Header Ads

101 meccs, amit látnod kell! - Egy "nyers" tízemberes

Újabb résszel jelentkezik a pankráció történetének legjobb és legemlékezetesebb mérkőzéseit felidéző sorozatunk, melyben ezúttal revizitálunk egy korszakot, ami a maga módján hasonló felállással jelentkezett, mint a 2013 és 2016 között látható WWE. Időgépünk a 2000-es évet veszi célba, amikor is a WWE pankrátorainak tisztességesebb fele éppen a "McMahon-Helmsley Éra" rabigáját nyögi. Triple H és újdonsült felesége, Stephanie kényük-kedvük szerint alakíthatnák a szervezet arculatát, ha nem lenne pár megátalkodott egyén, aki kötelességének érzi, hogy beleköpjön a levesükbe, mint például Mick Foley és The Rock. Cserébe ők minden alkalmat megragadnak arra, hogy megkeserítsék a lázadozók életét, és ezzel is megkönnyítsék Triple H címvédéseit. Egyik alkalommal például 5 az 1 elleni küzdelemre írták ki az aktuális kihívót, Foley-t. Ám a dolgok hamarosan váratlan fordulatot vettek...

TRIPLE H / X-PAC / THE RADICALZ vs. MICK FOLEY / THE ROCK / RIKISHI / TOO COOL

Az élet gyakran produkál különös fordulatokat. Elvégre ki gondolta volna 1999 végén, amikor Triple H "feleségül vette" apuci kicsi lányát, Stephanie McMahon-t, hogy olyan láncreakció veszi kezdetét, aminek a következményei évtizedeken át befolyásolják majd a pankrációipart? Ki sejtette volna, hogy a képernyőn bimbózó románc egy nagyon is valós dinasztia születése lesz? Most, csaknem 18 évvel később első kézből láthatjuk, mivé is nőtte ki magát az, ami ezekben a hónapokban kezdődött.

Az egész úgy indult, hogy Stephanie eredetileg egy Test nevű - világéletében középkategóriás - pankrátorhoz készült hozzámenni, ám mielőtt a frigy létrejöhetett volna, a Vince McMahon-nel hadakozó Triple H felfedte az igazságot: Las Vegasban leitatta/elkábította Stephanie-t, és amíg az ifjú hölgy öntudatlanságban leledzett, mindjárt feleségül is vette őt egy autós "kápolnában", merthogy ott olyan is van. Csak halkan mondom; igaz, hogy ezeket a jeleneteket kizárólag a tévébe szánták, de Stephanie később beszámolt róla, hogy Vince a tényleges esküvőjüket is PPV-n akarta közvetíteni négy évvel később, Triple H pedig esküszik rá, hogy ha felesége engedné, a WWE mindenható ura még a szülőszobába is tévéstábot küldene...

De térjünk vissza 1999-be. A botrányos véget érő esküvő után Triple H ajánlatot tett Vince-nek: szabályok nélküli meccs kettejük között az Armageddon gálán; amennyiben Vince győz, a házasságot érvénytelenítik, ám ha HHH diadalmaskodik, akkor minden marad a régiben, ráadásul újabb esélyt kap a világbajnoki öv megszerzésére. Nos, Hunter győzött, az öreg McMahon kapott néhány kellemetlen csapást a pöröllyel, Stephanie pedig úgy döntött, hogy nem is olyan rossz dolog Mrs Triple H-nek lenni, és még a véres halomban fetrengő Vince felett férje karjaiba omlott.

Mivel a "főnök" nem épülhetett fel egyhamar ebből a verésből, a másik két McMahon, Linda és Shane pedig távol voltak, a WWE irányítása Stephanie és Triple H ölébe hullott. Ez volt a McMahon-Helmsley Éra (a HHH eredetileg a Hunter Hearst Helmsley rövidítése, innen származik az utóbbi név), aminek a fenntartásában a D-Generation X segédkezett - a legendás csapat kivétel nélkül Triple H jó barátaiból állt, mint X-Pac, valamint a tag team divíziót uraló New Age Outlaws (Road Dogg és Billy Gunn). Hunter természetesen a bajnoki címmérkőzését is megkapta, és a 2000-es év legelső RAW-ján le is győzte az addig regnáló Big Show-t.

Ebben az időszakban Mick Foley jelentette a legnagyobb kihívást az újdonsült főnökök számára (eleinte mint Mankind, később pedig mint Cactus Jack). Ennek a viszálynak a történetét már részletesen is kifejtettük a Szorító Podcast 16. részében; a lényeg az, hogy két hírhedt mérkőzést is vívtak egymással - egy Street Fightot a Royal Rumble-ön és egy Hell in a Cellt a No Way Out-on -, de a köztes időszakban sem tétlenkedtek, ráadásul az új főnökség váratlan szövetségesekre bukkant Foley leamortizálásában, ami már csak azért is ironikus, mert az említett szövetségeseket egy héttel korábban maga Foley mutatta be a WWE rajongóinak (vagy legalábbis azon részüknek, akik addig egy szikla alatt éltek).

