Header Ads

101 meccs, amit látnod kell - A függetlenség napja

Ezúttal új vizekre evezünk a pankrációtörténelem nagy meccseit bemutató sorozatunkkal, egy WWE-n kívüli világba, ami a WCW-val és az ECW-val ellentétben még most is létezik. Ez a világ egyesek számára a forradalmi kultusz helye, másoknak előszoba - a reménybeli legjobbaknak pedig a kettő egyszerre (bár az NXT térnyerésével ezzel egyre jobban vitatkozhatnánk). Csakúgy, ahogy a zenéknek és a filmeknek, a pankrációnak is szüksége van alternatív kultúrákra, amik nem annak a másolására törekednek, amit máshol főműsoridőben látunk. A Ring of Honor (ROH) napjainkban az Egyesült Államok második számú pankrációszervezete, a maga idejében pedig az ún. pure wrestling (tiszta birkózás) úttörői voltak. Tőlük mutatunk most egy meccset, amelynek egyik résztvevője, bizonyos Bryan Danielson azóta már nagyobb színpadokon is küzdött. Ami érdekes: annak idején szinte egyszerre jelentették be az ő és mostani ellenfele WWE-be igazolását, ám azt követően pályafutásuk nagyon eltérő fordulatokat vett...

NIGEL McGUINNESS VS. BRYAN DANIELSON
ROH VILÁGBAJNOKI CÍMMÉRKŐZÉS


A WCW és az ECW 2001-es megszűnése új pályára állította az amerikai pankrációipart. Annak idején, a hőskorszakban területi alapon zajlott a profi birkózás biznisze, a különböző regionális promóterek között pedig hallgatólagos megállapodás volt arról, hogy nem kelnek versenyre egymással. Aztán jött Vince McMahon, aki felrúgta az egészet, néhány éven belül felvásárolta vagy tönkretette a kis territóriumokat, miközben legtőkeerősebb ellenfele a WCW-vá nőtte ki magát, és elkezdődött a kilencvenes évek kétpólusú wrestling-háborúja (amit a 3. számú társaságnak számító ECW hangoskodva, ám biztos távolságból figyelt). Azonban a WCW végül összeomlott, maradványait pedig a WWE felvásárolta, csakúgy, ahogy a csődöt jelentő ECW-ét is. Ezzel McMahon szervezete lényegében egyeduralkodóvá vált a profi birkózás piacán.

Azonban a többi szervezet helyén egy hatalmas űr keletkezett, amit sokan, sokféleképpen próbáltak betölteni. Egyes promóterek a WCW-t, mások az ECW-t igyekeztek leutánozni. Előbbiek a WCW mezőny azon tagjait futtatták, akik nem kellettek a WWE-nek, vagy elutasították Vince-et, míg utóbbiak nemes egyszerűséggel a hardcore birkózást erőltették. A WCW-klónok nagyrészt a pénz és az érdeklődés hiányában szűntek meg, míg az ECW-klónok nem tudtak hasonló kultuszt teremteni műsoraiknak, mint az "eredeti". Viszont kinőtt belőlük egy merőben új stílus, az "ultraviolence", amit többek között a CZW (Combat Zone Wrestling) képvisel, de ez már tényleg csak rétegigényeket elégít ki, mint egyfajta pankrációs underground. Magyarország hírhedt deathmeccses birkózója, Dover a következőképp nyilatkozott a stílusról:

"Egy ultraviolent meccsen tele van a ring minden szarral, amivel random kínozzák egymást és egyszer csak valahogy vége lesz. Konkrét példán: bent van mondjuk 100 fénycső, egy injekciós tű, 8 asztal, 16 szék, egy rakás betonkocka, meg mondjuk karácsonyfadísz. Ezeket hol az egyik csattintja, hol a másik, közben 40-szer beleesnek mindenbe, minden tiszta vér, kínozzák egymást a tűkkel, aztán simán jöhet valami extra nagy driver, amiből kirúgnak, majd tovább kínozzák egymást és egyszercsak vége egy nagy elbow-val és pislogsz, hogy ez mi az anyám volt."

