Header Ads

101 meccs, amit látnod kell! - A "bajnokcsináló"

A tag team mezőny érdekes valami. Időről-időre elhanyagolják, aztán mindig jön egy vezetőség, aki kitalálja, hogy ők márpedig összerakják a valahavolt legjobbat. Néhány hónapig erőlködnek (főleg szóban, bár néha tettekben is), aztán úgy merül ki a dolog, hogy tulajdonképpen észre sem vesszük, mikor szűnt meg lényegesnek lenni. A mai alkalommal egy olyan időszakba térünk vissza, amikor a műfaj épp elég nagy hangsúlyt kapott (jórészt egy bizonyos Paul Heymannek köszönhetően). Időgépünk 2002-be tart, amikor is az önálló arculatot kapó Smackdown nagyban versengett a RAW-val és ennek keretein belül olyan kiváló pankrátorok kerültek egy csapatba egymással, akik később egyéniben is nagy sztárok lettek - vagy már azok voltak. Szenzációs meccsekkel vétették észre magukat, mint például ezzel itt, amiben négy korábbi vagy későbbi világbajnok vett részt, az újonnan létrehozott övek megszerzéséért!

CHRIS BENOIT/KURT ANGLE VS. EDGE/REY MYSTERIO
WWE TAG TEAM BAJNOKI CÍMMÉRKŐZÉS


Azok után, hogy a WWE felvásárolta a WCW-t és az ECW-t, valamint a bukott szervezetek által indított Invázió is véget ért (sokan máig úgy gondolják, hogy ez volt a legkínosabban elszalasztott lehetőség a pankráció történetében), Vince McMahon és csapata lényegében egyeduralkodó maradt a pankrációvilág csúcsán. Azonban ez nem feltétlenül jó dolog. Verseny híján rendre elkényelmesedik az ember, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a biznisz résztvevőin kívül a rajongók is ahhoz szoktak, hogy állandó rivalizálás zajlik, nem csak egy-két pankrátor, hanem komplett szervezetek között, hiszen sokan közülük ebben a légkörben váltak a pankráció szerelmeseivé. Vince is tudta, hogy lépnie kell valamit.

Ez a bizonyos lépés volt az ún. "Brand Extension", ami azt jelentette, hogy különválasztották egymástól a RAW és a Smackdown mezőnyét. Míg korábban ugyanazok a pankrátorok szerepeltek mindkét műsoron, innentől kezdve nem volt többé átjárás. Az adások külön igazgatót kaptak, és egy speciális RAW-n megkezdődött a Draft, vagyis a pankrátorok válogatása. Ennek kettős célja volt; egyrészt mesterségesen próbáltak konkurenciát teremteni műsoraiknak, hogy erősítsék a versenyszellemet. Másrészt pedig szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy a WWE-ben immár túlontúl sok pankrátor dolgozott. Sokan áramlottak be a WCW-ból és az ECW-ból, ráadásul ez volt az az év, amikor hetek, hónapok leforgása alatt olyan fiatal sztárok kerültek fel a fő rosterre, mint John Cena, Randy Orton, Batista, Shelton Benjamin - és a villámgyorsan csúcsra kerülő Brock Lesnar. Ha továbbra is ugyanazokat az embereket futtatták volna mindkét műsoron, csomónak közülük nem jutott volna hely. Aki garantáltan top szervezetnél akart dolgozni, annak már nem volt más választása, mint a WWE. Vince pedig már csak azért is magánál akarta őket tartani, hogy távol tartsa a kipróbált birkózókat más, esetlegesen feltörekvő szervezetektől. A Brand Extension erre a problémára is választ adott.


Az eredeti Draftot még egy "szabadügynöki" periódus követte, amikor a pankrátorok ide-oda igazolhattak (ez nyilván arról szólt, hogy ki-ki hol találta meg a helyét). Mire felszállt a füst, az utólagos tapasztalatok alapján elmondható, hogy a RAW-ra inkább a nagyobb névértékkel bíró pankrátorok kerültek, míg a Smackdown jellemzően a tehetséges birkózókat választotta. Bátorkodom azt mondani, hogy 2002 második felében a Smackdown rendelkezett az erősebb rosterrel, és ebben az időben nem egyszer előfordult, hogy legyőzték a RAW-t a nézettségi versenyben (ha valaki esetleg visszanézné az értékeket, vegye figyelembe, hogy a Smackdown hálózaton futott, míg a RAW kábelen, és mindkettőt máshogy számítják). Ez pedig helyenként elég skizofrén helyzeteket eredményezett.
 
