb volt. Íme John válasza:


 

"Minden véleménynek van legitimitása. Ha te úgy érzed hogy hiányzik az Attitude-éra, én nem beszélhetem be neked, hogy nem. Azt viszont elmondhatom, hogy PG besorolású műsorunk van, ellentétben az Attitude-érával, amikor TV-14 vagy TV-MA állt a nevünk mellett. Ehhez nem tudok mást hozzáfűzni. Nem lesz káromkodás, nem lesz vér, nem lesznek fejre mért ütések, nem lesz meztelenkedés, és ezeket a szabályokat nem mi hoztuk, hanem a korhatárbesorolással járnak. 

Az, hogy egy PG-platformon operálunk, megnyitotta a világot a WWE előtt, minden eddiginél több rajongót - kockát és nem kockát egyaránt - vonzott be világszerte, és lehetővé tette, hogy az előadóink, jómagamat is beleértve, új és csodálatos helyekre juthassanak el, mint Dél-Amerika, az első kínai turné, vagy ahol már visszatérő vendégek vagyunk, mint Japán és az Arab Emirátusok. Mindezt csupán azért, mert fogyaszthatóbbá tettük a műsorunkat.

Ha láttatok engem a Trainwreck-ben (Cena egyik filmje, a szerk.), akkor tudhatjátok, hogy eléggé felnőtt humorom van. 40 éves emberként tökéletesen megértem, ha valaki azt mondja, hogy hiányzik neki a felnőtt tartalom a sport-szórakoztatásból. De erre nem a mi cégünk a megfelelő hely. A mi üzleti modellünk más. És amíg ez nem változik meg, addig én csak egy ács vagyok, aki azokkal a szerszámokkal dolgozik, amik a rendelkezésére állnak. 

Könnyebb úgy promózni, ha káromkodhatsz közben? Persze, mert elhordod az ellenfeledet mindennek, és a szemétbeszéd mindig tele van szitkokkal. De profiként nem járhat azon az agyad, hogy "bárcsak mondhatnám ezt vagy azt", mert nem teheted meg, ezek a szabályok. Néha feszegetjük a határokat, és átcsúszunk a szürke zónába, de végső soron a műsorunk PG-besorolású, és akként is kell kezelnünk, mert ez a tulajdonosaink üzleti modellje.

Ahogy a globális közönségünk egyre növekszik, az történik velünk, ami mindenki mással. Ha van egy sufnizenekar, egy durván szenvedélyes rajongói maggal, ami végül eljut oda, hogy stadionokban lépjen fel, lesz egy csoport, aki gyűlölni fogja őket ezért. De a cél az, hogy minél több emberhez eljuttassuk a termékünket. Az én küldetésem nem az, hogy tizenhétszeres világbajnok legyek, vagy bármi hasonló, hanem hogy minél több szempár szegeződjön a ringünkre, mert imádom a WWE-t, és úgy gondolom, hogy a miénk a legjobb koncert a városban, ezért azt akarom, hogy mindenki lássa. Ennélfogva nem a győzelmek vagy a vereségek jelentik számomra a sikert vagy a kudarcot a ringben. Ha az, hogy én nyerek, több nézőt hoz, remek. Ha az, hogy PG-besorolásunk van, több nézőt hoz, remek. Azt akarom, hogy minden show-t stadionokban rendezzünk meg. Nem csak a WrestleManiát, hanem mindegyiket, utána pedig tartsunk egy gálát a Holdon, majd még egyet a Marson!

Ennyire elhivatott vagyok amellett, hogy szélesítsük a közönségünket, és elterjedjen a hírünk. Ez különösen fontos a WWE esetében, mert mi meghaladjuk a nyelvek szintjét. Lehet, hogy nem értem, mit mondanak a birkózók a promóikban, de már a testbeszédük alapján is el tudom dönteni, hogy szimpatikusak-e vagy sem, illetve hogy ők miképp viszonyulnak egymáshoz. Ezért juthatunk el mindenhová, és aratunk vele sikert világszerte. A pankráció azon kevés szórakoztatóipari formák egyike, amelyek túlmutatnak a kultúrán, a nyelveken, a rasszokon, vallásokon - bármin.

Ha körülnézünk a WWE közönségében, látni fogunk régebbi rajongókat, akik már hosszú ideje néznek minket, de gyerekeket is, akik most vannak itt először. Látunk egy pasast öltönyben, nőket, idős embereket, minden létező rasszból. Nekem az a kedvencem, hogy ha megfigyelitek, mindig ugyanonnan veszik a ringet - ezt hívjuk hard camera képnek -, és ha a szorító mögé tekintünk, ott láthatjuk a közönség képét, és azt, amit szeretek benne, hogy mindenki itt van. 

Ha igazán mélyen el akarunk merülni a témában, akkor ez az oka annak, hogy manapság mindenki megosztó, mert a közönségünk túl nagyra nőtt. Ezzel a problémával szembe kell néznünk, ugyanakkor ez egy kellemes gond, mert ha az egész világ a közönségünk, hogyan is elégíthetnénk ki mindenkit? Az Attitude-érában a közönség zömét a 18-35 év közötti férfiak adták, és arra talán még rá tudnék bökni, hogy ők mit szeretnek és mit nem. Nem tetszik nekik, ha egy hetyke, öltönyös-nyakkendős milliárdos izmozik, csak mert ő itt a főnök. De tetszik egy fickó, aki sört iszik, bemutat embereknek, megtapossa őket, Stunnereket osztogat, és jól kitol a főnökével, mert a 18 és 35 év közötti lázadó korszakunkban mi is így érzünk. Ám amikor a közönségünk hirtelen 3 éves kortól 100 éves korig terjed, már egyetlen olyan karaktert sem lehet leírni, ami mindenkinek tetszik. Az lehetetlen. Lehetetlen.

Azt hiszem, ebből a beszélgetésből is kitűnik, hogy mennyire megszállottja vagyok a WWE-nek, hogy mit csinál és kihez jut el. Tudom, hogy hosszúra nyúlik a válaszom, de annak idején engem is az Attitude-éra szipkázott vissza a pankrációba, mert éppen 21 éves voltam, és ezt akartam látni. De amíg valaki azt nem mondja, hogy gyártsunk felnőtt besorolású műsorokat, addig PG-vel dolgozunk. Szerintem az Attitude-éra megteremtői közül mindenki hálás a rajongók tiszteletéért, a magam részéről pedig - pláne úgy, hogy az érem mindkét oldalát látom, elvégre az Attitude végóráiban debütáltam, és mozgatórugója voltam az átállásnak - nem érzem lekicsinyelve magam tőle, mert a tény, hogy panaszkodtok, azt jelenti, hogy még mindig néztek bennünket."

* * *

(Szerkesztői megjegyzés: ha valamely olvasónk Cena szavai hallatán egyenesen a USA Network nézettségi számaihoz rohanna, szeretnénk perspektívába helyezni, amit mondott, mégpedig két fontos ténnyel: a WWE globális, azaz a Föld teljes lakosságára kivetített közönsége napjainkban csakugyan nagyobb, mint valaha, és ami szintén fontos: demográfiailag is egyre szélesebb körből érkeznek, az életkornak, a nemnek, az etnikai hovatartozásnak, valamint a társadalmi helyzetnek egyre kisebb szerepe van abban, hogy kiből lesz pankrációrajongó és kiből nem. Cenának tényszerűen igaza van abban, hogy a merítési lehetőségek szélesebbek, mint valaha, és ehhez kevés köze van annak, hogy az amerikai tévécsatornán 3 vagy 6 millió ember követi-e a RAW-t.)

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.