7 pankrátor, akit szívesen látnék a WWE-n kívül

Hidvégi kolléga szeptemberi írása adta az ötletet e cikkhez, valamint az askon is kaptam ilyen jellegű kérdést. Igazából már jóval korábban szerettem volna publikálni, utólag azonban örülök, hogy másképpen alakultak a dolgok. Az elmúlt időszakban a pankráció világának egyik legtöbbet vitatott  témájává váltak a WWE-ből távozó, vagy távozni szándékozó birkózók, így egyrészt a téma most jóval aktuálisabb, mint szeptemberben lett volna, másrészt pedig az eredeti listámon szereplő nevek közül egy pankrátor azóta már távozott is (ő Emma), egy másik pedig minden jel szerint szintén távozni készül (ő pedig Neville). 

Nem sokkal azelőtt, hogy visszahívták a WWE-be, Kurt Angle olyasmit nyilatkozott, hogy soha nem volt még ennyi lehetőség valódi pénzt keresni független birkózással, mint most. „Könnyen beszél, hiszen ő Kurt Angle!” – merülhet fel joggal bárkiben, azonban elég körbenézni az pankráció világában ahhoz, hogy megbizonyosodjunk róla: Kurt bizony igazat beszélt.

Kurt Angle és Cody Rhodes egy független szervezetben

Míg a WWE az utóbbi években az adások minőségét tekintve súlyos mélyrepülésben van, addig a független pankráció a reneszánszát éli. Amerikában a helyi jellegű indyk egyre több embert vonzanak, az ROH lassan második számú szervezetté növi ki magát az országban, a TNA pedig még mindig nem hajlandó megszűnni. A NJPW szárnyalásának köszönhetően Japánban is feléledt az érdeklődés a profi birkózás iránt. Az interneten keresztül a pankráció szerelmesei nem csak a New Japant, de az olyan a kisebb japán szervezeteket is kezdik megismerni, mint a DDT, a Dragon Gate, AJPW vagy a női birkózás legfényesebb csillagaként ragyogó Stardom. Ezen kívül ott vannak még az évtizedek óta stabil mexikói, az újra virágzó brit, valamint az épp éledező ausztrál szervezetek is, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a HCW-nek hála még Magyarországon is találkozhatunk színvonalas pankrációval.

Kép az ICW Fear and Loathing IX. nevű gálájáról, mely tavaly 6000 nézőt vonzott, és ezzel évtizedek óta a legnagyobb európai pankrációs eseménnyé vált

A megnövekedett érdeklődésnek köszönhetően a független, vagy pontosabban WWE-n kívüli birkózók egyre több pénzt tudnak keresni, és tehetik ezt jóval szabadabb időbeosztás, valamint jóval nagyobb kreatív kontroll mellett. Úgy vélem ezek után csupán idő kérdése volt, hogy mikor kezdenek el az elégedetlenebb WWE-s birkózók más szervezetek felé nézni. Bár hivatalosan mind Austin Airest, mind pedig Emmát kirúgták, a szervezetnél töltött utolsó hónapjaikban észrevehető volt, hogy elégedetlenek a pozíciójukkal, illetve az is, hogy inkább pozitívumként tekintenek a dologra. Jimmy Jacobs-ot írói posztjából menesztették, de látszólag ez őt sem viselte meg túlzottan. Neville a hírek szerint már felmondott volna, de a WWE inkább megvárná, hogy lejárjon a szerződése. Nia Jax felől szintén érkeztek olyan hírek, hogy a Rock tanácsára egyszerűen nemet mondott a WWE terveire, és a távozás lehetőségét is felvetette. Chris Jericho, aki korábban úgy nyilatkozott, hogy a visszavonulásáig semmi szín alatt nem lépne fel másik szervezetnél, augusztusban maga jelezte a szándékát a New Japan felé, hogy szeretne Kenny Omegával birkózni. És ha ez mind nem lenne elég, néhány hete keringett egy hír, miszerint rajtuk kívül több, egyelőre még meg nem nevezett birkózó is azt fontolgatja, hogy kipróbálja magát valahol máshol. 

