Header Ads

Podcast helyett...

…avagy milyen szellemi színvonalon van az az ember, aki NEM néz profi birkózást, miközben ilyen gyöngyszemekről marad le.

Azok közületek, akik rendszeresen hallgatják a Szorító Podcastet, valószínűleg már tudják, hogy Bártfi és jómagam ügyes-bajos dolgaink miatt egyre kevesebb időt töltünk a heti WWE termék naprakész nyomon követésével, ehelyett főleg az internetes beszámolók alapján (vagy a párpercesre összevágott Youtube-videókból) tájékozódunk a történésekről, és sokszor ez alapján hozunk ítéleteket is. Azonban – hogy két közmondással indítsak – jó pap is holtig tanul, és természetesen nem eszik olyan forrón a kását. Hogy ez mit jelent? Nos, azt, hogy a látatlanban meghozott ítéletekkel természetesen gyakran tévedhetünk, valamint azt, hogy a Doktor idővel úgyis megnéz mindent, amint ideje, kedve és lelkiállapota megengedi. És milyen jó, hogy így tettem, máskülönben lemaradtam volna az alábbi magvas gondolatokról! Íme, szemelvények az elmúlt két hét WWE műsoraiból, amiket a podcastben NEM mondtunk el nektek!


RAW (július 24.)

- Mint ismeretes, egy éjszakával korábban került megrendezésre a nem túl sikeres Battleground PPV a jó Philadelphiában, ahol eleve félház volt, a Punjabi Prison alatt annak is a fele hazament, mert nem látott semmit, az idő nagy részében pedig tücsökciripelés hallatszott. Merő véletlen lenne, hogy Roman Reigns ezek után úgy köszönt be másnap, miközben felsorolta az eredménylajstromát, hogy „Royal Rumble-t is nyertem. És Philly AKKOR BEZZEG hangos volt!”?

- A RAW nyitányaként elmondjuk, hogy Jason Jordan debütál. Aztán hátsó szegmensben is elmondjuk, hogy Jason Jordan debütál. Jason Jordan maga is elmondja, ő márpedig itt most debütál. Aztán így is lesz. Az ellenfele pedig? Curt Hawkins. De szemetek vagytok! Más kérdés, hogy egy Hawkins meccs kb. a La Familia napjai óta nem kapott ekkora reklámot. Maga az ember is csak akkor, amikor Finn Bálor egy fotóval gratulált neki a zsinórban száz vereségéhez.

- Ha hallgattál volna lányom, bölcs maradtál volna. A derék Emma pontosan egy héttel korábban panaszkodott Twitteren a női öltözőből, hogy ő már megint csak hátul ücsörög, miközben a kolléganői villognak. A powers-that-be meghallgatta könyörgését, és mivel ők már csak ilyen kegyes istenek, rögtön megadták neki a lehetőséget… hogy jobboljon egy ízeset Nia Jaxnek. Szegény Emma. Érdemes lenne visszapostázni őt az NXT-be, hogy segítsen ráncba szedni a fiatalokat, mert ennek így nincs sok értelme.

- Ha már Battleground utózöngék, nem mehetünk el szó nélkül a hölgyek mellett. Sasha Banks és Bayley tévés keretek között ismét kihozták a lehetőségeikből a legjobbat (ha ez jövőre nem lesz egyéni meccs a WrestleManián, irgum-burgum leszek), de most nem is ez a lényeg, hanem utaljunk vissza a Smackdownos hölgyek előző napi finisére. Natalya fejjel előre nekilökte Charlotte-ot az egyik sarokpárnának, aztán pinnelte. Ez a befejezés többek között tőlem is kritikát kapott a podcastben, gyenge és antiklimatikus mivolta miatt. Erre itt mi történik? Sasha beadja Bayley-n UGYANEZT a mozdulatot, de nem azért, hogy pinnelje, hanem hogy előkészítsen vele egy dupla térdest, amivel előkészít egy felső köteles manővert. Magyarul: ez itt nem befejezés, hanem egy setup SETUPJA. Akármi legyek, ha ez nem egy fricska volt. További vicces momentum, amikor Bayley picit túlpozicionálja magát a roll-up finisnél, minek következtében Sasha heveny orrplasztikát kap barátnője fenekétől, lévén, hogy a nózija pár centivel arrébb tolódik az arcán.


