Header Ads

101 meccs, amit látnod kell! - Barkácsáruház Kanadában

Jól tudjuk, hogy John Cena ellentmondásos egyéniség. Sokan szeretik, de jó páran utálják. Ennélfogva, hiába ő a WWE első számú arca, gyakran került olyan helyzetbe, ahol finoman szólva sem ő volt a nagy kedvenc, és az ellenfelén kívül még a körülményekkel is meg kellett küzdenie. Értsd: kifújolták őt a pokolba. S akkor még nem is beszéltünk róla, hogy ilyenkor általában a tét is elég nagy volt. A mai alkalommal pont egy ilyen meccsel folytatjuk a pankráció nagy összecsapásait felidéző sorozatunkat: időgépünk a 2006-os évet veszi célba, amikor is Cena, valamint addigi pályafutásának talán legnagyobb ellenlábasa a mindent eldöntő ütközetre készültek. John az utolsó szalmaszálban igyekezett megkapaszkodni, míg "szabadszájú" ellenfele el akarta tüntetni őt az életéből, egyszer s mindenkorra. És az előzetes esélyek látszólag ez utóbbinak kedveztek...


EDGE VS. JOHN CENA
TLC MECCS A VILÁGBAJNOKI CÍMÉRT


Amikor a nagy tét és az ellenséges környezet kerül szóba John Cena kapcsán, legtöbbünknek valószínűleg a CM Punk elleni 2011-es meccse ugrik be Chicagóból, hiszen az az egyik legfrissebb élmény a témában, ráadásul a hírhedt "Summer of Punk" épp eléggé felforgatta a pankráció világát ahhoz, hogy emlékezetessé tegye az akkori eseményeket. Ám ha szigorúan vesszük, Cena pályafutásának "legellenségesebb" éve a 2006-os volt. Irigylésre méltó dolog a bajnokok élete... vagy annyira talán mégsem?

Az "anti-Cena" trilógia első fejezete érdekes módon szintén Chicagóhoz kapcsolódik, pedig ezúttal szó sem volt "hazai" ellenfélről; a WrestleMania 22-n az a Triple H hívta ki Johnt, aki az ezt megelőző években folyamatos terror alatt tartotta a WWE főmeccses szféráját. Cena azonban - egy háromhetes megszakítással - már egy éve birtokolta a világbajnoki övet, és Chi-Town közönsége - felettébb közönséges módon - egyértelműen a tudtára adta, hogy meglehetősen unják őt. A "Let's go Cena! - Cena sucks!" kántálást minden bizonnyal valamennyien ismerjük, azonban ezen a gálán más válasz érkezett az ezúttal alig hallható szurkolásra. Leginkább az, hogy: "FUCK YOU Cena!" John mindazonáltal megnyerte a mérkőzést. "Sosem találkoztam még ilyen ellenséges közönséggel." - nyilatkozta utóbb a szupergála levezető műsorában. Nos, lehet, hogy először történt vele ilyen - de távolról sem utoljára.


A következő próbatétel már az a szint volt, amit ha túlélsz, utána nincs mitől tartanod többé. Az újraindított ECW "One Night Stand 2" fantázianévre hallgató gáláján Rob Van Dam ellen kellett kockára tennie a világbajnoki címet, a New York-i Hammerstein bálteremben, jó 2500 keményvonalas ECW-rajongó előtt, akiknek a jó része cakkpakk utálta őt is, meg az egész WWE-t is. Máig emlékezetes a nézőtéri transzparens, ami azt hirdette, hogy "If Cena wins, we riot!" ("Ha Cena nyer, lázadunk!"), egyúttal pedig divatot teremtett a későbbiekre nézve; illetve az a pillanat, amikor John szokás szerint kidobta a pólóját a nézőknek. Vagy tizenötször. És az mindannyiszor vissza is repült a ringbe, mert senkinek sem kellett... Van Dam ráadásul győzött, és elvette tőle az övet. Halkan jegyzem meg, ha nem így történik, sanszos, hogy tényleg lincshangulatban ért volna véget az adás. A podcastben ugyebár már meséltünk a tizenhatszoros világbajnok Ric Flairről, aki - ellenfele legnagyobb döbbenetére - szó szerint megverette magát egy NWA címmeccsen a Dominikai Köztársaságban, amikor látta, hogy már nem csak a tömeg, de még a védelmére kirendelt fegyveres biztonságiak is gyilkos tekintettel méregetik őt...

Ezek után a gyönyörű Toronto, ami állítólag a világ egyik legélhetőbb városa, már nem tartogathatott nagy meglepetéseket, ugye? Nos, valóban nem - Cenát kiszámíthatóan és mértékkel utálták a kanadaiak -, azonban ellenfele olyasvalaki volt, akivel sokkal nagyobb és személyesebb csatákat vívott, mint akár Triple H, akár RVD ellen.

Edge.

A Szabadszájú Szupersztárnak ugyancsak őrült éve volt 2006-ban, de neki egyértelműen pozitív előjellel. És ekkor volt csak igazán szabadszájú! Most ugyan a Viasatos magyar fordítást használom, de ennek az angol eredetije, a Rated R Superstar is sokkal igazabb volt rá, mint bármikor máskor; helyenként tényleg ki lehetett tenni rá a korhatáros karikát. Mellesleg ő volt az a "háromhetes megszakítás", akit Cena hosszú bajnoki uralma kapcsán említettem, amikor is az év januárjában beváltotta a Money in the Bank táskát, és megszerezte élete első világbajnoki címét az Elimination Chamber meccs után szédelgő Cenától. Rövid bajnoki uralma egy "élő szexjelenetről", egy Ric Flair elleni TLC meccsről, és a kiemelkedő nézettségi értékekről marad emlékezetes; hogy az ő szavaival éljünk, "az utóbbi 5 év legnézettebb bajnoka" volt. John ennek ellenére visszaszerezte az övet a Royal Rumble-ön, és egy további visszavágó is az ő győzelmével zárult.

