A tag team mezőny érdekes valami. Időről-időre elhanyagolják, aztán
mindig jön egy vezetőség, aki kitalálja, hogy ők márpedig összerakják a
valahavolt legjobbat. Néhány hónapig erőlködnek (főleg szóban, bár néha
tettekben is), aztán úgy merül ki a dolog, hogy tulajdonképpen észre
sem vesszük, mikor szűnt meg lényegesnek lenni. A mai alkalommal egy
olyan időszakba térünk vissza, amikor a műfaj épp elég nagy hangsúlyt
kapott (jórészt egy bizonyos Paul Heymannek köszönhetően). Időgépünk
2002-be tart, amikor is az önálló arculatot kapó Smackdown nagyban
versengett a RAW-val és ennek keretein belül olyan kiváló pankrátorok
kerültek egy csapatba egymással, akik később egyéniben is nagy sztárok
lettek - vagy már azok voltak. Szenzációs meccsekkel vétették észre
magukat, mint például ezzel itt, amiben négy korábbi vagy későbbi
világbajnok vett részt, az újonnan létrehozott övek megszerzéséért! CHRIS BENOIT/KURT ANGLE VS. EDGE/REY MYSTERIO WWE TAG TEAM BAJNOKI CÍMMÉRKŐZÉS Azok
után, hogy a WWE felvásárolta a WCW-t és az ECW-t, valamint a bukott
szervezetek által indított Invázió is véget ért (sokan máig úgy
gondolják, hogy ez volt a legkínosabban elszalasztott lehetőség a
pankráció történetében), Vince McMahon és csapata lényegében
egyeduralkodó maradt a pankrációvilág csúcsán. Azonban ez nem
feltétlenül jó dolog. Verseny híján rendre elkényelmesedik az ember, és
azt sem szabad elfelejteni, hogy a biznisz résztvevőin kívül a
rajongók is ahhoz szoktak, hogy állandó rivalizálás zajlik, nem csak
egy-két pankrátor, hanem komplett szervezetek között, hiszen sokan
közülük ebben a légkörben váltak a pankráció szerelmeseivé. Vince is
tudta, hogy lépnie kell valamit. Ez a bizonyos lépés volt az ún.
"Brand Extension", ami azt jelentette, hogy különválasztották
egymástól a RAW és a Smackdown mezőnyét. Míg korábban ugyanazok a
pankrátorok szerepeltek mindkét műsoron, innentől kezdve nem volt
többé átjárás. Az adások külön igazgatót kaptak, és egy speciális
RAW-n megkezdődött a Draft, vagyis a pankrátorok válogatása. Ennek
kettős célja volt; egyrészt mesterségesen próbáltak konkurenciát
teremteni műsoraiknak, hogy erősítsék a versenyszellemet. Másrészt
pedig szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy a WWE-ben immár
túlontúl sok pankrátor dolgozott. Sokan áramlottak be a WCW-ból és az
ECW-ból, ráadásul ez volt az az év, amikor hetek, hónapok leforgása
alatt olyan fiatal sztárok kerültek fel a fő rosterre, mint John Cena, Randy Orton, Batista, Shelton Benjamin - és a villámgyorsan csúcsra kerülő Brock Lesnar. Ha továbbra is ugyanazokat az embereket futtatták volna mindkét
műsoron, csomónak közülük nem jutott volna hely. Aki garantáltan top
szervezetnél akart dolgozni, annak már nem volt más választása, mint a
WWE. Vince pedig már csak azért is magánál akarta őket tartani, hogy
távol tartsa a kipróbált birkózókat más, esetlegesen feltörekvő
szervezetektől. A Brand Extension erre a problémára is választ adott.