- Sheamus és Cesaro, a Club, a Revival és a Hardyk szerintem jelenleg abban a fázisban vannak, ahol minden héten sorsot húznak. Ti ketten birkóztok, a harmadik kommentál vagy interferál, aki pedig a legrövidebbet húzza, az az öltözőben, monitoron keresztül követi az eseményeket. A jelek szerint a győztesek kiléte is hasonló módon dőlhet el…

- Csak nekem tűnt fel, hogy ez a Miztourage szakasztott úgy funkcionál, mint 2009 magasságában a Legacy? Már ami az in-ring munkájukra vonatkozik, persze. A 3-a-2 elleni handicap meccsükön az időgép visszarepített abba az érába, amikor kb. minden RAW főmeccse hasonló volt, Hunter, Cena, Batista és Big Show valamilyen spontán párosításával a túloldalon. A különbség? Cody Rhodes-ra és Ted DiBiase Jr.-ra azért akkoriban feltörekvő fiatalokként tekintettünk, Bo Dallas és Curtis Axel meg gigajobberek. Bár a pedigréjüket tekintve ők is befértek volna a Legacyba. Na jó, még egy utolsó Legacy-vonatkozás: Maryse anno DiBiase barátnőjét alakította egy rövid ideig a tévében, és ők voltak a Million Dollar Couple. Emlékszik még erre valaki?

- A Shield-féle fist bump megtagadása Ambrose részéről meglehetősen drámai pillanat is lehetett volna, elvégre a két karakter történetének folytonossága valami egészen WWE-szerűtlen szinten van kezelve. Persze, ehhez a dinnye Rollinséknak nem ártott volna emlékezni arra, hogy ha előtte egymás nyakába ugrunk, akkor vajmi keveseket fog érdekelni, hogy összeérintjük az öklünket, avagy sem.


SmackDown Live (július 25.)

- Bemelegítésképpen: tudom, hogy a két város nincs túl messze egymástól, ami logisztikai szempontból fontos a produkciós stábnak, de vajon kinek a zseniális ötlete volt az, hogy a RAW Washingtonból, a Smackdown pedig Richmondból jelentkezik két egymást követő napon? Ha valaki esetleg nem tudná, a polgárháború idején előbbi az Unió (Észak), utóbbi pedig a Konföderáció (Dél) fővárosa volt. Kíváncsi vagyok, van-e ennek valami szimbolikus jelentése a Szmekkre nézve.



- Emlékeztek még, milyen rossz volt a Styles-Owens befejezése a Battlegroundon? Nos, a kósza hírek szerint ez nem véletlen, ugyanis a két több évtizedes veteránnak (plusz a bírónak) sikerült ELBOTCHOLNIA azt (magyarul: frankón nem az lett volna a vége). És akkor még mondja nekem valaki, hogy a profi birkó nem igazi, holott Owensnek fogalma sem volt róla, hogy bajnokként fogja elhagyni Philly-t! It’s still real to me dammit! De egyet se féljünk, a WWE a tűzoltás nagy mestere, már száguldott is a telefon Chris Jerichónak, hogy MENTSEN MEG MINKET (#saveus), ő pedig jött is, és miután feltehetően felírta a komplett stábot a LISTÁRA, így is tett, egy remek promo és egy jó meccs után díjnyertes FedEx-futárként kézbesítette vissza az övet AJ-nek. Köszi Y2J! Ezért már megérdemled, hogy a WWE valamennyi alkalmazottjának kötelezően elő legyen írva az összes publikált Fozzy klip megtekintése.

- Naomi feldíszítette a női övet mindenféle csillogó izékkel, ami Nattie-nak nem túlzottan tetszett, mondván, ezzel csak megszentségteleníti azt. Izé… tényleg nem akarok vele semmi rosszat, elvégre az általános felháborodásban sem osztoztam anno, de csak nekem jutott eszembe ezen a ponton, hogy ennél rosszabb dolog is történt már női övekkel?

- Lanának az a gimmickje, hogy NEM TUD BIRKÓZNI. De komolyan. Nem hittem volna, hogy ebben az érában még megérek egy ilyet.