Az év elején ugyanis egy komplett kis társaság tette át a székhelyét az erősen hanyatló WCW-ból a WWE-be. Azok után, hogy évekig elnyomták őket, gúnyt űztek belőlük, és megtagadták tőlük a kitörés esélyét, Eddie Guerrero, Dean Malenko, Perry Saturn és Chris Benoit úgy döntöttek, hogy nem áll szándékukban a süllyedő hajóval együtt megfulladni. A helyzetet súlyosbította, hogy a szervezeten eluralkodó színfalak mögötti káoszban épp egy olyan embert (Kevin Sullivant) terveztek hatalmi pozícióba helyezni, aki hírhedten rossz viszonyban állt az említett négyessel, közülük is főleg Benoit-val. A huzavona azzal ért véget, hogy a WCW elengedte Guerreróékat, Benoit pedig annak ellenére is kiharcolta, hogy csatlakozhasson hozzájuk, hogy időközben világbajnokká koronázták őt.

Bár a szervezet  fejesei talán nem tartották őket túl sokra, Guerrero szavaival élve a WCW a gerincét veszítette el, amikor ők távoztak, azokat a megbízható embereket, akikről a nézők is biztosan tudhatták, hogy rendre jó meccseket fognak vívni. Viszont a WCW vesztesége a WWE-nek nyereség: a kis csapat alig két héttel később már fel is bukkant a RAW-n, ahová látszólag a DX ellenlábasaiként érkeztek (Benoit élete első Smackdownján mindjárt HHH-val küzdött meg), azonban egy hétre rá az ő oldalukra álltak. Malenko, Saturn, Benoit és a gyorsan megsérülő Guerrero csapatát "Radikálisoknak" keresztelték el.

Hogy megpuhítsák Foley-t a heteken belül esedékes Hell in a Cell meccs előtt, Triple H és Stephanie egy 5 az 1 elleni Handicap meccsre írták ki őt a "Radikális" trió, valamint X-Pac és a világbajnok ellen. Ő azonban nem sokáig maradt egyedül, ugyanis The Rock (aki már korábban is kiállt mellette) önként jelentkezett, hogy vele menne a vágóhídra. Ez azonban még így is csak 2 az 5 ellen, és a meccs kezdetéig úgy tűnt, marad ez a - továbbra is egyenlőtlennek tűnő - felállás. Azonban az utolsó utáni pillanatban további segítséget is kaptak: megérkezett a leginkább kolosszális ülepméretéről ismert Rikishi (aki egyébiránt az Uso-ikrek édesapja, no és szegről-végről még The Rocknak is rokona), valamint a hozzá kapcsolódó - és kissé gagyi - hip-hop táncoscsapat, a Too Cool két tagja, Scotty 2 Hotty (aki minden idők leglököttebb kivégzőmozdulatának, a Worm-nek büszke tulajdonosa) és Grandmaster Sexay (aki pedig nem más, mint Jerry "The King" Lawler fia). Stephanie McMahon csak leste a kommentátorasztal mögül, hogy a RAW főmérkőzése az orra előtt alakult át egy 5 az 5 elleni afférrá.

WWE RAW is WAR
2000. február 7.
Dallas, Texas, USA
Kommentátorok: Jim Ross és Jerry "The King" Lawler

 
Általános igazság, hogy a heti adásokon megrendezett meccseket ritkábban emlegetik, mint a PPV-s küzdelmeket, hiszen rendszerint ez utóbbiak azok, ahol az igazán nagy dolgok történnek. Azonban egy RAW néha még jobban át tudja adni az Attitude éra féktelen hangulatát, mint valamelyik korabeli fizetős gála. Erre a kaotikus küzdelemre talán már csak kevesen emlékeznek, de az biztos, hogy a maga idejében kevesen álltak fel elégedetlenül a tévéjük elől. Ó, és láthattuk Kane visszatérését, aki azóta volt távol, mióta korábbi csapattársa, X-Pac ellene fordult. Mellette pedig a jó öreg Paul Bearer, a Brothers of Destruction legendás menedzsere. Minő nosztalgia!

Foley teljes idejű pályafutása hamarosan a végéhez ért, The Rock viszont igazi közönségkedvencként vitte tovább a fáklyát - és tette azt jó ideig a később Vince-szel és Shane-nel kiegészülő McMahon-Helmsley uralommal szemben. A Too Cool maradt az, ami volt, míg a Radikálisok közül végül Eddie és Benoit futott be komoly karriert a WWE-ben (aminek jó néhány fejezetét látni fogjuk majd), a kiöregedőben lévő Malenko és a helyét továbbra is csak kereső Saturn nem váltak meghatározó egyéniségekké.

* * *
Sorozatunk következő epizódjában közelebb fogunk kerülni a jelenhez, mint az eddigi részek során bármikor. Egy nagy kedvenc (izé, lehet, hogy egyesek számára nem annyira nagy, mások számára meg kifejezetten a kedvenc antitézise) küzdelme következik az egyik legkomolyabb ellenlábasával szemben, méghozzá olyan környezetben, ahol szinte minden körülmény az ellenfelének kedvez! Tartsatok velünk legközelebb is!

1 megjegyzés:

Üzemeltető: Blogger.