Header Ads

101 meccs, amit látnod kell - Én és a kisöcsém

Sorozatunk következő epizódjában elsősorban a birkózás szerelmeseinek teszünk a kedvére. Azaz... Kétségtelen, hogy koruk legképzettebb pankrátorai közül lép ringbe kettő, azonban a küzdelem személyes felhangjai miatt nem lehet azt mondani, hogy csak amolyan sportszerű meccsről van szó, ahol birkózunk egy jót, aztán győzzön a jobbik. Épp ellenkezőleg, ez a mérkőzés egy családon belüli rivalizálás történetét katapultálja új magasságokba. Egy igazi pankrátorfamília sarjai esnek egymásnak, és bizony minden tudásukra szükségük lesz, amit édesapjuk rettegett Pincéjében elsajátítottak. Hölgyeim és uraim, időgépünk büszkén prezentál nektek egy párharcot, amit számos szakíró egyszerűen csak úgy jellemez, mint minden idők legjobb WrestleMania-nyitómeccsét! Irány 1994!

BRET HART VS. OWEN HART




A testvérharcok mindig különös jelentőséggel bírnak, nem csupán a pankrációban, hanem szinte valamennyi sportágban, talán még a csapatsportokban is. Egyéni küzdelmekben pedig pláne, hiszen annak is volt valami diszkrét bája, amikor a Schumacher testvérek csaptak össze a versenypályán, az ökölvívó promóterek pedig súlyos százmilliókat fizettek volna érte, ha a két Klicsko hajlandó lett volna kiállni egymás ellen. Ez persze nem véletlen, hiszen bár a testvérek rivalizálása az egyik legtermészetesebb dolog, ami csak létezik, a nyílt küzdelem tiltott gyümölcsnek számít. Időről-időre azonban kedvenc műfajunkban is előfordul, hogy egy családon belüli viszályt a ringben rendeznek le. Ha testvérekről van szó, elég csak Matt és Jeff Hardyra gondolni, vagy még régebbről Rick és Scott Steinerre, de Eddie és Chavo Guerrero is megkóstolták egymást (bár ők nagybácsi-unokaöcs kapcsolatban álltak, a kis korkülönbség hozta őket közelebb).



Minden idők egyik leghíresebb pankrátor-klánja a kanadai Hartoké. A családalapító Stu Hart fiatalkorában még idomított grizzlymedvékkel birkózótt (később tartottak is egyet a családi kúrián), majd Kanada legnépszerűbb pankrációszervezetét, a Stampede Wrestlinget irányította hosszú évtizedeken át, és minden idők egyik leghíresebb (és leghírhedtebb) trénere lett belőle. Több tucat pankrátort készített fel hosszú pályafutása során, köztük számos világbajnokot, mint amilyen Edge, Christian, Chris Jericho és Mark Henry. A legendás "Dungeon" (Pince) falai között talán még most is visszhangoznak a fájdalomüvöltések, Stu ugyanis nem bánt kesztyűs kézzel tanítványaival (ahogy saját fiaival sem), még aggastyánként is képes volt sírásig kínozni száz kiló fölötti, erejük teljében lévő férfiakat.




Stu Hartnak tizenkét gyermeke született, nyolc fiú és négy lány. A fiúk közül valamennyien pankrátorok lettek (bár egyikük megragadt a bíráskodásnál), lányai pedig kivétel nélkül pankrátorokhoz mentek feleségül. A család életéről szóló, helyenként horrorisztikus történetekbe most nem mennék bele, nekünk most Stu nyolcadik, illetve legkisebb gyermeke számít: Bret és Owen, a legtehetségesebbek a famíliából, akik 1993 végére már a WWE oszlopos tagjai voltak.



Megjegyzés: mint ismeretes, a szervezet 2002-ig WWF - World Wrestling Federation - néven futott, mígnem a "pandamacis" természetvédőkkel - World Wildlife Fund - folytatott pereskedés odáig fajult, hogy nevet kellett változtatniuk, azóta beszélünk WWE-ről. A félreértések elkerülése végett és az egyszerűség kedvéért sorozatunkban következetesen WWE néven fogunk hivatkozni rájuk.