- Erősen el kellett gondolkodnom azon, hogy a WWE most épp megint eldöntötte, hogy a Network helyett a tévés adásokra fog rágyúrni, vagy csak az összes producer raportra lett rendelve a Battleground után (vagy mindkettő), mert Baron Corbin és Shinsuke Nakamura a korábbi bénázásuk után ezen az adáson bemutatták pontosan azt a meccset, amit a PPV-n kellett volna, sok strike-kal, és kielégítő befejezéssel.


- Megértem, hogy Jindernek erős a váltás, már csak azért is, mert WWE bajnokként – a PPV-ket leszámítva – jobbára egy midcard bajnok pozíciójában (és műsoridejével) szerepel a heti adások cardján, de azért ENNYIRE nem kellett volna betojni John Cenától. Nem harap. Mindenesetre star-struck Jinder kissé megilletődötten promózott Big Match Johnra, aki épp csak fel nem vonta a szemöldökét, hogy ejnye, padawan, hát ezért adtam oda neked a komplett gyúrósnaplómat? Cena kiváló promóval előkészíti kettejük meccsét a Summerslamre, azazhogy mégsem, mert Daniel Bryan inkább kihívói meccset hirdet jövő hétre, ugyanis a kreatív csapat kedd hajnalban megszülte azt, hogy Cenát zsuppoljuk át teljes időben a RAW-ra. Éljenek a jól előkészített, hosszú távú döntések!
 

RAW (július 31.)

- Paul Heyman ravaszkodása vagy nem ismer határokat, vagy csak paranoiás vagyok. A birkózó promókban vannak bizonyos alapsémák, amiket ugyan fel lehet rúgni, csak nem érdemes. Ezek közül az egyik, hogy amikor felsorolást tartasz, azt hagyod a végére, ami a sztori, a reklám vagy bármi egyéb szempontjából a legrelevánsabb, egyszerűen azért, mert az emberekben az marad meg leginkább, amit utoljára mondasz. Nos, Lesnar leendő ellenfeleit sorolva feltűnő volt, hogy Heyman következetesen Joe-t hagyta utoljára. Azt a Joe-t, akihez jóval kevesebb matériát csatoltak az írók, mint mondjuk Roman Reigns-hez. Különös is volt hallgatni, hogy Heyman középen(!) felsorolta Reigns komplett kilométer hosszú eredménylajstromát, aztán mégis Joe-val fejezte be. Ez a promo logikájából nem következett volna. Ha hinnék az összeesküvés-elméletekben, azt mondanám, Heyman Joe-t akarja bajnokként látni… Abban viszont biztosan hiszek, hogy a vén zsivány csalódott volt, amiért a UFC-s pletykákra utaló „ULTIMATE price” kiszólására zéró reakció érkezett a közönség részéről.

- Szegény Jason Jordan egyelőre a karizma két lábon járó fekete lyukaként funkcionál, más kérdés, hogy Miznek meg annyi van belőle, hogy még ő sem képes elszívni. A sztorit senki sem veszi be, senki sem eszi meg, de ha ennek nem az lesz a vége, hogy Jordan Kurt ellen fordul, akkor én bezzeg lakmározni fogok: megeszem minden fattyú-sztorik királyát, Hornswoggle-t!

 

- Csóri Seth Rollins. Olyan bánatos kiskutyaszemekkel megy mindenhová Ambrose után, mint aki éppen a
döglődő pályafutását próbálja meg feléleszteni a középiskolai crush-jának könyörög némán, hogy vedd már észre, hogy szeretlek. Renee Young helyében komolyan kezdenék féltékenykedni, bár a backstage interjú közben mutatott vidám fejéből nem úgy tűnik, mintha nagyon bánná annak a lehetőségét, hogy Rollins egyszer hazáig követi élete párját. Más kérdés, hogy Ambrose eddig nem sok hajlandóságot mutat a kóbor kisállatok begyűjtésére. Valószínűleg a kukában alvás közben akadt velük néhány rossz tapasztalata.