Az
eredeti Draftot még egy "szabadügynöki" periódus követte, amikor a
pankrátorok ide-oda igazolhattak (ez nyilván arról szólt, hogy ki-ki hol
találta meg a helyét). Mire felszállt a füst, az utólagos
tapasztalatok alapján elmondható, hogy a RAW-ra inkább a nagyobb
névértékkel bíró pankrátorok kerültek, míg a Smackdown jellemzően a
tehetséges birkózókat választotta. Bátorkodom azt mondani, hogy 2002
második felében a Smackdown rendelkezett az erősebb rosterrel, és ebben
az időben nem egyszer előfordult, hogy legyőzték a RAW-t a
nézettségi versenyben (ha valaki esetleg visszanézné az értékeket,
vegye figyelembe, hogy a Smackdown hálózaton futott, míg a RAW kábelen,
és mindkettőt máshogy számítják). Ez pedig helyenként elég skizofrén
helyzeteket eredményezett. Csak gondoljatok bele abba a
helyzetbe, hogy a WWE-nek mindig is a RAW volt a zászlóshajója, ők ezt
tekintik első számú műsoruknak, így a hétfő esti adás sikere a
legfontosabb. Ennek a RAW-nak az az Eric Bischoff volt a tévében is
látható General Managere, aki korábban a WCW vezetőjeként nyíltan
vállalta, hogy tönkre akarja tenni a WWE-t. Mondhatni, hogy ezek után
talán nem is volt akkora gond, ha vesztésre állt a Smackdown ellen,
mely műsort apuci kicsi lánya, Stephanie igazgatta. Igen ám, csakhogy a
RAW esetében valójában a McMahon-család emberei voltak a valódi
döntéshozók, míg a Smackdownon az ECW korábbi főnöke, Paul Heyman
tevékenykedett a színfalak mögött. Vagyis gyakorlatilag nem Stephanie
verte házon belül Bischoffot, hanem Heyman Vince-éket! Mindfuck! A tag
team divízió erősítése, amit Stephanie saját ötleteként tálalt a
tévében, szintén egy Heyman által megálmodott koncepció volt.
A
tag team birkózás sokat változott az új évezredben. A hosszú távon is
állandó csapatok helyét mind inkább átvették a rövid távú, vagy
alkalmi tag teamek, amelyekben már nem csapatspecialisták, hanem
kitörési lehetőséget kereső, vagy ideiglenesen mellékutakon járó
egyéni pankrátorok szerepeltek. Nagyrészt az ún. "Smackdown Six"
esetében is ez volt a helyzet; Edge, Rey Mysterio, Chris Benoit, Kurt
Angle, valamint Eddie és Chavo Guerrero tartoztak Heyman
kiválasztottjai közé, és szinte bármilyen párosításban remek meccseket
játszottak egymással. A társaság tagjai közül Atlanta olimpiai bajnok
birkózója, Kurt Angle már ekkor exvilágbajnoknak mondhatta magát, a
többiek közül pedig Benoit és Eddie 2004-ben, Edge és Rey 2006-ban
nyertek világbajnoki öveket. Chavónak egy ECW bajnoki cím jutott
2007-ben, ami bár egyértelműen alacsonyabb presztízsű, hivatalosan
mégis világbajnokságnak minősül. Mondhatni, "bajnokcsináló" időszak
volt ez valamennyiük pályafutása során - és itt nem csak a tag team
bajnoki címmérkőzésekre gondolok. A csapatok közötti összhang
kialakítása nem mindig volt egyszerű eset. A Guerrerók ugyebár rokonok
voltak, így többnyire jól megértették egymást, és Edge is az
alábbiakat írta Reyről: "A ringen kívül is jó barátok vagyunk. Teljesen más stílusban birkózunk, ám mégis jól kiegészítjük egymást."
Ami viszont biztos: Angle és Benoit karakterei nem jöttek ki jól egymással a
ringen belül. Számos emlékezetes meccset vívtak a 2001-es év során, és a
sorozatnak talán csak az vetett véget, hogy a kanadai súlyos
nyaksérülést szenvedett, aminek következtében egy teljes évet ki kellett
hagynia. Röviddel visszatérése után már megint Angle ellen birkózott -
aztán Stephanie párba állította őket, és közölte velük, hogy ha nem
hajlandóak együtt dolgozni, akkor egy évre eltiltja mindkettejüket -
fizetés nélkül. Ezért, kelletlenül bár, de összeszedték magukat. Volt is
miért. Ahogy a RAW és a Smackdown mezőnye különvált, úgy a
bajnoki övekkel is ez történt. És a 2002-es No Mercy gála volt az az
esemény, ahol megkoronázták a Smackdown legeslegelső önálló tag team
bajnokait. A nyolccsapatos versenysorozat döntőjébe Edge és Mysterio,
valamint Benoit és Angle jutottak be... WWE No Mercy 2002 2002. október 20. Little Rock, Arkansas, USA Kommentátorok: Michael Cole és Tazz Elárulhatom:
ez a küzdelem kapta a 2002-es "év meccse" díjat a Wrestling
Observertől. A csapatviszály még hónapokig folytatódott (többek között a
Guerrerók részvételével is), mígnem 2003 elején Benoit és Angle újból
egymás ellen vívtak egy klasszikus meccset, immáron a világbajnoki
címért. De az már egy másik történet... * * * Ha ennyi nem volna elég, következő
meccsünket még annyira sem érdemes kihagyni, mint bármelyik másikat!
Túl sok felvezetést sem igényel a dolog - két halhatatlan legenda és
az első alkalom, amikor egy WWE ringben földre szállt a Pokol.
Tartsatok velünk akkor is!
Nincsenek megjegyzések