Ám a viszálynak ezzel még messze nem volt vége! Edge hathatós szerepet játszott abban, hogy RVD legyőzte Cenát az ECW adáson, aztán amikor Van Dam eltiltás elé nézett, mert füvezésen kapták (ezzel sikeresen haza is vágta az ECW projekt terv szerinti megvalósítását), újból résen állt. Opportunista győzelmet aratott RVD és Cena felett egy Triple Threat mérkőzésen, és ezáltal megint az ő neve került a bajnoki ereklyére. Mivel Van Dam ezzel kikerült a képből, a nyarat Cena és Edge párharca uralta, ami helyenként elég személyes fordulatokat vett, például amikor a kanadai (és bájos kísérője, Lita) ellátogatták Cenáék családi otthonába, és ha már ott voltak, merő udvariasságból a földre pofozták John apukáját. (Egyébként kevesen tudják, hogy az idősebb Cena maga is dolgozott pankrációs promóterként...) Csak olaj volt a tűzre, hogy Edge, csalással bár, de a Summerslamen is legyőzte Cenát, holott azt a gálát a John hazai pályájának számító Bostonban rendezték meg.

Ezzel nyilván úgy gondolta, hogy véget is ért a történet. A következő RAW-n új dizájnt adott a bajnoki övnek, miközben Lita bedobta a régit a Long Island-i öböl mocskos vizébe. Cena azonban más véleményen volt, úgyhogy ő meg Edge-et dobta bele ugyanabba az öbölbe. A kanadai természetesen felháborodott, és John kirúgását követelte, azonban nagy riválisa mindent eldöntő ajánlatot tett neki. Még egy utolsó meccset akart a világbajnoki címért. Ha azt is elveszíti, átigazol a Smackdown-ra (ne feledjük, akkoriban nemigen volt átjárás a két műsor között, erre csak az évenként megrendezett Drafton akadt lehetőség), és ezzel eltűnik Edge életéből. A bajnok elfogadta a kihívást, de csak azzal a feltétellel, hogy ő nevezheti meg a mérkőzés helyét, valamint a kikötését is.

Választása - mondhatni - egyetemes volt. A soron következő, Unforgiven névre hallgató PPV történetesen épp Edge szülővárosában, Torontóban került megrendezésre. Pipa. Ami pedig a szabályrendszert illeti, mi lenne alkalmasabb választás egy olyan meccstípusnál, amiben Cena még sosem vett részt, Edge viszont még sosem veszített? TLC - Asztalok, létrák és székek. Edgemeister nagy kedvence. A közönség is az ő földijeiből áll. Ha Cena veszít, irány a Smackdown - a RAW pedig Edge uralma alatt marad.

Megjegyzés: Edge barátunk lódított, mert igenis elveszített már egy TLC mérkőzést, méghozzá az "elfeledett" harmadikat egy 2001-es Smackdown-on.

WWE Unforgiven 2006
2006. szeptember 17.
Toronto, Ontario, Kanada
Kommentátorok: Jim Ross és Jerry "The King" Lawler



A mérkőzés hosszú időre véget vetett Edge és Cena rivalizálásának, csupán 2009 elején vették fel újra a vonalat. Győztesünk pedig olyan uralkodásba kezdett, ami ezúttal már tényleg meghaladta az egy évet (először az új évezred során), és aminél azóta is csak CM Punk 2011-2013 közötti mutatványa volt hosszabb.

Zárszóként álljon itt Edge véleménye a Cena körül kialakult ellentmondásos helyzetről, amit már visszavonulása után fogalmazott meg egy interjúban:
- Szerintem csak arról van itt szó, hogy ezt a szerepet kellett magáévá tennie. Mindig szükség van egy olyan emberre, mint amilyen most Cena; őt választották ki erre, és ő mindent megtesz azért, hogy megragadjon benne. "Te leszel a kirakatemberünk, a cégünk nyilvános arca, akit elvihetünk a szponzoraink elé, akire felnéznek a gyerekek... ez az, akinek lenned kell." Igen, ez beskatulyázza őt, és elidegeníti a közönség egy részétől, de ha hajlandóak vagyunk körülnézni, látni kell, hogy nagyon sokaknak tetszik, amit csinál. Gondoljatok bele, mekkora hősnek számított a gyermekkoromban Hulk Hogan, de ha most is azt csinálná, amit akkor, ő is ugyanezt a reakciót kapná. Sokan kifújolnák őt az épületből. Annyiról van szó, hogy mindig szükség van egy ilyen srácra, és most éppen John az, aki megkapta ezt a szerepet.

* * *
A következő epizódban sorozatunk szokatlan irányt vesz: a WWE utóbbi éveinek egyik legforróbb portékáját vesszük górcső alá, egy olyan korból, amikor McMahon hatalmas arénái még nagyon-nagyon távolinak tűntek. Teszünk egy kitérőt a kisebb ligák annál hatalmasabb meccsei felé, és megnézzük, miket is produkált ez az ember, amivel felhívta magára a figyelmet! Tartsatok velünk akkor is!

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.