A "Hitman", Bret Hart már exvilágbajnokként érkezett meg az 1993-as Survivor Seriesre, ahol egy 4 a 4 elleni eliminációs mérkőzést vívott, fivérei (Bruce és Keith), valamint öccse oldalán. A "Rakéta" becenévre hallgató Owen még nem rendelkezett hasonló eredményekkel, ráadásul ő volt az egyetlen Hart, aki kiesett a meccsből, miután összeütközött a lábát fájlaló Brettel, aki lezuhant a ring széléről, és balesete elterelte fivére figyelmét az ellenfeléről (bizonyos Shawn Michaelsnek hívják az embert, aki tust ért el rajta). A Hartok végül győztek, ám a meccs után Owen talán túlzott indulattal kérte számon a történteken Breten.



És nem állt meg
ennyinél. Két héttel később bejelentette, hogy kihívást intéz fivéréhez, mérkőzzenek meg egy az egyben, hogy rendezni tudják nézeteltéréseiket. Bret azonban visszautasította a kihívást. "Bárki ellen kiállnék, hogy fel tudjak nőni azokhoz a szavakhoz, miszerint én vagyok a legjobb, aki valaha volt, van és lesz." - mondta a Hitman. - "De semmilyen körülmények között nem ütköznék meg a saját testvéremmel."



Egy ideig úgy tűnt, Owen hallgat az okos szóra. Bret kijelentette, hogy megbeszélték a problémáikat, sőt, lekötött maguknak egy tag team bajnoki címmérkőzést a januári Royal Rumble-re, ahol ő és Owen a szintén kanadai Quebecers csapatával néztek szembe. Azonban a küzdelem során Bret lába újra "megsérült", és a bíró végül beszüntette a küzdelmet, amikor már állni sem tudott. Így viszont természetesen vereséget szenvedtek, és Owen ismét dühösen becsmérelte bátyját, mondván, hogy már sokkal korábban be kellett volna váltania őt a meccsbe. Az egészet azzal tetőzte be, hogy kirúgta Bret alól fájós lábát. Így már-már egyetemesnek tűnik, hogy a testvérharc elkerülhetetlen volt.



Illetve, nem egészen. "Sérült" láb ide vagy oda, Bret megnyerte a 30 emberes Rumble meccset, és ezzel jogot szerzett arra, hogy kihívja a világbajnok Yokozunát a jubileumi tizedik WrestleManián. Csakhogy nem volt ezzel egyedül, ugyanis Lex Lugerrel egyszerre estek ki a Rumble végén, így mindkettejüket győztesnek nyilvánították. Sorshúzás döntött arról, hogy melyikük mérkőzhet meg először Yokozunával, míg a másiknak az első címmeccs győztesével kellett megküzdenie. Ám hogy ez a másik fél ne legyen előnyben amiatt, hogy ellenfele már a második meccsét vívja egyetlen estén, őt is kötelezték arra, hogy vállaljon egy plusz meccset a WrestleManián. A sorsolás értelmében Luger kapta meg először Yokozunát, így mielőtt Bret is ringbe léphetett volna az övért, előbb el kellett intéznie Owent, aki nem is titkolta, mennyire örül a lehetőségnek. Úgy érezte, most végre megkapta az esélyt arra, hogy kilépjen sikeres bátyja árnyékából - egyenesen odáig ment, hogy kijelentette, Bret világ életében igyekezett elnyomni őt, mert tudta, hogy tehetségesebb nála -, és minderre a világ leghíresebb arénájában, a WWE mekkájának számító Madison Square Gardenben kerülhetett sor.



WWE WrestleMania 10
1994. március 20.
New York City, NY, USA
Kommentátorok: Vince McMahon és Jerry "The King" Lawler



Mint azt a bevezetőben említettem, számos szakíró minden idők legjobb WrestleMania-nyitómeccsének tartja ezt az ütközetet. Ez volt a csata, ami beindította Owen karrierjét (gyorsan fel is vette "a Hartok Királya" nevet), ami sajnos sosem bontakozhatott ki igazán. Hogy miért nem, és mi lett a sorsa a tragikusan fiatalon elhunyt sztárnak, ezt majd egy későbbi cikkben fogjuk kivesézni.



Még annyit: Bret végül megszerezte második világbajnoki címét a Yokozuna ellen vívott főmeccsben.



* * *



Legközelebb az Attitude-érát vesszük majd célba, ahonnan egy keveset emlegetett, ám annál kaotikusabb mérkőzés vár bennünket. Tartsatok velünk akkor is!

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.