Header Ads

101 meccs, amit látnod kell! - DA MAN is here!


A múltkori vérfürdő után most könnyebben emészthető vizekre evezünk, időgépünk az 1998-as évet veszi célba. Javában dübörög a Hétfő Esti Háború, a WWF és a WCW szervezetek ádáz harca a nézettségért, amint műsoraik, a RAW és a Nitro azonos műsorsávban futnak minden hétfőn este, ráadásul két konkurens csatornán. Ez pedig ennek az időszaknak az egyik csúcspontja. A Meccs - így nagybetűvel. A pankrációvilág többszörösen megkoronázott császára, Hulk Hogan, élete egyik legnehezebb címvédése előtt áll - ellenfele egy birkózó, aki eddig a pontig még csak mérkőzést sem veszített...

HOLLYWOOD HULK HOGAN VS. BILL GOLDBERG
VILÁGBAJNOKI CÍMMÉRKŐZÉS


Az 1995 szeptembere és 2001 márciusa közötti időszak jeles fejezet nem csupán a pankráció, hanem a televíziózás történetében is. A Hétfő Esti Háború mindkét nagy szervezetet csúcsra járatta, ezen felül pedig lenyűgöző nézettségi értékeket hozott a USA Network (WWF) és a TNT (WCW) csatornáknak. Hogy érzékeltessem veletek: ekkoriban jóval többen néztek pankrációt az Egyesült Államokban, mint amennyi ma Magyarország összlakossága.



A háború első fele a WCW dominanciájáról szólt, különösen azok után, hogy megalakult a New World Order elnevezésű csapat, ami lényegében átvette az irányítást a szervezet felett. Ebben oroszlánrészt vállalt az a Hulk Hogan, aki a nyolcvanas évek óta a "jó" megtestesítője volt a pankrációiparban, azonban 1996 nyarán hátat fordított "a tejnek, az imáknak és a vitaminoknak", felvette a Hollywood előnevet, és kvázi az nWo maffiavezére lett (támogatói segítségével pedig csaknem verhetetlen bajnok). A fordulat - és következményei - idővel hatalmas érdeklődést generáltak a WCW-nak, miközben a WWE továbbra is rajzfilmszerű maradt, a fiatalabb korosztálynak címezte műsorait - és vesztésre állt.



Idővel persze rájöttek arra, hogy a WCW elleni háborút nem nyerhetik meg kalózokkal, kukásokkal, mantaurokkal és hasonszőrű szörnyszülöttekkel. Elkezdték felépíteni az Attitude-érát, amiről még jó néhányszor hallani fogtok ebben a sorozatban. A WCW-t viszont még az sem állíthatta meg, hogy számos banális hibát elkövettek, a szervezet továbbra is javában dübörgött. Vezették a nézettségi versenyt, hatalmas profitot zsebeltek be, ám egy dolog bizonytalan maradt - ki fogja a jövőbe vezetni ezt a céget? Elvégre az öreg rókák legtöbbször kisajátították a főmeccsek világát, és a WCW mindig is hadilábon állt a saját nevelésű szupersztárok kitermelésével. Azonban volt egy ember, aki alkalmasnak tűnt a feladatra, s arra, hogy felvegye a harcot a Stone Cold Steve Austin vezérletével visszavágó WWF-vel. Ez az ember egy korábbi amerikaifutballista, Bill Goldberg volt, akit a WCW saját iskolájában, a Power Plantben palléroztak, hogy aztán a legmegdöbbentőbb veretlenségi szériát mondhassa magáénak a pankráció történelmében! A pontos számot senki sem tudja biztosan (részint azért is, mert a WCW megpróbált csalni vele), de a legtöbbször 170-0 körüli mérleget emlegetnek a kapcsán.






1998 közepe kritikus időszak volt a Hétfő Esti Háborúban. Noha ez volt a WCW valahavolt legjövedelmezőbb éve, és a két szervezet még fej-fej mellett haladt, az új idők szele már a WWF vitorlását fújta előbbre. Látszott, hogy a WCW-t vezető Eric Bischoffnak változtatnia kell, ha nem akar veszíteni. Goldberg státusza ekkortájt már odáig emelkedett, hogy a rajongók hiteles világbajnoki kihívónak látták őt. Persze, ez sem múlhatott el mókás események nélkül, hiszen a WCW olyannyira örült Goldberg népszerűségének, és annak, hogy a közönség rendre az ő nevét skandálta, hogy ők sem akartak kimaradni a jóból - hamis Goldberg-kántálást játszattak be a hangtechnikussal, hogy úgy tűnjön, mintha a nagyérdemű még nagyobb zajt csapna. Erről csak a rendezőt nem sikerült értesíteni, így hát nem egyszer mutattak olyan képeket a közönségről, amiken világosan látszott, hogy az óriási "kántálás" ellenére mindenkinek csukva van a szája.