- Ha már Rollins… a bevonulózenéjét immár a „Burn it Down” hörgés vezeti fel. Csak azt tudnám, hogy vajon mit akar leégetni. A Királyölő gimmick se volt kutya, Jaime Lannister legalább évtizedesen a Királyi Testőrségben szolgált, míg Rollinsnak volt kb. négy közös megjelenése a tévében a „királlyal”, már ami az új karakterét illeti, de ez? Mondanám, hogy már Kane-től lopunk catchphrase-t, ha nem tudnám, hogy ő a „Light the Fire” szlogennel kampányol épp politikusként. Mondjuk őt se lehet hibáztatni, a tűzgyújtás sokkal pozitívabb társadalmi célú üzenet, mint a porig égetés.

- Mondtam már, hogy imádom a csalódott közönségeket? Wyatt promója közben belengetjük Démon Bálor érkezését, Pittsburgh életre kel, aztán visszatérnek a fények, és ott áll Sima Bálor, akit moraj és csend követ. Félreértés ne essék: a Démon belengetése logikus a Summerslam előtt, mint ahogy a PPV-re való tartogatása is, de sokkal célszerűbb lenne úgy csinálni, hogy ne egy sima megjelenést előzzön meg, mert az olyan, mint amikor egyszeri Wyatts-ECW meccsen belengeted a tüzet, aztán nincs tűz.

- Miért érzem azt, hogy Big Cass-re óriási rikító betűkkel rá van írva (vagy fújva, szervusz nWo), hogy „MÉRETE MIATT MAIN EVENT PROSPEKTUS, AKIT TÚL HAMAR KIPRÓBÁLUNK, AZTÁN KUKÁZUNK?” Cass amúgy hízik, valószínűleg azért, mert a ringen belül birkózni tanul Big Show-tól, a ringen kívül pedig enni. Megkérdezhette volna Strowmant, hogyan is kell ezt csinálni. Különben azokat a hangokat sem értem, akik szerint Enzo ne menjen CW mezőnybe, mert nem tud birkózni. Az lehet, de a CW mezőnynek meg együttesen nincs annyi karizmája, mint neki, ami már egy okkal több lenne, hogy valaki bekapcsolja azt a műsort.


SmackDown Live (augusztus 1.)

 

- Ha már lúd, legyen kövér: magyarul, ha már elszúrtunk valamit, és az egész világ látta, hogy elszúrtuk, akkor a
WWE bevett módszere az, hogy játsszunk rá: szúrjuk el szándékosan is, és mutassuk meg mindenkinek, hogy a véletlen (vagy a sors) nem ural bennünket. Ez kísértetiesen emlékeztet a Doctor Who egyik zseniális mondatára: „Ha meg akarnak ölni, mutasd meg, ki a főnök, és halj meg előbb!” Oké, szóval azt akarom ebből kihozni, hogy a Battleground Baki után próbáltak csinálni egy még annál is bénább ref bumpot, és kis híján sikerült is, lévén, hogy Mike Chioda olyan messze állt, hogy Owens még utána is fordult, de így sem érte el. Kétségtelen, hogy annak az ütésnek a szele egy vállasabb embert is földre vitt volna, de hogy a szeme világát is elvegye… Mindenesetre a téves bírói döntés következtében Shane-ből is bíró lesz. Mondtam már, hogy mennyire nem jó, amikor a bíró mindkét birkózónál nagyobb?

- Uso #1 vagy Uso #2 kifejezetten hiteles Big E hangot produkál. Már csak egy logopédus kéne nekik. Az egész promóból a „twerkölő felnőtt férfiak, akik a harsonáikkal játszanak” részt sikerült csak megértenem, bár gondolom, ez volt a lényeg.

- Tyler Breeze lejöhetne a kábsziról. Van egy olyan érzésem, hogy ez már nem a Hardyk gombája, hanem minimum X-Pac hozta neki. „Két fontos kérdésre keressük a választ. 1. Hol van Fandango? 2. Miért nem hívom fel telefonon, ahelyett, hogy magamnak veszek fel szöveget?” Hát… eltaláltad, Miska, szarva közt a tőgyét.

- Indokolatlan közbevetés: amikor az adás 25. perce körül realizálod, hogy erre a műsorra lekötötték két értelmes (vagy annak tűnő) meccset, a többit pedig időhúzással szándékoznak megoldani… felbecsülhetetlen!

