Header Ads

A méret a lényeg? – Avagy hogyan változott a pankrátorok magassága az elmúlt négy évtizedben



                                                     
Az NXT Takeover - The End közben fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy az elmúlt évtizedben mintha összementek volna a birkózók, akik a WWE ringjébe lépnek. Gondolatom kíváncsisággá alakult, az pedig egy kutatáshoz és végül egy cikkhez vezetett. A kérdésem ez volt: mennyit változott a pankrátorok átlagmagassága a WrestleMania-korszak négy évtizedében? Kiválasztottam négy WrestleManiát: az elsőt, a tízest, a húszast és az ideit, és mindegyik esetében megnéztem az ott szereplők magasságát. A méretváltozást pedig megpróbáltam a pankrációt érő változások kontextusába helyezni, és egy nagyon érdekes eredményre jutottam.

Az óriások kora

A gigászok harca
Hogan vs Andre
Az emberek mindig is a hatalmas izomkolosszusok küzdelmeként tekintettek a profi birkózásra, ami - talán meglepő módon - egészen az 1980-as évekig nem volt igaz. A hőskorszak acélemberei igazi atléták voltak, de nem óriások. Olyan legendák, mint az első világbajnok George Hackenschmidt és nagy ellenfele Frank Gotch; az első igazi heel, Gorgeous George, vagy a WWWF igazi hőse, Bruno Sammartino sem nőttek magasabbra 180 centiméternél. Az 1980-as évek pankrációs népszerűség-robbanása viszont ezt is megváltoztatta. Az első WrestleManián szereplő 21 pankrátor közül már csak hárman nem érték el a 180 centiméteres magasságot. A gálán fellépők átlagmagassága 189,67 cm volt, bár ezen az adaton nyilván sokat húz az akkori mezőny legmagasabbja, az egyedülálló Andre the Giant, a maga – állítólag – 224 centiméteres termetével. A legkisebb pedig David Sammartino volt, aki mindössze 173 centiméterre nőtt. Tényleg ez volt az óriások kora, emellett pedig a szteroidok által formált izomzatok uralták a WWF-et. Chris Jericho írta azt a könyvében, hogy amikor ezeket az embereket nézte, tinédzserként nem is reménykedhetett benne, hogy valaha profi pankrátor lesz, mivel nem nőtt elég magasra.

Változó évtizedek változó méretek.


A kisemberek úttörői 
Bret Hart és Shawn Michaels
Viszont később történt valami, ami megnyitotta az utat a kisebb méretű birkózók előtt. A kilencvenes évek elején a WWF a szteroidbotrány hatására úgy döntött, hogy elköszön korábbi szupersztárjaitól, és egy teljesen új nemzedéket mutat be a közönségnek. A korszak két legnagyobb sztárja Bret Hart és Shawn Michaels volt, akik teljesen másfajta méretekkel rendelkeztek, mint az előző évtized hústömegei. Alacsonyabbak voltak, és a testalkatuk is inkább az atletikus képességeiket tükrözte. A jubileumi tizedik WrestleManiát kutatva kíváncsian vártam, hogy a számok is igazolják-e a WWE új irányvonalát. A gála legalacsonyabb birkózói a Heavenly Bodies csapat tagjai, Jimmy Del Ray és Tom Prichard, valamint Owen Hart voltak a maguk 178 centiméterével, míg a legkimagaslóbb egyén Mabel (a későbbi Viscera), 206 centiméterrel. Az eseményen szereplő 20 pankrátor átlaga 188,85 cm volt. Tehát az új irányvonal ekkor még nem éreztette száz százalékosan a hatását, de már ekkor is csökkent az átlagmagasság.
Ezek után a következő évtizedbe és WrestleMania 20-ra ugrunk, ami gyakorlatilag egy új éra kezdete volt. Viszont a vizsgálódásunk szempontjából is remek választás, mivel három korszak legnagyobb sztárjai vettek részt rajta (Attitude - kivéve Stone Coldot, Ruthless Aggression és a PG). Itt két páros alkotja a „legeket” míg Kane és Big Show 2 méter 13 centiméterrel a legmagasabb, addig Funaki és Rey Mysterio a legkisebbek, mindössze 168 centiméterrel. Az eseményen összesen 45 pankrátor lépett a kötelek közé, ami több mint az előző két vizsgált gálán együttvéve. Az átlag pedig 182,44 cm, ami már jól mutatja a folyamatos csökkenést, viszont ebben nagyon fontos szerepet játszik a 10 emberes cirkálósúlyú bajnoki mérkőzés, amiben minden szereplő 180 cm alatt volt.