A harmadik irányvonalat a pure wrestling fémjelezte, melynek fejlődése 2002-ben, a Ring of Honor szervezet létrejöttekor kapott komoly lökést. Az ROH koncepciója lényegét tekintve egyszerű volt: alkalmi szerződésekkel egy helyre gyűjtötték a kis független szervezetek legjobb pankrátorait, és a minél látványosabb és technikásabb birkózásra helyezték a hangsúlyt. Nem egyszerűen szórakoztatni akartak, hanem innovációt, új tudást teremteni a szakmán belül. Az új szervezet egyik vezetője az a Gabe Sapolsky volt, aki Paul Heyman asszisztenseként tanulta az ipart az ECW-ban, és akit sokan a modern korszak egyik legjobb meccsszervezőjének tartanak. A ringben pedig kiváló birkózók fordultak meg, hogy másokat ne mondjak: CM Punk és Bryan Danielson (Daniel Bryan), akik később a WWE legmeghatározóbb fellépői közé emelkedtek. Az ROH rövid időn belül kultuszszervezet lett, műsoraikat DVD-n keresztül forgalmazták, bevételeiket pedig visszaforgatták gáláik megszervezésébe, valamint abba, hogy minőségi tréningiskolát hozzanak létre.

Szintén egyedülálló koncepció volt a Code of Honor (Becsületkódex) bevezetése, ami eredetileg az alábbi pontokat tartalmazta:
1. A birkózóknak minden meccs előtt és után kezet kell fogniuk egymással.
2. Nincs külső bezavarás.
3. Nincs hátbatámadás.
4. Senki nem emelhet kezet a bírókra.
5. Minden diszkvalifikációval végződő cselekedet a Becsületkódex megsértésének minősül.

Ezt a szabályrendszert később megszüntették, egyik-másik eleme opcionális formában maradt fent. Azonban jól példázza azt az erőfeszítést, hogy mennyire a ringben zajló akcióra akartak koncentrálni, bizonyos szempontból tiszta sportként kezelve a pankráció műfaját.

Az új évezred első évtizedének közepére egyértelművé vált, hogy az orlandói székhelyű (és országos tévészerződéssel bíró) TNA veszi át a 2. számú pankrációszervezet pozícióját, mely szervezet a régi és az új nevekre egyaránt épített. Számos birkózó, aki addig mindkét helyen szerepelt, választani kényszerült a TNA és az ROH között. Azonban a kis szervezet nagy nevei nem voltak könnyű helyzetben, ha előrébb akartak lépni, hiszen a WWE ekkoriban még nem kereste aktívan a függetlenek királyait, sőt, sok esetben el is zárkózott előlük. Felmerülhet CM Punk neve, akit leigazoltak ugyan, mert ROH-es munkája komoly internetes hírverést kapott, de igazából nem kezdtek vele semmit. Ha nincs ott Paul Heyman, Punk senyvedhetett volna egy-két évig, mielőtt a WWE-gépezet kiköpi magából, és sosem hallanak felőle többet. Így hát azoknak, akik maradtak, az volt a legjobb lehetőségük, ha folytatják a kultuszteremtést, és egyre magasabb szintre emelik a szervezetet.


(Danielson "klasszikus" bevonulózenéje a "The Final Countdown" volt a Europe-tól, a linkben mellékelt videó elején erről láthattok egy felvételt, az utolsó estéről, amit az ROH-ben töltött, és mily érdekes, itt is az az ember volt az ellenfele, aki a mai videónkban látható:
https://www.youtube.com/watch?v=vmfjwXjFeqY )


Azonban az évtized végére már más szelek fújtak. Az ROH - noha továbbra is stabilan 3. számú szervezetnek számított, amit a TNA hanyatlásával azóta második pozícióra cserélt - megszűnt függetlennek lenni, hiszen - bár csak egy kis csatornán, de - állandó tévészerződést kapott, a WWE pedig - részben CM Punk sikerének köszönhetően - egyre inkább nyitni kezdett a "kicsik" sztárjai felé. Saját bevallásuk szerint sokszor azért nem szeretnek velük dolgozni, mert túl sok "rossz beidegződést" hoznak magukkal a független pályafutásukból, amit nehezebb eltüntetni, mint valakit az alapoktól kezdve kinevelni. A kreatív hozzáállás átalakulásának és a Performance Centernek köszönhetően viszont manapság már ritkán járnak úgy, mint Punk jó barátja és nagy ellenfele, Colt Cabana, akinek rövid WWE-s időszakát (Scotty Goldman név alatt) az is inkább elfelejtené, aki még emlékszik rá. Punk mellett Daniel Bryan, Cesaro (Claudio Castagnoli), Dean Ambrose (Jon Moxley), Kevin Owens (Kevin Steen) és Seth Rollins (Tyler Black) is komoly sikereket értek el, és az NXT forradalmának köszönhetően mások is képben lehetnek még - akár már a közeljövőben! Tulajdonképpen az ő magasabb szintekre való berobbanásuk volt a függetlenek második forradalma.

