Header Ads

Mi történt a UFC 203-on, és hogyan tovább CM Punk?

Két és fél év után megtörtént, amire mindenki várt, CM Punk-ot ismét harcolni láthattuk. Ellenfele, Mickey Gall sokkal fiatalabb, viszont tapasztaltabb volt. a Second City Saint sajnos már az első menetben feladni kényszerült.

A korábbi WWE bajnokot hatalmas ováció fogadta, bár ez még mindig nem közelítette meg azt a reakciót, amit pankrátorként kapott. Más közönség. Bevonulásakor természetesen a Cult of Personality volt, és le sem tagadhatná eredeti "foglalkozását", hiszen akárcsak mikor korábban a kötelek közé vonult, megállt egy pillanatra a ketrec előtt és körülnézett. Ki tudja milyen gondolatok futhattak épp végig az elméjén...

CM Punk megcáfolta, hogy ne bírna ki egy percet se. Bár már az első menetben feladni kényszerült, nagyszerűen védekezett, mindent megtett, de ez nem az ő estéje volt, Gall jobbnak bizonyult. Továbbra sem hazudtolta meg önmagát, hiszen még a vereség után, törött füllel is egy hatalmas promót vágott:
Az életben vagy hazamész vagy a nagy dolgokért mész előre. Én szeretem a kihívásokat. Most egy pokoli nagy hegyet próbáltam megmászni és nem voltam képes a csúcsig mászni. Ez nem jelenti azt, hogy feladom, nem jelenti, hogy meghátrálok, köszönöm mindenki támogatását. Valóban, Mickey nagyon tehetséges harcos. Hiszitek, vagy sem, még visszatérek ide, nagyon jól éreztem magam, életem második legjobb estéje, a legjobb persze az volt, mikor összeházasodtunk a feleségemmel. Jól tudom, hogy sokan nem hisznek bennem, de az élet olyan, hogy olykor el fogsz bukni, hogy újra fel tudj állni. Nem érdekes hányszor ütnek ki, talpra kell állj. Szóval ha ezt most bármelyik kölyök aki hallgatja és azt mondták a szülei, az edző, a tanár vagy bárki, akiben hisz, akiknek támogatni kellene őt, hogy ez nem így van, ne hallgassatok rájuk. Higgyetek magatokban, és bár néha valóban nem úgy sikerül, ahogy azt akarjátok, de az igazi bukás az, ha meg sem próbáljátok. Tudom, hogy ez furán hangzik egy sráctól, akit épp most vertek sz*rrá, de teszek rá. Ez életem egyik hatalmas pillanata, köszönöm Cleveland.

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.