Csak gondoljatok bele abba a helyzetbe, hogy a WWE-nek mindig is a RAW volt a zászlóshajója, ők ezt tekintik első számú műsoruknak, így a hétfő esti adás sikere a legfontosabb. Ennek a RAW-nak az az Eric Bischoff volt a tévében is látható General Managere, aki korábban a WCW vezetőjeként nyíltan vállalta, hogy tönkre akarja tenni a WWE-t. Mondhatni, hogy ezek után talán nem is volt akkora gond, ha vesztésre állt a Smackdown ellen, mely műsort apuci kicsi lánya, Stephanie igazgatta. Igen ám, csakhogy a RAW esetében valójában a McMahon-család emberei voltak a valódi döntéshozók, míg a Smackdownon az ECW korábbi főnöke, Paul Heyman tevékenykedett a színfalak mögött. Vagyis gyakorlatilag nem Stephanie verte házon belül Bischoffot, hanem Heyman Vince-éket! Mindfuck! A tag team divízió erősítése, amit Stephanie saját ötleteként tálalt a tévében, szintén egy Heyman által megálmodott koncepció volt.




A tag team birkózás sokat változott az új évezredben. A hosszú távon is állandó csapatok helyét mind inkább átvették a rövid távú, vagy alkalmi tag teamek, amelyekben már nem csapatspecialisták, hanem kitörési lehetőséget kereső, vagy ideiglenesen mellékutakon járó egyéni pankrátorok szerepeltek. Nagyrészt az ún. "Smackdown Six" esetében is ez volt a helyzet; Edge, Rey Mysterio, Chris Benoit, Kurt Angle, valamint Eddie és Chavo Guerrero tartoztak Heyman kiválasztottjai közé, és szinte bármilyen párosításban remek meccseket játszottak egymással. A társaság tagjai közül Atlanta olimpiai bajnok birkózója, Kurt Angle már ekkor exvilágbajnoknak mondhatta magát, a többiek közül pedig Benoit és Eddie 2004-ben, Edge és Rey 2006-ban nyertek világbajnoki öveket. Chavónak egy ECW bajnoki cím jutott 2007-ben, ami bár egyértelműen alacsonyabb presztízsű, hivatalosan mégis világbajnokságnak minősül. Mondhatni, "bajnokcsináló" időszak volt ez valamennyiük pályafutása során - és itt nem csak a tag team bajnoki címmérkőzésekre gondolok.

A csapatok közötti összhang kialakítása nem mindig volt egyszerű eset. A Guerrerók ugyebár rokonok voltak, így többnyire jól megértették egymást, és Edge is az alábbiakat írta Reyről: "A ringen kívül is jó barátok vagyunk. Teljesen más stílusban birkózunk, ám mégis jól kiegészítjük egymást." Ami viszont biztos: Angle és Benoit karakterei nem jöttek ki jól egymással a ringen belül. Számos emlékezetes meccset vívtak a 2001-es év során, és a sorozatnak talán csak az vetett véget, hogy a kanadai súlyos nyaksérülést szenvedett, aminek következtében egy teljes évet ki kellett hagynia. Röviddel visszatérése után már megint Angle ellen birkózott - aztán Stephanie párba állította őket, és közölte velük, hogy ha nem hajlandóak együtt dolgozni, akkor egy évre eltiltja mindkettejüket - fizetés nélkül. Ezért, kelletlenül bár, de összeszedték magukat. Volt is miért.

Ahogy a RAW és a Smackdown mezőnye különvált, úgy a bajnoki övekkel is ez történt. És a 2002-es No Mercy gála volt az az esemény, ahol megkoronázták a Smackdown legeslegelső önálló tag team bajnokait. A nyolccsapatos versenysorozat döntőjébe Edge és Mysterio, valamint Benoit és Angle jutottak be...

WWE No Mercy 2002
2002. október 20.
Little Rock, Arkansas, USA
Kommentátorok: Michael Cole és Tazz




Elárulhatom: ez a küzdelem kapta a 2002-es "év meccse" díjat a Wrestling Observertől. A csapatviszály még hónapokig folytatódott (többek között a Guerrerók részvételével is), mígnem 2003 elején Benoit és Angle újból egymás ellen vívtak egy klasszikus meccset, immáron a világbajnoki címért. De az már egy másik történet...

* * *

Ha ennyi nem volna elég, következő meccsünket még annyira sem érdemes kihagyni, mint bármelyik másikat! Túl sok felvezetést sem igényel a dolog - két halhatatlan legenda és az első alkalom, amikor egy WWE ringben földre szállt a Pokol. Tartsatok velünk akkor is!

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.