A kisemberek forradalma.


A forradalom két vezére
CM Punk és
Daniel Bryan
Ezzel a WrestleManiával egyidőben kezdett kibontakozni a független pankráció forradalma, aminek a hatásai napjainkban érik el a WWE-t. Olyan emberek birkóztak ekkor világszerte, akik mára érkeztek meg a szervezethez, vagy az elmúlt pár évben játszottak meghatározó szerepet. Viszont egyikük sem volt óriás, olyanokról beszélünk, mint Daniel Bryan, CM Punk, AJ Styles, Sami Zayn, Kevin Owens, Austin Aries vagy épp Finn Bálor. Ezek az emberek megmutatták, hogy nem kell hatalmas, felszúrt izomkolosszusnak lenni, hogy el tudd végezni a legfontosabb dolgot a ringben, vagyis elmesélni a történetet. És ezért esett a választásom az idei WrestleManiára a harmincas helyett, mert ezek az emberek (kivéve Bryant, Punkot és a két jelenleg az NXT-ben szereplő birkózót) mostanra érkeztek meg a pankráció legnagyobb színpadára. Mivel az NXT generáció nem a magasságáról híres, ezért nem túl meglepő módon ugyanaz a két ember volt a legmagasabb, mint a 12 évvel ezelőtti Manián, tehát Kane és Big Show – a legalacsonyabb pedig a 168 centiméteres Kalisto. A méretcsökkenés mellett megfigyelhetünk még egy érdekes adatot, mégpedig azt, hogy a birkózok száma is folyamatosan emelkedik. Az idei WrestleManián már 51 pankrátor lépett ringbe és az ő átlagmagasságuk már csak 175,12 centiméter, ami hihetetlen csökkenés az első WrestleManiához képest. Így a kisemberek forradalma számszerűen is végbe ment, idénre pedig már a WWE-t is elérte.

Összegzés

Mint láthatjátok, a csökkenés folyamatos, igaz, a kutatás nem reprezentatív, mert nem mindegyik WrestleManiát vizsgáltam, csak ezt a négyet. Az indy forradalom pedig itt is erőteljesen megmutatta a hatását, ami így végleg megnyitotta kaput az átlagos méretű birkózok előtt. Viszont ezáltal a biznisz két új kihívással szembesült, amire nem is gondolhattak mikor a változás elkezdődött. Ezt nevezzük „megütném-e faktor”-nak. Ez azt jelenti, hogy a közönségnek nehéz egy olyan pankrátor felé felfüggesztenie a hitetlenkedését, aki akár a szomszéd srác is lehetne. Míg egy Hulk Hoganbe, Stone Cold Steve Austinba, Triple H-be soha nem mernél belekötni egy szórakozóhelyen, addig Zaynbe, Owensbe, vagy aki még náluk is kisebb, már annál inkább. A másik probléma hogy a birkózók ezzel elveszítették azt, ami igazi attrakcióvá tette őket. Ha találkoztál The Rockkal, The Undertakerrel vagy Ultimate Warriorral, akkor egyből ezt gondoltad: „Huu b…zdmeg, ez b…zi nagy”. A maiaknál ez keveseknél van meg. Ezért gondolom azt, hogy az elkövetkező pár év ebből a szempontból is rendkívül érdekes lesz, hogy vajon milyen megoldásokat fog találni a biznisz erre a két problémára.

(Szerkesztői megjegyzés: mivel a pankrátorok valódi magasságáról nehéz vagy lehetetlen hiteles adatokat találni, ezért minden esetben a szervezet által bejelentett értékeket vettem alapul. Így lehet pl. az, hogy Kane és Big Show azonos magassággal szerepel, holott ránézésre is van köztük különbség. Viszont figyelembe véve azt, hogy szinte mindenkinek az esetében csalnak néhány centivel, a mezőny egészét tekintve pontosabb statisztikát kapunk, ha mindenkinél elfogadjuk a „reklámozott” magasságát, ahelyett, hogy egyeseknél a saját szakállunkra belejavítanánk.)

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.