2009 őszén egyszerre ketten is szóbeli megállapodást kötöttek a WWE-vel. Egyikük az "Amerikai Sárkány" becenévre hallgató Bryan Danielson volt, Shawn Michaels és William Regal tanítványa, az ROH alapító tagja, aki a Wrestling Observer szavazásain addig már négy alkalommal lett az év legkiválóbb pankrátora, és ötször a legtechnikásabb birkózó. A másik pedig nagy riválisa, az angol Nigel McGuinness, akivel számos emlékezetes meccset vívott már a "kicsik" ringjében. McGuinness maga is világszínvonalú pankrátor volt, aki 545 napon át viselte az ROH világbajnoki övét. Ez még CM Punk WWE-s uralkodását is messze meghaladja (igaz, kisebb színpadon valósította meg). Az ROH-ban egyenrangú felek voltak, egymással szemben álló titánok, a folytatás viszont nem is lehetett volna különbözőbb. Bryan megmászta a szamárlétrát a WWE-ben, népszerű lett, világbajnok lett, ma a szervezet egyik legkomolyabb pankrátora, míg Nigel... nos, az ő számára a WWE-s kaland már egy orvosi vizsgálat során véget ért, így végül a TNA-nél kötött ki, ahol Desmond Wolfe néven hatalmas dirrel-durral debütált (emlékezetes meccssorozatot vívott az olimpiai bajnok Kurt Angle-lel), ám miután Hulk Hogan megérkezett a szervezetbe, egyre inkább háttérbe szorult, nem sokkal később pedig vissza is kellett vonulnia, miután kiderült róla, hogy hepatitis B-vel fertőzött. Végül azért Nigel is kikötött a WWE-nél, mint az NXT - amúgy kiváló - kommentátora.

Most Bryan és Nigel egyik nagy meccsét vesszük górcső alá, az ROH 6. évfordulós adásáról, melyet abban a Manhattan Centerben rendeztek, ami 15 évvel korábban a RAW szülőotthona volt. Tudni kell, hogy a bajnoki címért vívott csata előtt a küzdő felek megegyeztek abban, hogy egyikük sem támadja majd a másik fejét (Bryan korábban szemsérülést szenvedett egy Takeshi Morishima elleni meccsen). Erre azért érdemes lehet majd odafigyelni, ahogy a lariatok királya szembekerül azzal a Danielsonnal, akit méltán neveztek a submission-technikák mesterének!

Megjegyzés: az alábbi küzdelem minden valószínűség szerint nem Danielson és McGuinness legeslegjobb meccse (ami azért sokatmondó a többire nézve). Sajnos, a helyzet az, hogy az ROH még a WWE-nél is allergiásabb a videómegosztókra feltöltött anyagokra, hiszen náluk a DVD-eladás jóval fajsúlyosabb bevételi forrás, mint az inkább már a Network miatt akadékoskodó "nagy testvérnél". Két legtöbbet emlegetett meccsüket a Unified 2006-on (YouTube-on mindössze valami álmosító francia hablatyos aláfestéssel találtam meg), illetve a Driven 2007-en (távol-keleti oldalon ez is fent van, de nem bízom a lejátszó minőségében) láthattuk. Amennyiben valaki tud ezekről normális streames verziót, nyugodtan ossza meg azokat többi olvasónkkal! Az alábbi videó az ROH hivatalos YouTube-csatornájáról származik, ezért nagy valószínűséggel "biztonságban" van.

ROH 6-ik évfordulós adás
2008. február 23.
New York City, NY, USA
Kommentátorok: Dave Prazak és Lenny Leonard



Később még visszatérünk az ROH-hez és a függetlenekhez, hiszen akad jó pár meccs, amit érdemes megnézni; a pankráció egészen új oldalait láthatja bennük az ember, és ha a körítés nem is olyan látványos, mint a "Nyers Erőben", az akció remélhetőleg kárpótolja a kíváncsi szemeket. Itt jegyezném meg, hogy Magyarország első és egyetlen hivatalos pankrációszervezete, a HCW (www.hcw.hu - www.facebook.com/HCWPankracio) szintén tárt karokkal vár minden érdeklődőt. :)

* * *

Mára ennyi volt, de továbbra is kövessetek minket, ugyanis nemsokára visszatérünk egy felettébb emlékezetes tag team mérkőzéssel (újra WWE), amiben négy korábbi vagy éppen későbbi világbajnok vett részt, és teljesítményükkel már jó előre bebizonyították, hogy a gazdát kereső bajnoki öveket igenis komolyan kell venni!

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.