A nagy meccsre végül 1998 júliusában került sor, az egyik Nitro adáson, mégpedig a WCW szentélyének számító Georgia Dome-ban, több mint 40 000 őrjöngő néző előtt. Goldberg ekkortájt az Egyesült Államok bajnoki övét birtokolta, és két meccset játszattak vele egyetlen estén, hiszen először le kellett győznie az nWo oszlopos tagjának számító Scott Hallt, hogy megkaphassa Hogant. A döntés, hogy nem PPV-n rendezték meg ezt az álomrangadót, a mai napig ellentmondásos. Eric Bischoff az önéletrajzi könyvében kitartott amellett, hogy nem volt ezzel semmi baj, hiszen a lehető legnagyobb közönség elé szervezték az összecsapást, és a rajongói bázis kialakításakor az is rendkívül fontos, hogy a nézők ingyen is hozzáférhessenek ilyen minden igényt kielégítő pillanatokhoz. Sokan a mai napig felemlegetik a mérkőzés mágikus hangulatát, amiben minden bizonnyal komoly szerepet játszott ez a fajta körítés is. Gyakorlatilag viszont egyértelmű, hogy a WCW milliókat bukott azon, hogy a heti műsorukon adták le ezt a rangadót. Egy Hogan-Goldberg csatáért ugyanis súlyos pénzeket fizettek volna a pankráció hívei, ez kétségtelen.



De ne szaporítsuk tovább a szót. Az a fő, hogy a mérkőzésre végül sor került, és ami a ringben történt, vitán felül minden idők egyik legemlékezetesebb pillanata volt ebben a bizniszben. Biztos vagyok benne, hogy a mai napig sokan vannak, akikben több is motoszkál holmi nosztalgiánál, ha felidézik magukban ezt a napot.



WCW Monday Nitro

1998. július 6.
Atlanta, Georgia, USA
Kommentátorok: Tony Schiavone, Mike Tenay, Bobby "The Brain" Heenan



Ennyi lett volna. Nem vérfürdő, nem technikai klasszikus, de a pankrációnak nincs is mindig szüksége hasonlókra ahhoz, hogy hátborzongató pillanatokat kreáljon. Számomra az egyik legemlékezetesebb momentum, amikor a legendás kommentátor és menedzser, Bobby Heenan - aki bárhol, bármikor, bárkinek az oldalán állt is, bármelyik szervezetben dolgozott, egész pályafutása során következetesen elutasította Hulk Hogan személyét - felüvöltött a mikrofon mögött Goldberg Spearje után: "NOW, FINISH HIM OFF! FINISH HIM OFF! YOUR CAREER IS ON THE LINE HERE! DO IT! DO IT!" ("Most végezd ki! Végezd ki! A pályafutásod múlik ezen! Tedd meg! Tedd meg!")


A Nitro természetesen megnyerte a heti nézettségi háborút a RAW ellen, mégpedig 4.93-4.00 arányban. A főmeccs negyedórája 6.91-es értéket hozott, ami akkor a legmagasabb nézettségi érték volt a pankráció történetében! Ezzel a küzdelemmel a WCW elindulhatott volna egy jó irányba, és ha kitartanak mellette, talán ma egészen másképpen festene a pankráció palettája. A szervezet dilettantizmusának köszönhetően azonban röpke fél éven belül megindult a feltartóztathatatlan zuhanórepülés. Ha valaki látta ezt a meccset, egészen hihetetlen lehet számára, hogy ez a szervezet két és fél évvel később megszűnt létezni, és a végén már a képen látható megasztárért sem adtak ki pénzt az emberek. Ugyanazok a rajongók, akiknek itt még borsódzott a háta. Jómagamnak a mai napig borsódzik, holott sosem láthattam élőben. De az is tény, hogy ezeket a pillanatokat már nem veheti el tőlünk senki.



* * *



A következő alkalommal egy vérfürdő és egy történelmi csata után legközelebb maga a birkózás kerül majd előtérbe! Tartsatok velünk akkor is!

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.