Header Ads

A magyar pro-wrestling elveszett Hall of Fame-je


Bártfi szerkesztőnk már számos hiánypótló összeállítással lepte meg a pankrációrajongókat, és ez is egy közülük! A fanatikusok minden évben izgatottan várják, hogy mely legendák kerülnek be a WWE Hírességek Csarnokába, és a pályafutásuk, életük fontos pillanatairól sztorizgató nagy öregek gyakran csalnak mosolyt az arcokra (vagy könnyeket a szemekbe) a WrestleMania előestéjén. Azonban most, hogy napjainkban már Magyarországon is teret hódít ez a műfaj, felettébb érdekes lehet megismerni azokat a honfitársainkat, akik a pankráció hőskorában űzték ezt a szakmát, és váltak legendává a világ különböző részein. Mert van belőlük szép számmal, még ha méltatlanul kevés szó esik is róluk. Wrestling-történészünk most arra vállalkozott, hogy alapos kutatómunkával felgöngyölíti ezeknek az embereknek a történetét, és bemutatja nektek azt a hat nevet, amit minden magyar rajongónak ismernie kell! Időgép indul!

Előszó   

Ennek az írásnak az ötlete a WrestleMania 31-et megelőző Hall of Fame ceremónia alatt fogant meg bennem, majd tovább kristályosodott, ahogy a WrestleMania 2 első pár mérkőzését néztem vissza. Egy kérdés foglalkoztatott igazán: kik azok a magyar születésű, illetve magyar származású birkózók, akik igen sokat adtak ennek a műfajnak, itthon azonban szinte még a legnagyobb pankrációrajongók sem ismerik a nevüket. Ezért végeztem egy kis kutatómunkát, sőt még e-mailt is írtam a Professional Wrestling Hall of Fame and Museum munkatársainak, hogy tudnak-e segíteni megtalálni ezeket az elveszett hősöket. Pár hét után kaptam egy igen érdekes e-mailt, hogy ők csak két személyről nyilatkozhatnak, akik egyben a HoF tagjai is. Így tovább folytattam a kutatást, és egy-két rejtett és kevésbé rejtett internetes oldalon meg is találtam ezeket az igazi hősöket. Megpróbáltam minden birkózóról mérkőzést is találni, azonban ez nem mindig sikerült. 

 

A legenda

Mit lehet írni a valaha volt egyik leginnovatívabb és legjobb birkózóról, aki valaha élt a Földön? Akinek a belly to back waistlock suplexet, az STF-et és az eredeti powerbombot köszönhetjük. Ő nem más, mint Tiza Lajos azaz Aloysius Martin "Lou" Thesz. 1916-ban született, Banát városában, Michigan államban, magyar szülők gyermekeként. 16 évesen debütált, és egészen 1979-ig, 63 éves koráig volt profi birkózó. Az összes elismerését és bajnoki címét szinte fel se lehetne sorolni. Egyet azért mindenképpen meg kell említeni: az összesített időt tekintve ő a leghosszabb ideig uralkodó NWA World Heavyweight Champion, aki három bajnoki regnálása során 3749 napon át birtokolta az övet; ez összesen több mint tíz év. Címét eközben mind az öt kontinensen megvédte. A bajnok 2002-ben hunyt el. Eredeményei ellenére nem tagja a WWE hall of Fame-nek, viszont a Professional Wrestling Hall of Fame tagja az első, 2002-es osztály tagjaként.  

Első videónkban két legenda birkózik egymás ellen: Lou Thesz vs. Verne Gagne
  

A Hall of Famer

Sandor Szabó 1906-ban született Kassán. Miután az I. Világháborút követően a város Csehszlovákiához került, a szülei úgy döntöttek, átköltöztetik a családot Budapestre, ahol a fiatal Sandor bokszolni és birkózni tanult. Majd 1926-ban Európa-bajnoki bronzérmet nyert a görög-római birkózás 82 kilogrammos súlycsoportjában. 1929-ben a birkózó válogatott tagjaként az Egyesült Államokba látogatott, ami annyira megtetszett neki, hogy le is telepedett. De később sem maradt tétlen: 1930 októberében debütált profiként. Majd legfőképp a keleti parton és Kanadában dolgozott, egészen 1935-ig, amikor megtette az első útját a nyugati partra. S amint láthattuk: ha Sandornak egyszer megtetszik egy hely, akkor ott is marad, így hát vett egy házat Santa Monicában a feleségével, Lilliannal, és haláláig ott is élt. Közben meghódította a National Wrestling Association-t; 1941-ben nyerte el az első világbajnoki érmét, majd a territóriumok között ugrálva ezt több helyen megismételte. Birtokolta az NWA világbajnoki címének montreali és minneapolisi verzióit is, valamint a bostoni AWA (American Wrestling Association) világbajnoki címét is. De neve legjobban az NWA Pacific Coast title-vel forrt össze, amit 1937 és 1951 között összesen 13 alkalommal tudhatott magáénak. 1950 után már promoterként is bizonyított, emellett tovább birkózott, egészen 1963-ig, ráadásul sikeres ingatlanközvetítői vállalkozása is volt. Az Egyesült Államokban nem csak birkózói, de emberi nagyságát is tisztelik; 1956-ban a forradalom alatt rengeteg magyar menekültnek segített, akiket akár pénzzel is támogatott. Ezt a tevékenységét még Dwight Eisenhower elnök is méltatta egy nyilvános elismerő levélben. A halálát végül szívroham okozta 1966. október 13-án, saját otthonában. 2010-ben az egyik legnagyobb wrestlinggel foglalkozó újság, a Wrestling Observer Newsletter választotta be halhatatlanjai közé, 2013-ban pedig bekerült a Professional Wrestling Hall of Fame-be. 