Január 4-én jön az Alpha vs Omega

Mai listámra hét olyan pankrátort válogattam össze, akiket kiemelkedően tehetségesnek tartok, de ezt a WWE-ben betöltött pozíciójuk nem tükrözi. Szempont volt még az is, hogy ne szerepeljenek itt olyan neveket, akiket nem olyan rég még láthattunk a szervezeten kívül. Sokkal inkább azokat a birkózókat vettem számításba, akik már jó ideje, vagy szinte egyáltalán nem léptek fel a WWE-n kívül.

7. Luke Harper

Elsők között jut eszembe, ha alulértékelt pankrátorokról van szó. Sajátos kinézettel rendelkezik, karizmatikus, és méretéhes képest elképesztő dolgokra képes a ringben. A WWE pont akkor igazolta le, amikor kezdett komolyabb független szervezetekben is fellépni, viszont hiába biztosítottak neki  jóval nagyobb színpadot, valódi tehetségét soha nem csillogtathatta meg igazán. A Wyatt Family projekt több ízben zátonyra futott, két önálló push-át pedig egyik alkalommal sem vitték következetesen végig. A 2014-es IC bajnoki futása, valamint az idei face turnje sem vitte sokkal előrébb a karrierjét, a jelenlegi, olcsó War Machine utánzat Bludgedon Brothers gimmickel pedig kezd végleg lekerülni a komolyan vehető WWE-s pankrátor amúgy is egyre rövidebb listájáról.

Mivel közelebb jár a negyvenhez, és van rá esély, hogy túl van a legjobb évein, az ő esetében érzem azt legkevésbé, hogy ezen a ponton jobb lenne neki a WWE-n kívül. Ettől eltekintve személy szerint roppant kíváncsi vagyok, hogy mire lenne képes mondjuk a NJPW jövőre induló amerikai részlegében, ahol nagy szükség lesz tapasztalt és tehetséges amerikai birkózókra.

6. Chad Gable

Bár a WWE Jason Jordan-t próbálja eladni, mint Kurt Angle fiát, az olimpiai aranyérmes igazi örökösét véleményem szerint Chad Gable személyében kaptuk meg. Amatőr birkózói hátterének köszönhetően ritkán látott természetességgel mozog a ringben, és egykori tag team partnerével ellentétben ő már karizmával is rendelkezik. Sajnos miután a fő rosteren teljesen elérdektelenítették, majd szétszedték az amúgy jobb sorsra érdemes American Alphát, Gable elsűllyedt SDLive tag team divízió mocsarában.

Bár még nagyon fiatal, és WWE-s karrierje bármikor fordulatot vehet, jelenleg úgy gondolom, hogy sokkal többre vihetné a szervezeten kívül. Mehetne mondjuk az ROH-be, ahol egyébként is nagy szükség van friss, babyface alkatú birkózókra, de a NJPW Junior divíziójában is lenne számára hely, illetve technikai jellegű stílusával nagyon jól illene az angol PROGRESS nevű szervezetbe is.
 

5. Becky Lynch

Ha engem kérdeztek, a Four Horsewomen legkiemelkedőbb tagja nem Sasha, nem Charlotte, de még csak nem is Bayley. Becky Lynch kisujjában több karizma és személyiség van, mint a másik három lányban együttesen. Az egyik legjobb előadó és az egész szervezetben, ami nem csoda, hisz a pankrátorok 99 százalékával ellentétben ő tanult színjátszást is. Viszont nagyon kevés lehetőséget kapott eddig arra, hogy ezt a nézőknek is megmutathassa. A pletykák szerint ennek az oka nem egyéb, mint hogy a WWE hírhedt producere, Kevin Dunn szerint Becky ír akcentusa idegesítő, és ezért egyszerűen nem akarja mikrofon közelébe engedni. Akár igaz, akár nem, az tény, hogy Becky közel sem kapott akkora hátszelet a cégtől, mint a másik három Horsewoman, vagy mondjuk Alexa.

Viszont van egy szervezet, ahova tökéletesen illeni, és ahol maximálisan kamatoztatni is tudná tehetségét, ez pedig nem más, mint az előbb említett Stardom. Ez a japán női birkózás első számú szervezete, innen került ki a jelenleg NXT-ben birkózó Kairi Hojo is. A Stardom legnagyobb erőssége, az első osztályú meccseken túl, hogy a birkózó nők személyiségüket és előadói képességüket szabadjára engedhetik, ami kiváló lehetőséget nyújtani Beckynek is.