- Ha már korábban az internetes kampányokban rejlő végtelen lehetőségeket emlegettük, nem mehetünk el szó nélkül Sami Zayn mellett, akinél a fél internet (beleértve őt magát és Daniel Bryant is) könyörgött, hogy vegyék már ki a RAW midcard poklából, és zsuppolják át a Smackdownra, ahol jobban kibontakozhat. Vigyázz mit kívánsz, mert megkapod. Sami jelenleg éppen a Smackdown midcard poklában szenved, ami már csak azért is kínos, mert a Smackdownon NINCS egyéni midcard. Hát ez nem jött be, öreg. Reméljük, a kék lángok azért jobban ízlenek a vöröseknél. Plusz, Aiden English azért még mindig jobban énekel, mint Elias Samson.

- Chad Gable-nek fogja meg valaki az állát, én megfogom a bokáját, és hó-rukk, kezdjük el húzni. Ha sikerül rajta nyújtanunk tíz centit, még róla is kiderülhet, hogy Angle fia, csak egy másik államból. Ja nem, hiszen múlt héten a Touton publikált „Smacking Talk” műsorban kiderült róla, hogy valójában Bryan fia. Akkor meg jó lesz pöttömen is. Így is el tud dobni bárkit a holdig.



- Hát nem valami elképesztően aranyos, amikor Rusev éppen promózik, és látványosan várja, hogy megszólaljon az ellenfele zenéje? Komolyan mondom, a derék bolgár leginkább egy basset hound és egy beagle keverékére emlékeztet, és az ember szíve belesajdul a cukiságfaktorba, miközben nézi. Ezen még többet dob az, amikor VÉGRE megszólal a zene, és Rusev mindenre elszántan odakapja a tekintetét, aztán realizálja, hogy „Ja… ez csak az enyém.” Aztán persze annak rendje és módja szerint felharsant a „Voices”, és jöhetett, aminek jönnie kellett. Meglehetősen furcsa produkciós megoldás volt, hacsak nem az történt, hogy Road Doggék épp a hangtechnikus instruálása közben vették észre, hogy Randy Orton még ott sincs a gorilla pozícióban.

 

- Mr Kennedy óta tudjuk, hogy a top sztárokat NEM JÓ ÖTLET fejre ejteni. Ezek a hírek alighanem a messzi
Japánba is eljutottak valamiféle lovas (na jó, tengeri csikós) posta útján, mert a jó Shinsuke Nakamura első ijedségében kis híján úszva indult hazafelé, vagy épp a harakiri lehetőségét kereste, amikor Cena zúgott mint egy éji bogár, nekiment a ringnek, nagyot koppant aztán, majd elhallgatott. Mérkőzés utáni in-ring bocsánatkérést is keveset láttunk eddig ebben a bizniszben, annyi biztos, most erre is sor került, szóval médiatörténeti pillanat volt, de szerencsére John nem az a picsogós fajta, és egy legyintéssel elintézte az ügyet, amivel Nakamura háta mögött forgószelet indított el Kiotó felé, de hát kicsire nem adunk. A mérkőzés még tévés körülmények között is szuper volt, sajnálom, hogy nem nézhetünk meg közöttük egy teljes programot. A jó Shinsuke még azt is megmutatta, hogy mit kell tenni, ha nem látjuk Cenát… szemüveget a bírónak birkózónak! Hogy ez eddig miért nem jutott eszünkbe???

* * *

Hát, ennyit erről, kb. ezt NEM kaptátok meg ezen a héten a Szorító távolléte miatt, de igyekszünk mielőbb visszatérni! Természetesen számos dolgot kihagytam, elvégre ezek nem összefoglalók, és nem sok értelmét láttam leírni mondjuk a RAW Triple Threat meccséről, hogy „jó volt”. Jó, jó, de nem elég szaftos. :) Amennyiben elnyerte tetszéseteket a cikk, és időnk engedi, a jövőben is visszatérünk még hasonló szemezgetéssel, amiben megmutatjuk, hogy mi minden NEM rejlik a heti adások végtelen mély bugyraiban!

1 megjegyzés:

  1. hehe... csak mert volna NEM bocsánatot kérni Nakamura... Szerencsére hallott már ő is a backstage politicsről, és tudja, hogy ki az, akit nem szabad fejre ejteni (vagy ha már fejre ejtjük, gyorsan elhadarunk néhány gomenasai!-t).

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.