 Ez itt egy 1950-es évekből származó mérkőzés amit Roger Mackay ellen vívott:

Európa Bikája

A listán szereplő emberek közül talán az ő neve a legismertebb a hazai pro-wrestling szférában. Wéber Árpád, akivel a H-wrestling közösség személyesen is találkozhatott, 1942-ben született Budapesten, majd 9 évesen kezdett el birkózni. Még a válogatottba is bekerült, de ott már nem jutott szóhoz, ezért profinak állt. Franciaországon érintésével Spanyolországba került, ahol a spanyol birkózócsapat edzője lett. A pro-wrestling karrierje is gyorsan ívelt felfelé; először European Champion, majd 1972. szeptember 26-án Mexikóban Alfonso Dantést legyőzve World Champion lett, a címet pedig két évig védte meg. Ezek után visszatért Európába, ahol sérülései miatt egyre inkább a színfalak mögé szorult és promoterkedett. Ebbéli minőségében megpróbálkozott a pro-wrestling magyarországi meghonosításaval, de sem a nyolcvanas években a Fővárosi Nagycirkuszban és Pécsen rendezett showknak, sem a Budapest Sportcsarnokba szervezett 1991-es gálának nem sikerült áttörést elérnie, így további 20 évet kellett várni arra, hogy a pankráció gyökeret eresszen Magyarországon. Sajnos, ezt ő már nem érhette meg; 2010. augusztus 2-án hunyt el Budapesten, 68 évesen.

A magyar King Kong

Emile Czaja (azaz Czaja Emil) 1909-ben született Magyarországon, bár a pontos helyet nem sikerült kiderítenem. 18 éves koráig amatőr birkózást tanult, és több európai megmérettetésen is részt vett. Ezek után egy igazán különleges helyen vált profivá, méghozzá Indiában. A művésznevét az után kapta, hogy szerepet vállalt a King Kong c. film indiai változatában. Profi karrierjét 1937-ben kezdte. 1945-ben 200 ezer (igen, jól olvastátok: kettőszázezer) ember előtt lépett föl Lahore városában. Bejárta a Távol-Keletet is, ahol igazi attrakciónak számított, hiszen több, mint 200 kilogrammot nyomott. Birkózott Irakban, Iránban, majd 1955-ben Japánba igazolt, ahol a JWA Japan Wrestling Associaton szervezetét erősítette. Majd tag team partnerével, Jokinder Singh-vel elhódította az All Asia Tag Team Championshipet. 1956-ban áthelyezte a székhelyét Sydney-be, így elmondhatjuk, hogy három kontinensen is birkózott ez az emberi hegy. Még ugyanebben az évben a japán legenda Rikidōzan (akit a japánok a Puroresu apjaként tisztelnek) ellen birkózott három és fél órán keresztül. 1958-ban Szingapúr városában lépett ringbe egy szintén magyar származású legenda, Lou Thesz ellenében a NWA World Heavyweight Championshipért de végül alulmaradt. Az 1960-as években tért vissza Európába, ahol Angliában és főleg a nyugaton játszott meccseket. 1970-ben halt meg, 61 éves korában, egy autóbalesetben, amikor épp egy mérkőzésére tartott Szingapúrban. Róla sajnos nem találtam videót, pedig jó lett volna az emberi hegyet mérkőzés közben látni.

 

A Gróf

Egy igazi második generációs Pro-wrestler, William Joe Varga, azaz Count Billy Varga. Apja, a magyar Varga József szintén profi birkózó volt, Count Joseph Varga néven. A kis Billyt már 5 éves korában mindenhova vitte magával, így az utód gyakorlatilag a bizniszben nőtt fel. Az amatőr birkózást 1930-ban, 11 évesen kezdte, majd hamar profinak állt annak ellenére hogy két évig a Dél-Karolinai Egyetem hallgatója volt. A 180 centiméter magas, 91 kilogrammot nyomó Gróf 17 évesen megszerezte a North American Wrestling world's light-heavyweight champion címét. Majd miután az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, ő a tengerészethez csatlakozott, és végigharcolta a háborút. A pankrációhoz 1947-ben tért vissza, ahol megszerezte a Hawaii Heavyweight Championship-et és ugyanezen szervezet csapatbajnoki érmeit is Sam Steamboattal. Őt is elcsábította azoban egy másik szerelem, ami napjaink nagyjaira is nagyon jellemző. 1949-ben debütált a filmvásznon az, „Alias the Champ” című moziban meglepő módon egy birkózót játszott.... A legismertebb film, amiben szerepelt, a legendás Dühöngő bika, amiben ő alakítja a Ring Announcert. 2013-ban távozott az élők sorából, 94 éves korában. 