4. – 3. Sheamus és Cesaro

Bár külön helyet is megérdemelnének a listán, olyan jól dolgoznak együtt tag teamként, hogy kénytelen voltam egy kalap alá venni őket. Ha ringbeli technikáról van szó, akkor mindketten magasan az élmezőnyben vannak a szervezeten belül. Cesaroval kapcsolatban ezt kevesen vitatják, viszont arról még a rajongók is hajlamosak megfeledkezni, hogy Sheamus is nagyszerű birkózó, valamint karizmából is kicsit több jutott neki. Nem állítom, hogy a WWE velük kifejezetten rosszul bánt volna, az viszont tény, hogy komolyabb, a képességeikhez méltó pusht egyikük sem kapott, vagy ha kapott is, azt a booking nagyon hamar aláaknázta.

Ahol égető szükség lenne rájuk, az a NJPW nehézsúlyú tag team divíziója. A csapatbirkózás soha sem tartozott a szervezet fő attrakciói között, így hajlamosak kevesebb figyelmet fordítani rá. A divízió így gyakran válik érdektelenné, hisz mindössze néhány csapatból áll. Itt jöhetne a képbe Sheamus és Cesaro, akik új életet lehelhetnének a divízióba, stílusukkal és megjelenésükkel remekül illenének a jelenleg ott birkózó csapatok közé. Természetesen később egyéniben is birkózhatnának a New Japannél, vagy ahogy azt Harper kapcsán is említettem, annak tervezett amerikai leányvállalatánál is nagy szükség lenne rájuk.
 

2. Rusev

Rusev egy kész main eventer. Nála a kinézet, a karizma, a birkózótechnika, de még a humor is a helyén van. A baj ott kezdődik, hogy a WWE-ben látszólag nem igazán tudnak mit kezdeni vele. Teljesen feleslegesen rákényszerítettek egy Putin-szimpatizáns gimmicket, megetették Cenával, aztán jött a siralmas szerelmi négyszög Zigglerékkel, majd a Lanával kötött házasságának nyilvánossá tétele után őt is ledobták a midcard-pokolba, persze miután még Romannel is sikerült több ízben eltemettetniük. Jelenlegi, Aiden English-el alkotott tag teamje szórakoztató, és látszólag próbálják őket szinten tartani a többi SDLive-os csapattal, de Rusevben ennél sokkal nagyobb potenciál van.

A legideálisabb hely számára jelenleg a Bullet Clubban lenne. Mind a japán, mind pedig az amerikai BC szekcióba jól be tudna illeszkedni, humorával tökéletesen illene a Kenny Omega és a Young Bucks nevével fémjelzett Being the Elite c. YouTube sorozatba is. Ha pedig Lanát is magával hozná, az csak hab lenne a tortán.

1. Daniel Bryan

Gondolom nem volt nehéz kitalálni, hogy ki fog az első helyen állni. Bryan WWE-s sikere az egyik legnagyobb anomália a wrestling történetében, valami olyasmi, aminek elméletben soha nem lett volna szabad megtörténnie. Viszont így, hogy megtörtént, Bryan lett az egyik legértékesebb név a profi birkózásban, és mivel a WWE orvosa továbbra sem hajlandó tisztázni, minden esély megvan rá, hogy jövő ősszel már Japánban, vagy Mexikóban fog birkózni.

Hogy ezt helyesen tenné-e, vagy sem, azt nem tisztem megítélni. Annyi bizonyos, hogy ha valaha ismét ringbe lép, akkor az lesz minden idők egyik legnagyobb visszatérése. Mivel a NJPW, az ROH, a mexikói CMLL, valamint az angol Revolution Pro szövetségi rendszerben állnak egymással, akár mind a négy országban felléphet majd, és mind a négy szervezetben nyüzsögnek a tehetségesebbnél tehetségesebb pankrátorok, akikkel igazi álommeccseket hozhat majd össze.

Ennyi lett volna mára, kérdéseiteket továbbra is várom az ask.fm oldalamra, és remélhetőleg az előzőnél jóval rövidebb szünet után új írással is jelentkezem majd.