A végére egy igazi csemege: Ace Freeman v Billy Varga 1950-ből: 
 

 

Egy magyar Bronco

Nem sok battonyai lakos mondhatja el magáról hogy legenda lett Texas államban, azonban Sandor Lupsity pontosan ezzel büszkélkedhet. A későbbi sztár 1925 karácsony napján született ebben a Békés megyei kisvárosban. Az apja 1926-ban emigrált Montrealba majd amint elég pénzt gyűjtött össze, a családja követte őt. A fiatal Sándor a YMCA keretei között kezdett edzeni és birkózást tanulni. Majd 1948-ban képviselte volna Kanadát a londoni olimpián, ha nem sérül meg közvetlenül a játékok előtt. Az amatőr karrierje lezárása után egy repülőgépgyárban kezdet dolgozni majd Mike Dimitre unszolására profi karrierbe kezdett. 1949-ben debütált  Bronko Lubich (Vadló Lubich) néven. Az ötvenes években a legendás "Macho Man" Randy Savage apjával, Angelo Poffoval alkotott csapatot. 1961-ben debütált Dallasban mint Poffo managere, és gyorsan a territórium legutáltabb heeljeivé váltak. 1961 május 12-én megszerezték a WCWA Texas Tag Team Championship-et amit júniusig tartottak is. Majd az 1960-as évek második felében a Közép-Atlanti territóriumba ment dolgozni, ahol Aldo Bognival álltak össze, és az idősebb Jim Crockett javaslatára felvették a gonosz külföldi birkózók perszónáját. Emellett Borgival több másik helyen is megfordultak, mint például a két Karolina, a kanadai Stampede Wrestling  vagy éppen Florida, ahol a korai ’70-es években  megszerezték az NWA Southern Tag Team Championship érmeit. Az in-ring karrierje utolsó két évében Chris Markoffal alkotott csapatot, és vele is szerzett bajnoki címeket, jelesül az NWA American Tag Team Championship-et és a NWA Florida Tag Team Championship-et. 1972-ben visszavonult a birkózástól, azonban a ringtől nem távolodott el, mivel bíróként és managerként folytatta. 1973-ban ő volt a bírója a Jack Brisco és Harley Race között zajló főeseménynek, ami az NWA World Heavyweight Championship-ért zajlott. A biráskodást egészen 1990-ig folytatta, amikor is végleg visszavonult a ringből. 2007-ben hunyt el több stroke után miközben prosztatarákban szenvedett.  

Róla is találtam egy igazán érdekes videót, méghozzá a WWE archívumában, mikor is Abdullah the Butcher megtámadja őt mint a WCCW bírója:
 

* * *
Ezzel véget is ért időutazásunk a pro-wrestling hős-, illetve aranykorába. Ezek a korszakos egyéniségek mind-mind történelmi tetteket hajtottak végre, akár Európában, akár az Egyesült Államokban. Sőt, Japánban és a misztikus Indiában is. Ezért ne felejtsük el őket, és éljen tovább legendájuk szerény hazánkban! Igaz, hogy Wéber Árpi bácsi már tagja a HCW Hall of Fame-nek, de szerintem ők így öten alkotják a Magyar Pro-Wrestling Hall Of Fame fundamentumát, így ha egyszer tényleg létrejön egy igazi, reprezentatív hősök csarnoka az első beavatottaknak ennek az őt elfeledett hősnek kell lenni.
Bártfi



Források
Professional Wrestling Hall of Fame and and Museum honlapja: http://www.pwhf.org/index.asp
Köszönet a Professional Wrestling Hall of Fame and Museumnak az információért. A rész Steven Johnson és Greg Oliver irása alapján készült.
Tom Ayoub: 100 years of Australian professional wrestling 1980 Topmill kiadó
The Hallywood Reporter 2013 január 14-i száma.
Mick Foley Foley Is Good: And the Real World Is Faker than Wrestling. New York: HarperCollins 209 oldal
Steve Austin: The Stone Cold Truth. New York: Simon & Schuster.58 oldal.
Percy Pringle (Paul Bearer): Rest In Paece Bronko Lubich blogbejegyzése: 2007.08.12: http://percysposts.blogspot.hu/2007/08/rest-in-peace-bronko-lubich.html

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.